Sokan voltak és nem engedtek be a színpadhoz fotózni, csak igazolvánnyal, így a fejem fölé tartva a gépet fotóztam, miközben elöttem ugráló emberek tömege, mögöttem pedig valami sörszagú illatot leheltek a nyakamba... (Ha nem lett volna kiforgatható LCD-m, lehetetlen lett volna ilyen fotókat löni.)
kösz
..
Nézve az ismerős arcokat a sorozaton, arra gondolok, hogy nagy tömeg lehetett - mert érezhető a képeken, hogy nem nagyon tudtál helyet változtatni. Aztán régi hangok szólalnak meg. Milyen fura Feró ebben a vasalt babos kendőben, gyűretlen bőrszerkóban... De Török Ádám valahogy original... Hallom szinte ahogy fújja! Kár, hogy ennyire be volt határolva a helyed.
Üdv. István
Vannak szituációk, amikor nagyon jó a kiforgatható lcd. Az első kihajthatós LCD-s digitális gépem (10 éve) egy Ricoh Caplio RR1 volt. (Mellette filmesre fotóztam egy tükörrefelxessel). No ezt a kis Ricoh-t azért szerettem, mert olyan perspektívát kínált a fogása, ami addig teljesen elképzelhetetlen volt nekem. Felhajtós képernyője volt, nem kihajtós (ma sem gyártanak ehhez hasonló technikát, mert amúgy nem jól használható :) De földfelszíni fotózáshoz hihetetlen jó volt. Nem kellett, nem is lehetett annyira lehajolni, amennyire az adta magát. Csípőből fotózáshoz, feltűnés nélküli kattintáshoz is remek volt! :) Szóval mindennek megvan a maga előnye :)