5. Absztrakt és struktúra

A fotón egy jégtábla látható elég érdekes textúrával. Hogy ezt az eredményt kapjam a RAW képen elég extrémen túltoltam a csúszkákat.

Ez a kép is olyan, ami nagyban élne meg igazán. A hatás, amit elértél abszolút nem juttatja eszembe a jeget, inkább egy apokalipszis utáni autószerelő műhely jut eszembe róla. Nem baj ez, ha ez volt a cél. Ha viszont a jeget akartad, akkor megszaladtak a potméterek. Az eredmény önmagában guszta és jó, mai szóval szemcukor, de inkább nevezném számítógépes képnek, mint fotográfiának. Én most ezt visszaadnám újragondolásra, hogy mi lenne, ha jég maradna, vagy legalább utalásszinten benne maradna a jégség. (hegyi)

A kép egy pinceajtó része, amiben én egy arcot véltem felfedezni. Legalábbis a szemek és a száj meg van, a többi pedig már a képzelőerőnkön múlik. (A száj egyébként a kulcsnyílás.) A kép mobiltelefonnal készült.

Tudom, szokták szeretni azt, amikor emberarcúvá formálódik valami tárgyi környezet. Itt a lényeg az, hogy a fények mennyire segítenek, vagy dolgoznak ellene annak, amit láttatni akarsz. Türelem és megfigyelés. Ha tudod, hogy itt meg tud az arc jelenni, figyeld, ülj oda egy pofa sörrel egy kisszékre és nézd, hogy mozog a fény, mit mutat reggel, délután, estefelé. Hogy mozognak az árnyékok. És nem kell ennyire lehagyni azt a fogast vagy akasztót. Legyen türelmed az ismétléshez. (hegyi)

Telefonnal készült a kép, mert nem volt nálam a gépem sajnos. Fagyott ablak, áttűnő fényekkel.

Ez izgalmas és szép. Fentről vágnék egy ujjnyit, hogy ennyire ne világosodjon ki újra a képmező, és hogy ne legyen ez a fura képformátum. És elforgatnám 90 fokkal. Akkor is van minden, ami most, de kényelmesebb lenne, mint az álló formátum, kevésbé lenne feszültség benne. De nagyon szép meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez egy jó játék unaloműzőnek, amíg az ember elmolyol vele a gépen, de mint fotó, nem sokat mond, annyira nem izgalmas a formai eredmény. Oké, kaleidoszkóp, jó, jó, de minek. Persze meg kell ahhoz csinálni, hogy az ember utána rájöhessen, hogy az ilyen gegek nem időtállóak. (hegyi)

Az ötlet és a kivitelezés is jó megoldás az absztrakt struktúrákra. Arra viszont fel kell hívjam a figyelmet, hogy ami egy figurális képnél még belefér, mint kompozíciós lötyögés, vagy tömegelhelyezési probléma, az az absztraktnál sokkal erősebben jelentkezik. Itt most pl. fenn és balra, de főleg fenn van túl sok tér hagyva a többihez képest és így olyan, mintha nyomtatásnál lecsúszott volna a nyomat. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez egy szép hangulat, de mint minden olyan esetben, amikor a véletlent hívjuk szerzőtársnak, itt is a helyzet, hogy a véletlen gonosz. Kínálja magát, kínálgatja, de a Maya-fátyol ritkán libben föl. Egyszerűbben fogalmazva, jó ez a struktúra, van hangulata az esőcseppeknek, de ahhoz hogy ez a kép telitalálat legyen, egyrészt az is fontos, hogy mi az a minimál, ami átsejlik a cseppeken, másrészt, hogy mi az, ami még ezt a rendezetlen rendszert, amit a cseppek képeznek megbontja, mert önmagában egy ilyen megfolyás általában nem elég. (hegyi)
értékelés:

Nehéz dolgok ezek, én tudom, a véletlenek együttállása nehezen kontrollálható és az is igaz, hogy ismételni ezeket baromi nehéz. De épp ezért kell exponálás előtt figyelni, picit megállni, mielőtt gombot nyomunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy a kompozíció is rásegít arra, amit üzenünk. Itt most ez a kép négyzetesben lenne igazi, ha lenn még lenne belőle, és ez az út arrafelé kiteljesedhetne. Így, fekvőben most nekem hiányos. (hegyi)
értékelés:

Na, ez valahogy inkább nekem való, és igen, nyilván a felismerhetőség mértékkel adagolt jelenléte okán. Lehetne vacakolni, hogy lenn miért ennyi, de nem teszem, ez jó és ennyi. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy ez az én fogyatékosságom, de nekem ez a kép nem adja ki azt, hogy ne akarjam megérteni, csak élvezni a forma játékát. És még meg se tudom mondani jól, hogy miért. Talán a kivágás is zavar, hogy ennyire szűk oldalról, nem tudom. (hegyi)

