5. Absztrakt és struktúra

ismétlődő hullámok

ismétlődő hullámok

egye fene, igazat adok. :)

Köszönöm szépen az igazat adást. Egy nagyon pici hozzáfűzés: a kép felső határában kb. két milliméternyi rés képződött, amit én lehet, hogy levágnék, és így talán nyugalmasabb lenne az egész, mert ott elindul egy újabb forma, amire nekünk már nincs szükségünk. Mindenesetre köszönöm az ismétlést, örülök annak, hogy levetted a képre firkálást, Megvan a plusz 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Térgeometria

Térgeometria

Értelmes, tiszta, határozott vonalakkal dolgozó feladatmegoldás. Szépek a színek, szépek a tónusok, jók a formák, jó a megfigyelés. Nem teljesen pontos a képkivágat, mert ha már ennyire mértanian dolgozunk, akkor nem nagyon értem a bal oldalnál, annál a narancssárgánál miért nem hagytuk, hogy az a háromszög csúcsban érjen véget. Ugyanez igaz egyébként a másik oldalon lévő, ugyanennek a ferde vonalnak a másik oldalon kifutó élére, hogy ott sem értem, hogy miért nem hagytuk ezt háromszögben. Ezek apróságoknak mondhatóak, bár én azt gondolom, hogy ha azért ez egy kiállítási munka lenne, akkor azt én ott számon kérném, hogy az ott miért nincsen precízen megcsinálva, miközben a kép felső részénél precíz voltál abban, hogy hogyan zárod ezt az egészet. Szóval, megvan a 3 csillag leckemegoldással. Szeretném azt kérni, hogy az első három leckére térjünk vissza, mert gyönyörű, ahogy ezzel a formával dolgoztál, látom, hogy ez megy neked, de érdekelne az, hogy az emberekhez és saját magadhoz milyen viszonyod van. Úgyhogy csináljuk meg azért azt az első három leckét, és kezdjünk el az első pár leckével is foglalkozni, négyes, ötös, hatos – érzelmek, emberek, ez egy fontos terület, nem minden a halott környezet. Tessék ezzel dolgozni, már csak azért is, mert valaki, aki ilyen sikeres a pályázatoknál, nem árt, ha a házi feladatok között is megmutatja és felcsillantja azt, hogy mit tud. (hegyi)
értékelés:    

fényhullám

fényhullám

Kedves Erika, ha máshol nem, ennél a képnél neked is látnod kéne, hogy a képre firkálás milyen rossz hatást kelt, mert ezt a képet agyonverted vele. Az egésznek a finomsága, a ritmusai, a hangja, a rezgése leblokkolódott. Ami a képet illeti egyébként, az absztrakt leckébe is bele illhet, de van nekünk egy rezonancia leckénk, az talán kézenfekvőbb lett volna. 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Különc

Különc

Nem tudok túl sokat hozzáfűzni ehhez a képhez, mert ez úgy jó, ahogy van. Szeretem ezt a képet. Talán annyi, hogy egy kicsit kevésnek érzem körben a szélét, tehát, ha ez a ritmus nagyjából ott folytatódik a többi résznél is, akkor én nagyobb teret adtam volna, magyarán meghagynék annyi húsát ennek oldalirányba, mint ami két ablak között van, és akkor az egésznek kevésbé lenne ilyen körbevágott érzete. Ez természetesen akkor igaz, ha ez megvan ezen a képen, vagy ha ez megoldható. A megfigyelés tökéletes. 3 csillag, leckemegoldás, minden megvan. Itt mondanám el azt, hogy nagy divat mostanában, főleg műszaki beállítottságú embereknél, én pont a Műszaki Egyetemnek láttam ilyen játékát megvalósulni, amikor a világításnak az elektronikus vezérlésével létrehozzák azt, hogy attól függően, hogy melyik szobában ég a villany, vagy melyikben nem, különböző feliratok, vagy szmájlik, vagy jelzések jöhetnek létre. Legutóbb amikor ilyet láttam, ott tetris-t jelenítettek meg, úgyhogy van ennek létjogosultsága, de hát, ez azért ennél egy kicsit több. Tehát itt az idő, a koszossága a megfolyások miatt egy nagyon szép gondolat. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

őrség

őrség

Jánosom, én azt mondom, hogy ez így önmagában kevés, hogy megfordítasz egy ilyen képet. Ettől nekem ez még nem működik. Ez nem képi meló, hanem agymunka. (hegyi)

Kilátás 2.

Kilátás 2.

