Péntek este volt, ilyenkor minden rendes odáknál elhajlás a program. Pempő bevágta 
a belvárosi sérót, a flepni és fésű a farzsebbe – Mutter, van egy kis lóvéd? – szólt be menet közben a szobába.
- Ne igyál sokat kisfiam, tudod Apád is... – de itt elakadt és az emlékezés könnyet csalt a szemébe. – Tessék – egy gyűrött százast nyomott Pempő kezébe – vigyázz magadra.
- Ne rinyálj Muter, én bírom a gyűrődést. – és kifordult a konyhaajtón.

A tuja éppen elment – azistenit – morogta két hegyes sercintés között.
- Van tüzed ? – a szomszédkölyök kezében akkora dekk, hogy a repülő leszáll érte.
- Nincs – morogta Pempő - a seggén még ott a tojás de már bagzik.
- Akkor adj egy bélást – könyörgött a kölyök.
- Menj a francba. Csöpiéket nem láttad? - Pempő pipás volt az anyjára, minek kellett most fatert előhozni. Baleset volt és kész.
- Egy ruppóért megmondom - a kölyök szemtelenül vigyorog.
- Idefigyusz hólyag - de azután meggondolta magát és a zsebébe nyúlt.
- Most mentek el a tujával, Karesz volt vele, egy kicsit koksz volt - és dzsuvás kezét elörenyújtotta.
Na igen, Karesz a gróf, faterja ügyvéd volt. Csöpinek nem volt apja, ottmaradt 
a fronton, anyja Kareszéknál takarította az irodát amíg az ügyvéd úr le nem falcolt nyugatra, azóta a meló is ugrott. Csöpi a téren nőtt fel, a galeri vette át a nevelését. Karesznak snassz volt a térre járni, a papa havonta küldte a lét, néha csomagot is nyugati cuccokkal, de most hogy Csöpi kibögyösödött, már Karesz sem volt annyira kényes. De Karesz nem tintázott, még pityókásan sem látta senki.
- Majd jól lerúgom a fejét a toszba, ha hozzányúl - sercintet még egyet Pempő mintegy aláhúzva gondolatait és kihúzta kezét a zsebéből.
- Nesze, otthon lejmolj - a félmarék szotyi a kölyök kezét kitöltötte.
A tuján a legjobb időtöltés szotyizás közben a bigéket stírölni, persze nem a vén szatyrokat hanem a fiatal baba gádzsókat. Nem volt senki érdemleges csak egy buksza 
a szomszéd utcából, hátul ült kisírt szemekkel a sarokban.
- Mi van Sacika, dobott a Jocó? - persze a kérdés fölösleges volt, Jocó néha megkalapálta, ha nem hozta a mézet rendesen de soha nem dobta volna.
- Kopj le, vagy szólok az ellenőrnek. - felelt a kis dög.
- Ha akarod, megkokizom - mondta Pempő és kiköpött egy adag szotyihéjat a lépcsőre.

Hosszú a Rákóczi téren úgy bukott be az ajtón mint akit üldöznek.
- Szeva Répás, megkergettek a lyányok? - Pempő kaján hangjában kis irigység csillogott, mindenki tudta hogy Hosszú az egy indián, mert nagy farka van.
- Razzia van a placcon, még az ultisok is letélakoltak. - és szabad kezét nyújtotta Pempő felé, de az utolsó pillanatban mellbe bökte - mellpor - mondta most már ő is vigyorogva - Jé a Sacika szabadnapos, te loptad el?
- Vazze, adj egy slukkot - persze Pempő radarszeme meglátta a zacskóban a vodkás üveget, amit Hosszú a másik kezében szorongatott.
- Kell estére a Csajiba, inkább menjünk be a Maciba, Julika ma ott keccsöl.
Dodo úgyse enged be a Csajiba minket, Otyó úgy megszívatta hogy azóta is szimatszatyorral közlekedik. Otyó a múlt héten egy félüveg savanyú uborkát vitt 
a kezében mintha aranyhalak lettek volna, mikor Dodó, a Csaji ajtónálló gorillája 
a bejáratnál megállította.
- Mi van benne, alkohol? - kérdezte és nagyon rafkónak érezte magát.
- Koviubi apuskám, házi, a nagyikám csinálta, passzol a virslihez. - Otyó szelídszőke lányos haja egyik szemébe csüngött, eltakarva azt, amelyik csillogott a visszafojtott röhögéstől.
- Add ide - lépett Dodó felsőbbségesen közelebb.
- De nehogy belenyúlj! - mondta most már félmagas hangon Otyi, nem lehett tudni, a sírás vagy a nevetés határán parérozik.
Dodó keze egy pillanatra megállt, mintha egy csöppnyi értelem is villant volna hideg szemében, de egéragya megnyugtatta: nehogy most berinyálj egy pár ilyen suhanctól... 
- Jó kis házi koviubi, hogy ezeknek mi nem jut az eszükbe - morogta magának. Letekerte az üveg tetejét és kajakra beszippantotta hatalmas cserpákjával a nagyi uborkás üvegének illatát.
Ekkor már mindenki a robbanás határán volt, de ezt Dodó csak homályosan érzékelte. 
Az üvegben a koviubi szalmiákszeszben úszkált és ettől orra-szeme-szája eltorzult, kozmikus pofákat vágott, amin nemhogy röhögni, hanem visítani, vonyítani kellett mindenkinek...
- Á, ma Pista bá a csősz, majd a réváson benyomjuk. - ezzel Hoszzú megindult a tujalépcsőn lefelé, majdnem le is perecelt - na avesz!

