Egyik kedvenc tárgyam.
Kedves Tamás, lehet hogy nagyon hasonló hamutartója volt nagymamámnak is, mivel ő nem dohányzott, csak a nagyapám, így sose volt használatban, nagypapa mehetett ki a kertbe cigizni. Van ebben valami gyermeki, ahogy bemutatod ezt a tárgyat, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy az ilyen üvegtárgyakat a fény felé tartva csodáltuk a benne felcsillanó világot, a torzításokat, az öntéshibákat, és ezt az élményt igen jól visszaadja a kép, még akkor is, ha ez a barnítás nem a szívem csücske, de ráfoghatjuk, hogy ez így van, ilyen színe van, tessék ezt elhinni. És el is hisszük neked. Ami a kompozíciót illeti, talán amiatt, mert ennyire közel áll hozzád ez a tárgy, nem döntötted el, hogy mi az igazán érdekes, a szélén a cigitartó huplik játéka, vagy az üveg felülete. Ezért most a néző is úgy van vele, hogy nézi, nézegeti, és szeretne "beljebb" kerülni, azaz át ezeken a fogakon, valahová olyan helyre, ahonnan nézegethető az a csillogás is, ami a kép peremén látszik. Tetszik a kép, érzelmes, egyetértek a választással, jól fotózott makró, csak ez a bizonytalanság az, ami picit zavar. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az elemzést. Sárgásbarna az eredeti szín. Azért nem hagyhattam meg, mert rossz helyen fényképeztem, ami alatta van annak a színe zavaró. Amúgy, én sem dohányoztam soha.