A kép elindított egy asszociációs folyamatot, amiről a verbálfotós filmben beszélek, itt most az elemzésben inkább a formai játékra tenném a hangsúlyt. Adva van egy virágcsendélet, szép, légies váza, nagyon szépen gyűrődő drapéria, szép árnyékjáték, és egy számomra értelmezhetetlen bal felső árnyék. Kicsit szűk a tere a képnek, főleg fölfelé, de szerintem megállná a lábát csendéletként, mint javítás azt gondolom, hogy teljesen másról mesél, mint a darálós kép, de az irány jó. Amit nem értek, hogy mit keres itt ez a machinált dróthálóutánzat, mert ez nekem nem csak hogy idegen, de ledobja magáról a kép, egy trükk, ami azt a szintet mélyen alullövi, ami a háttér képen látható. Azt is mondhatnám, hogy míg a kép a hibáit javítva falra is kerülhetne, addig ez a kézirajz igénytelen. Ha úgy gondolja Laci, hogy neki kell a háló a közléshez, akkor kell venni a sarki boltban csirkehálót és rendesen megcsinálni ezt. De a háló se oldja meg a nagy sötét árnyékfelhőt. (hegyi)
Igaz, a bezártság (illuziója) és az elmúlás a téma. A már túlságosan tiszta kontrasztok elhatárolódást jelentenek a valós jelentöl. A "pár" öregszik, a rácsok eröteljesebbek lesznek és a sszínválaszték is egyre szükül.
..