Harsogó jókedvvel nyitottak be Mackóba. Juli valóban dolgozott - ma biztos jól lesz megmérve a maláta - a pult mögül pillantott rájuk azzal az álmodozó nagy barna szemével, mint aki azt latolgatja, melyiket válassza kettejük közül.
- Pussz Julis, hova kéred? - nyitott Hosszú és lába közé fogta a zacskós üveget, kezeivel pedig körkörös mozgást csinált Julis didkói felé, mint amikor valaki villanykörtét akarna kicsavarni.
- Hülye - válaszolt Julis nemes egyszerűséggel.
- Csumi, rá se bajsz, már félig mák, Csöpit nem láttad? - Pempőnek mindig is kóser stílusa volt.
Julis szeme pillanatra megült a Pempő nyakán lévő szíváson majd pohármosás közben a sarok felé intett. A "szeparéban" ott ült Karesz olyan közel Csöpihez hogy azt szinte az ablaküvegnek nyomta. Pempőben emelkedni kezdett a pumpa, ez jól látható volt rajta mert halálfejes nehéz gyűrűjét kezdte forgatni a középső ujján.
- Vazze, a csirkét meg ott felejtettük a tuján - bukott át egy széken tapintatlanul Hosszú, aki nem értette meg a helyzet vadnyugati hangulatát.
- Dobok egy rundát - próbálkozott Karesz ijedten, Pempővel nem tanácsos kikezdeni, mert nagyon gyors, egyszer egy pofonlekeverés folyamatában felborított egy üveg sört, de utána még elkapta mielőtt leesett volna az asztalról.
- Viselkedj Karika, mert belelépek a szádba - figyelmeztette Pempő gyűrűtekergetés közben - de a rundát azért nem kummantod el - mondta most már középnyomatékkal.
Karesz megadóan odább húzódott egy araszt, csak Csöpi nem tudta most megsértődjön-e hogy őt meg sem kérdezték, vagy örüljön hogy lekaparták róla ezt a nyálas Kareszt.

- Ezt kapd el, ne a náthát - a söröskupak pontosan Csöpi ruhakivágásába esett. Ez csak Pempő lehetett, ő nagyon király volt snúrozásban.
- Hülye - mondta most már megbékéltebben Csöpi és kígyómozdulatokat tett hogy a söröskupak lejjebb csússzon.
- De egy szinten vagytok - morogta Pempő miközben a pult felé pislantott ahol Julis gyorsan elkapta a szemét róla.
- Menjünk a Viába - csuklott fel merev nézéséből Hosszú.
- Ahhoz kevesen vagyunk - próbálkozott a helyzeten enyhíteni Karesz - ott vannak a zuglóiak.
- Te csak ne szipózz bele a nagyok dógába - úgy látszik Hosszúnak jót tett a vadász mert éledezőben volt.
Csöpi nem bírta tovább, felállt és és macskaszerűen domborított egyet majd behúzta a hasát. Hosszú a lapát füleihez tette a kezét mint aki várja a söröskupak csörrenését a kövezeten.
- Fennakadt... kivegyem? - vigyorgott Hosszú.
- Engedj ki - szólt Karesz felé Csöpi, de meg sem várta hogy megmoccanjon, csak úgy átmászott rajta hogy közben kivillant a rózsaszín bugyija.
Karesz úgy meglepődött hogy szinte lemerevedett mint a kanál, szívesen odanyúlt volna egy pacsi erejéig, de magán érezte Pempő lehelletét.
- Hogy miből lesz a cserebogár! - Hosszú már teljesen ott volt megint a cselekményben.

Körmadarak /részlet/

Hozzászólások

76
Értékelem!

Helló, én is szeretem ezeket az írásokat. Nekem is jelent valamit. Voltak szép élmények is.

75
Értékelem!

Köszönöm a hozzászólást. Olvasóköröm láthatóan egyre bövül... :-)

..

81
Értékelem!

Hmmm. Ez nagyon tetszett. Valami régi-régi érzés, élmény, régi életem múlt eseményei jöttek elő.
Nem tudom a maiak mennyire értik, de azoknak, akik éltek abban a tujás/bélás/télakos világban sokat jelent.
Szerintem.
Köszönöm!

Új hozzászólás