Érdekes. Igen, az a helyzet, hogy ezt utólag már nehéz megoldani. Szerintem jobb lett attól, hogy nincs rajta az ereszcsatorna, de azért veszítettünk is belőle, szóval én most azt mondom, hogy ha ez megoldható, és vissza lehet oda menni, akkor érdemes lenne elgondolkodni egy ismétlésen, hogy honnan és hogyan lehetne ezt úgy megcsinálni, hogy ez hordozza azt, amit kell, mert most valahogy még mindig nem tökéletes. Fene tudja, hogy miért? Valahogy még mindig nem kész ez az egész. Lehet, hogy attól, hogy nincs eldöntve határozottan, hogy mi merre dőljön, vagy mozduljon. Most valahogy nincs meg az a stabil bázis, amiből aztán ki tudna mozdulni az egész. A vágások az oldal széleivel is olyan sután esetlegesek, szóval valami nem áll össze, de ha megversz se tudom megmondani, mi. (hegyi)

Kilátás

Kilátás

Csaba, az van, hogy ez a kép egy nagyon erős kép, és arra utal, hogy ha már ott a helyszínen ezt az ereszcsatornát, vagy nem tudom, hogy mi az ott, nem tudtuk kikerülni, akkor ez egyébként utómunkában is megoldható, bár, én azt mondom, hogy az is érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha ezt az egész képet elkezdjük vágni, és levágjuk az egész felső régiót ott, ahol ez a bumszli betüremkedik. Nézd meg, már egy kicsit a négyzetestől eltérő, fekvőbe mozduló kompozíció lenne. Lehet, hogy az úgy is működne, az biztos, hogy engem az ott zavar. Az ott olyan, mintha a lélegeztető gépe lenne a tüdőnek, vagy nem tudom, mindenesetre furcsa. A megfigyelés abszolút 10 pontos, a kivitelezés még nem, de azért vagyunk itt, hogy ezeket gyakoroljuk. Próbáljuk már meg, hogy mit tudsz ebből még variálni. Nem tudom, hogy készült-e ebből több felvétel, vagy csak ez. Beszéljünk erről, jó? (hegyi)
értékelés:

Konyhakép

Konyhakép

Jók ezek a megfigyelések. Azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben a fotográfia ezekből a megfigyelésekből építkezik, a környezetünkből, abból, amit észreveszünk, amikor egy furcsa fény megcsillan, amikor egy ilyen vízmelegítőnek a krómozásán átalakulnak a tárgyak valódi formái, és új tartalommal, új értelemmel töltődnek meg. Abban nem értünk egyet, hogy az a nyél ott van, pontosabban a nyél jelenlétével nincs túl sok baj, inkább a formai megjelenésével, a határozottságával. Ez egy fontos kérdéskör, mert több kép esetében találkozom ezzel a problémával, hogy el kell dönteni, hogy amit látok, az egységes-e, vagy nem, vagy hogy maga a gondolatisága belefér-e az én elképzeléseimbe, és ha igen, akkor határozott döntéseket kell hoznom. Ha kell az a fül, mert vissza akarom hozni a valóságot, mert kötni akarom valamihez, mert nem csak egy elvont üzenetet akarok hozni, hanem a nézőt szeretném ezen az úton segíteni azzal, hogy ne kelljen nagyon sokat matekolnia azzal, hogy mit lát, vagy mi volt a kiindulási alap, akkor ezt határozottan kell megjeleníteni, akkor legyen a fül fül. Ugyanis így most hiba. Életlen is, furcsán is van csonkolva, olyan érzésem van, hogy elforgatnám ezt a vackot, hogy ne legyen ez ott benne, miközben ha meg elforgatnám, és csak a króm edény lenne, akkor meg az egész elmenne egy ilyen művészkedésbe, szóval ahhoz meg túlságosan absztrakt formák vannak, hogy az önmagában így megálljon a lábán. Tehát kell a fül, csak ennek a megoldásán egy kicsit kellene még agyalni. Ez egy 2 csillagos ügy most, és ha Istvánnak van kedve ezzel játszani még, akkor bíztatnám erre. (hegyi)
értékelés:

