Bizonyos szempontból jó, hogy ennyi képet tettél egyszerre fel a csendéletre, mert így látni, hogy mi az, ami közös bennük, így talán ki lehet bogozni a dogot. De mindenekelőtt azt mondom, hogy érdemes lenne klasszikus csendéleteket nézni, főképp festményeket, hogyan is épülnek fel, miket tartalmaznak, milyen tárgyakat, milyen fényekkel, és hogy viszonyulnak ezek, milyen elrendezésben. A leckeleiratnál Demeter szóban is elmondja a maga meglátásait, érdemes talán meghallgatnod őt.

Az első képen ami szembeötlő, az a csáléság, az, hogy a képhatár esetlegesen lett kijelölve. A rozsdaszínek alapnak jók lennének, a fiókos szekrény és az asztal oké. Ha erre találsz egy ízléses tálat és abba gyümölcs kerül, el tudom képzelni, hogy kijöhet jó csendélet belőle. De minek a laposüveg, a petruska, a könyv és szemüveg - ezek így most a néző számára nem dekódolható, hogy hogyan kerültek össze, sem formában, sem színben nem adják ki. A második képen Ady nekem modoros ügy, a laposüveg itt sem működik (formája és színe nem illik ebbe a milliőbe), az alma mintha ottfelejtették volna. A harmadik kép fényviszonyai okán értelmezhetetlenné válik, de új szereplő tűnik fel, a kivasalt borosüveg. Aztán jön egy szép bicska és valami elpusztult szélkakas, mintha a bádogembernek lenne feltálalva. Az utolsó előtti kép iránya jó lehetne, ha ez a poénüveg nem lenne ott (borzalmas tárgy), tehát a hagyma, paprika, talán mág a kukorica is akár beleférne. De az a helyzet, hogy minden olyan erősen szét van darabolva a fénnyel, annyira vakít a nap, hogy azt kell mondjam, maga az időpont megválasztása olyan, ami alkalmatlan csendéletfotóra. Nem lehet a fény-árnyék kontraszttal ennyire szétverni a dolgot - és még a képre rá is van élesítve... ez így nem ad sem kohéziót, sem nyugalmat. Összefoglalva, ezek a képek inkább egy kirakodóvásár hangulatát idézik nekem.

Az utolsó képről nem tudok mit mondani, nem tudom értelmezni. (hegyi)