Formailag ez nagyon izgalmas és jól komponált kép, ami problémám akad, az tónussal van, a lenti, világosabb rész nekem túl sok fényben, visszább kéne venni, hogy ne húzza ennyire magára a figyelmet talán. (hegyi)
értékelés:

Látod, ezt most nem tudom, hogy micsoda. Nagyon jó, mert olyan, mintha egy barlangrajz lenne, de egészen elvitted grafika felé a dolgot, nem tudom, hogy ebben csak a photoshop játék van benne, vagy világítottál is valamit. De az összehatás tetszik még akkor is, ha elég messze kerülünk a fotográfiától, már szinte a fotogramig jutunk. Nem baj ez, ettől még nekem ez a kép tetszik szubjektíve. (hegyi)

A megboldogult Rezonancia leckében volt már egyszer nagyon hasonló képem. Most inkább nem a 365be küldöm,

Azt nem tudom, hogy mit látunk, lehet, hogy ez valami szalagfüggöny, nem tudom. Érdekes ritmus, nekem a jobb oldalon az első léc vagy hogy mondjam, az lehagyható lenne, a másodiktól kezd érdekes lenni, jobbról nézem most balra, onnantól izgalmas a ritmus. (hegyi)

Még tegnap, az első zajkeresési napon játszottam és ma sem hagyott békén, hová küldjem ezt a képet. Talán itt jó helyen lesz, bár erősen giccsesnek látom, teszek is egy lépést affelé, hogy elfelejtsem az ilyen próbálkozásokat, amennyiben ezért leharapjátok a fejemet, nem tudom az előbbit véghezvinni!

Elolvastam a leiratot. A próbálkozást soha ne hagyd abba, mert a próbálkozásból találunk új világokat, új megfejtéseket. Az egy másik kérdés, hogy nekem személyesen a tököm tele van már a roncsolással, meg az archaizálással, meg az archaikus technikák felesleges használatával, de ez az én egyéni szociális problémám, én láttam belőle túl sokat az elmúlt években, de ez ne vegye el a kedvét senkinek, folytasd tovább. Én azt gondolom, hogy van ezen még mit javítani, mert kicsit olyan szétesett az egész, szétcsúsztak a tárgyak és túl nagy üres flekkek vannak. (hegyi)

Geometria. Minimalizmus. Szimmetria. Szeretem

Annak örülök, hogy a vízszintesek vízszintesek, a függőlegesek függőlegesek, ez jó, a megfigyelés is jó, a tónusok is rendben vannak, de ez így egy színpad szereplők nélkül. Ahhoz nem érdekes annyira, hogy önmagában megálljon, mint absztrakt kép, hogyha egy szereplő ott megy le vagy föl vagy egy labda vagy egy valami, akkor ez működik, de így önmagában ez nekem kevés. (hegyi)

A bezárt és nyitott szögekre gondolok a címmel. A modell az Erzsébet híd.

Igen, azok. István megint azt mondom, halló, telefonos vagy közönség segítséget kérek, mert nekem ez így nem működik. Azért nem működik, mert önmagával a képpel akarok dolgozni és nem egy ilyen digitálisan eljátszott színpadias geggel, hogy beleforgatok az egészbe és akkor abból majd mi lesz. Van egy amatőr fotográfusunk, aki elég messze jutott a fotós szcénában mindamellett, hogy megmarad örök amatőrnek, és Jánosnak is volt egy ilyen korszaka, amikor mindenféle pirosakat meg nemtudommiket húzott bele a képbe, az is borzasztó volt. Szóval ez akkor működne jól, ha önmagában a kép ezt megoldaná, de te is érzed, hogy önmagában nem oldotta meg és akkor erre elforgatjuk, hát így se lesz jobb, akkor inkább már forgasd el a képet magát, érted, de az megint olyan, hogy annak különös indokának kell lennie. Sokszor elmondtam már, hogy el lehet forgatni egy horizontot, de csak akkor, ha egy új belső harmóniát, egy új belső rendet hozol létre, de itt most nem hoztál létre új rendet, nem lesznek új vízszinteseink, nem lesznek új függőlegeseink, csak egy picit, de azért minden eltér ettől. Valamire rá kell tenni a nyomógombot, hogy ez lesz az új rend, az új világ és akkor ehhez képest kell elfogadnunk azt, amit kapunk, de nem így. (hegyi)