part

part

Ez a kép nekem kedvesebb, mint a vizes képed, sokkal határozottabb döntésnek érzem. Hogy ez absztrakt-e? Fogadjuk el, hogy az. Ami ebben zavar, arra lehet, hogy azt fogod mondani, hogy de Zsolt, ez az egésznek a modernitása, vagy személyessége, de nekem az előtérben van három életlen pont, amiknek vagy határozottabbnak kellene lenniük, vagy nem kellene ott lenniük. Még akkor is, ha azt mondom, hogy ezt utólag ki lehet úgymond retussal javítani. Értem én, hogy miért van ott, csak azt kell mondjam, hogy ebben az életlenségi tartományban, amiben most van, ezek nem azt a hatást adják, inkább a koszosság hatását adják, mintsem azt a személyes feelinget, hogy ezek a parton lévő kavicsok. Miközben abszolút jó ennek az egésznek a ritmusa. Borsay Mártinak volt egy nagyon erős képe, és azért hoznám ide, mert ő nagyon érdekesen játszott a mélységélességgel. Ez egy képhármas volt. Mindeközben azt gondolom, hogy itt most talán túlságosan erősre sikeredett ez a mélységélesség dolog, és abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez a dolog mélységélességgel elért életlenség, vagy valami utólagos technikai megoldás. Nagyon szépek a színei, ez a pasztelles világ ezzel a zölddel valami fantasztikusan jó, úgyhogy a kép egyébként tökéletesen rendben lenne. Valami baromira hiányzik az előtérből, tehát én azt mondom, hogy itt az élességi tartományt nagyjából a kép aljától egy ujjnyira kezdeném el, és tartana odáig, ahol most tart a háttérben, és valaminek történnie kellene az előtérben, és akkor egy tíz pontos kép, de most így, ebben a formában egy kihasználatlan előterünk van. (hegyi)
értékelés:

Csepp

Csepp

Mostanában nagyon hajlok a makrózás felé. Ez a kép ezen az úton az egyik állomás.

A makrovilág a titkok, a rácsodálkozások világa, és én üdvözlöm azt, hogy valaki ezzel elkezd foglalkozni. Részben azért, mert ehhez türelem kell, részben azért, mert fantázia, hogy a mi úgymond átlagos, normál világunkból kitekintve végiggondoljuk, hogy mi is történhet akkor, ha elkezdünk belenagyítani ebbe a történetbe, és ezeket az apró rezdüléseket a mi szintünkre felnagyítjuk. Nyilvánvaló, hogy ehhez az első út, az első gondolat, az a víz, vagy a vízcsepp, ezen keresztül vezet, hiszen nap, mint nap találkozunk vele, akár a bepárásodott italos poháron, akár fürdésnél a testen legördülő vízcseppekkel, és nyilvánvaló, hogy ez már eleve felkelti az ember érdeklődését, és ha eszköze és lehetősége van, akkor ebbe a világba szeretne jobban betekinteni. Szóval, azt gondolom, hogy ez a része a dolognak tökéletesen működik. Itt most nekem ez az egész kettészakad. Van egy világ ezzel az íves felülettel, amit – bevallom férfiasan – nem tudok dekódolni, hogy micsoda, lehet akármilyen tárgy, vagy homok, vagy még akár azt is el tudom képzelni, hogy ez egy testfelület, szóval sok minden lehet, de nem tudom megfejteni. Szépek a struktúrák, amik létrejönnek, jók a tónusok. És van a főszereplő, ez a folyadékcsepp. Igen ám, de a főszereplőt kitoltuk a kép aljához, és ez nem aranymetszésben van, hanem annál jobban kiszorul a képhatárhoz, és ettől feszültséget kelt. Másrészt pedig önálló életet él, és nincs köze ahhoz, ami történik a kép többi részénél. Ha még ehhez hozzáveszem azt is, hogy a háttérben mi történik, és az elmosott formák mit hoznak, akkor tulajdonképpen azt mondom, hogy nem érzem a nyugvópontján ezt a történetet. Tehát a képelemeknek kommunikálniuk kell valahogy egymással, és együtt kell létrehozniuk valami egyéni és erős dinamikát. Laci, ezt visszaadnám ismétlésre, azért, mert maga a megfigyelés jó, akár még ezekkel a tárgyakkal, helyzetekkel is lehetne dolgozni, már csak azért is, hogy megfejtsük azt, hogy mit látunk. Technikailag nagyon fontos, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amikkel megoldjuk ezeket a problematikákat, de nem elég a technikai megoldás, törekedni kell az esztétikai megoldásra is. (hegyi)

