Finom kép, elrendezésében emlékeztet Bojtár Tamás vonatos képére, már nem merem mondani, hogy a horizont dől, mert lehet, hogy ez csak az én dilim, annyi furcsa horizontú képet kapunk, hogy kezdek beletörődni, hogy ez csak engem zavar. De van ezen kívül is, ami ellentmondás számomra. Ez az élesség. A tél egyik arca a kemény fagy és a jég, ami éles. A másik a puhaság, a hó, a köd. Itt ez a finomság lenne a fő irány, a puha formák, ahogy sejtelmesen festik a fehéret itt-ott a napsugarak, és mivel maga az épület nem jellemző, nem jellegzetes, ezért nem nagyon értem, miért kellett erre ennyit ráerősíteni a képélesítővel, hiszen az összhatás akkor ér célba, ha a sztori és az eszköz egy irányba mutat, itt az ellentétek okozta feszültségkeltést a színvilág és az exponálás ideje nem indokolja. (hegyi)
értékelés:
Köszcsi Zsoci.