Bástya

Bástya

Azt hiszem, hogy ez a kép az által szeretné teljesíteni a leckét, hogy egy olyan képkivágást alkalmazunk, ami egy furcsább nézőpontot használva közelít az egyediből az általános felé, magyarán a jellegzetességek, az, hogy ez a Halászbástya, vagy hogy ez melyik épület, azt kevésbé tudjuk beazonosítani, és ennek az épületrésznek a díszítésére fordítja a figyelmet. Az ötlet szerintem jó, mert izgalmas játék lehet egy közismert épületen olyan részleteket megkeresni, amik, mint egy ilyen oknyomozás, felkeltik a néző érdeklődését, és elkezdi ezt a feladatot, mint egy kvízkérdést megoldani. Igen ám, de az szerintem fontos, hogy a feladat már ne az legyen, hogy az épületet próbáljuk meg feldolgozni, hanem az, hogy megkeressük, hogy vajon ez a részlet honnan eredhet. A másik az, hogy mindegy, hogy milyen részletről beszélünk, akkor, amikor elindulunk az absztrakcióban az egyszerűsítés felé, akkor ennek formailag is meg kell történnie. Itt most az a nagyon egyszerű képlet áll elő, hogy tessék ezeket a vonalakat felrajzolni, mint mértani ábrákat, háromszögeket, négyzeteket, köröket, és megnézni, hogy mit fog kihozni! Tessék szépen fogni az ecsetet, és belerajzolni ebbe a képbe! Miket fogunk kapni? Van egy élére állított háromszög az alján, azt is mondhatnám, hogy egy női princípiumhoz hasonló V betűvel, aztán van egy díszítés, ami elég bonyolult ábra ahhoz, hogy azt mondhassam, hogy nem a nyugalmat sugározza, hanem egy zaklatottabb forma, vannak négyzetek, aztán megint vannak háromszögek, amik már a talpukon állnak, aztán van egy csonka gúlánk. Na, de ezek mind-mind valahogy oda vannak dobva. Nem érzem azt, hogy ebből egy kohézió jönne létre, miközben nyilvánvaló, hogy maga az épület hordozza az egységet, csak valahogy most nem igazán sikerült azt a nézőpontot megtalálni, amiben ez egyértelműen következik, hogy mire is megy ki a fuvar. Ha ezekkel a női formákkal dolgozunk, amiket a kép aljánál is láthatunk, akkor tessék erre gondolni, de akkor mi a francnak van a kép felső részén kinyitva ez az egész, főleg úgy, hogy az ég is látszik. Ennek a fajta nyitásnak szerintem nem sok értelme van. Én ezt visszaadom János, mert ezen még kellene molyolni, hogy érezhessük azt, hogy mit akartál ezzel közölni. (hegyi)

Fénysátor

Fénysátor

Nem nagyon érint meg az absztrakciója, engem az érzelmei érdekelnének ennek a történetnek, de abba most nem tudok belebújni. Azért nem, mert nagyon kemény, nagyon sok a fény. Tök fehérre kiégett az egész, és ez nem szerencsés. Érdemes ilyenkor tesztet csinálni, hogy mi az, amit az érzékelő bír, abból mi fog kijönni, mert állandóan el kell kapjam a tekintetemet, és ez nem jó. Úgyhogy ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Vasalnivaló

Vasalnivaló

Nagyon érdekes ez a képi világ, amit Noémi itt mutat, és nagyon örülök neki, hogy megint valami dinamikus, új irányt keresett magának ebben a formaiságban. Hogy itt most arról van szó, hogy egy furcsa perspektívát talált, vagy megfordította ezt a képet, a lényeg szempontjából tulajdonképpen mindegy, mert egy olyan esztétikai, formai rendet hozott létre, ami abszolút működőképes. Talán ez a két szemnek felfogható fehér forma a kép közepén nekem egy kicsit erős a többihez képest, nem tudom, hogy az mitől van ott, de a formaiság működik. Egyetlen problémám van, mégpedig a kép felső határvonala, mert ott nekem valahogy rendezetlen a történet, főleg nagyjából a kép közepétől jobbra elhelyezkedő dolgokkal van problémám. Ha én készítem el ezt a képet, akkor valószínű, hogy azt a döntést hozom meg, hogy azt, ami a kép jobb felső határvonalánál történik, azt a fekete belógást én már levágom, és akkor lényegesen koncentráltabb lenne szerintem ez a formai játék. Ettől függetlenül ez egy jó ritmus erre az absztrakt leckére, az irányt jónak tartom. Azért még egy dolgot hadd mondjak mindehhez: az absztrakciónál nem árt, ha a néző tud valamibe kapaszkodni, mert ha minden kapaszkodó kötelét elvágjuk, vagy minden létrát kirúgunk alóla, amin ő meg tudna állni, akkor egyszer csak elvesszük a kedvét attól, hogy megfejtse a képet. Egyszerűbben fogalmazva, ha annyira túlgondolunk, vagy túlforgatunk egy szituációt, hogy ne lehessen felismerni, akkor annak sokkal vegytisztább formai ügynek kell lennie. Sokkal grafikusabbnak, sokkal kevesebb képelemmel dolgozónak. Itt azért elég nagy a rendetlenség, elég nagy a vibrálás, mindehhez képest viszont nem tudom beazonosítani, hogy mit látok. Elvetted annak a lehetőségét, hogy azonosulni tudjak azáltal, hogy felismerek valamit, és jön az úgynevezett „aha” érzés. Ez most elmarad, és ettől talán a katarzis is. (hegyi)
értékelés:

Csillagrendszer

Csillagrendszer

Javítás. A sötétkék-arany kombinációt már nem sikerült lencsevégre kapnom, mert az októberi napsütés már nem olyan, mint a szeptemberi. De a háttér megváltoztatásával létrejött különbséget ezzel a hűvösebb színű bogánccsal is jól látom. Köszönöm.

Örülök annak, hogy Noémi komolyan veszi, amikor azt kérem, hogy ismételjen. Példamutatónak tartom ezt, és azért jó ez, mert saját maga is rájön arra, hogy az, amit mondtam, az az ő számára igaz lehet, vagy nem, belefér-e a komfortzónájába, vagy nem, és ez máshogy nem fog kiderülni, csak akkor, ha kipróbálod. A formai ügyeket én itt abszolút rendben lévőnek tartom, a tónusok is jók. Örülök annak, hogy ez az ismétlés megtörtént. Ha ilyen aranyló napsütést akarunk csalni a képre, akkor lehet ám trükközni azzal, hogy ilyen színes irattartókat mondjuk a lámpa elé teszünk, vagy a külső fény elé, vagy a külső fényt vegyítjük egy íróasztal lámpájával, szóval létre lehet hozni azt az aranyló fényt is, de ez nem probléma nekem. Inkább az, hogy szűk. Lehet, hogy már fogyott ebből a kis bogáncsból, de most nekem ez egy picit szűkké válik, mert annyira kitolul a képhatáron túlra, hogy olyan, mintha így zuhannánk bele ebbe a te naprendszeredbe, miközben én azt is várnám, hogy mint ahogy az a valóságban is van, hogy vannak ezek a galaxisok, de közben van a nagy semmi is. Ezeket a nagy semmiket is bátran lehet ám ábrázolni. Úgy érzem, hogy attól tartottál, hogy ez az egész elmegy majd egy olyan irányba, hogy az ember túl realista, és ha a teljes növényzetet mutatod, akkor majd én elkezdek ezen vacakolni, hogy nem tudok fejben átváltani erre az üzenetre, pedig hát, hidd el, hogy megtörténhet ez a váltás. Úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog, és megadom a 3 csillagot, meg a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy ezzel érdemes játszani. (hegyi)
értékelés:    

tükörben

Az épület ablakaiban a Halászbástya tükröződik.

A helyzet az, hogy előbb kapta meg a Hónap képe díjat, mint hogy leelemeztem volna, ugyanakkor ez egy nagyon jó ritmusú munka ahhoz, hogy azt mondjam, hogy nem véletlen az, hogy felkeltette az érdeklődést. Pontatlanok vagyunk, azt azért hozzáteszem. Nem tudom, hogy ennyi-e az összes, ami a képből van, ugyanis a kép jobboldalához vagy hozzá kell adni, hogy ott az a forma, ami elindul a tetőrésznél, az megint rendesen megjelenjen, akár egy negyednyit még kapjunk ebből a háromszögből, vagy pedig akkor azt a kis fekete izét felejtsük már el. Lehetett volna ezt a vágást úgy csinálni, hogy az nem koszol bele. Nem nagyon értem egyébként azt, hogy ha valaki ennyire precízen tud fogalmazni képben képhatáron belül, akkor a széleknél miért ilyen trehány? Azért én tudnék ezen az egészen még mit vágni, mert a kép felső részében is elindulnak olyan formák, amiket én nem hagynék benne, meg a kép bal oldala is elég érdekes, szóval, a körbevágásnál azért vitatkoznék. Ugyanakkor a megfigyelés nagyon pontos. Hogy absztrakt lecke-e? Hát, legyen, bár én úgy gondolom, hogy ez az épített környezet leckébe való volna, azért ez az absztrakciótól egy kicsit messze van. De a megfigyelés fantasztikusan jó. Tényleg olyan, mint ezek a tili-tolis türelemjátékok voltak, vagy akár mondhatnám a tetrist is példának, szóval jó a dolog, tetszik. Mivel a képhatárokkal való problematika leküzdhető utólag, tehát, lehet ezen vágdosni, megkapja a 3 csillagot. A leckemegoldást azért nem, mert az absztrakt nekem másról szól. (hegyi) értékelés: