5. Absztrakt és struktúra

Ívek

Ívek

Már megint azok a régi rugók...

Az előző kép nekem érdekesebb, ez egy háttér. Ahogy ott a levél miatt megtörténik valami, és attól személyessé válik az egész, itt most nincs meg az a személyesség. Nem azt mondom, hogy ide is be kellene gyűrni egy levelet, de attól a levéltől válik Kováts Győző képévé a kép. Most itt ez egy színpadi háttér, aminél valaminek kellene történni. Önmagában ezek a struktúrák nem izgalmasak, viszont elég zavarosak és zajosak, kopogós ez az egész, ezekben a struktúrákban nehéz gyönyörködni. Az előző kép oké, ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni. (hegyi)

Korral jár

Korral jár

Egy metróból kiszerelt, felújításra váró rugó.

Érdekes ez a felvétel, tetszik a megközelítés. Attól jó, hogy ott van az a levél. Ha az nem volna, akkor az egész nem lenne nekem érdekes, ettől működik a dolog, nem csak a személyessége miatt, hanem attól, hogy arányíthatóvá válnak a méretek. Ettől nekem ez izgalmassá válik. Makróvilágra annyira nem jellemző kép, de rendben van, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Színes városok Színes városok Színes városok

Színes városok
Színes városok
Színes városok

Ahol élünk.

Gábor, itt a bizonytalanságot érzem rajtad. Túl akarsz lenni ezen a Makró leckén? Olyan, mintha azért csináltad volna, mert egyértelműen makró, mert ezek kis apró mütyürök, és a nagyítóval jól eljátszunk. Az ötlet zseniális, de az a problémám, hogy egyszerre három irányt is elindítottál. Egyrészt elindítottad a makróvilágot, ami akkor érdekes, ha tényleg belemegyünk a részletekbe, ennél még beljebb, és óriási poliplábakká változnak az integrált áramkörök lábacskái. A másik irány, ami a cím is, hogy „Színes városok”, de ahhoz nem kell a nagyító. Akkor még inkább surlófény, még sejtelmesebb helyzet, és akkor ezek a kondenzátorok lehetnek az épületek, akkor olyan áramkört kell keresni, ahol ezek jobban érzékelhetőek lesznek, kicsit jobban kiemelkednek ezek az alkatrészek, talán kevesebb rajta az útvonalnak felfogható csík, és akkor azt kell kihozni belőle, hogy ezek kis városok. A harmadik irány, ami az egésznek a humora, nekem ezekből a képekből a harmadik az, ami leginkább tetszik. Nagyon jól megtaláltad ezt a vörös-zöld párhuzamot a három kis virágocskával, a kezeddel, ami tartja a nagyítót, szóval ez a kép tökéletes, de az egész egy zavaros problémafelvetés. Nincs eldöntve, hogy merre megy a taxi. Egyrészt a leckét visszaadom ismétlésre, másrészt a harmadik képre kapsz három csillagot, harmadrészt visszaadom ismétlésre a címet is, akkor tessék azt is megcsinálni. Most adtam neked munkát rendesen, tessék ezzel dolgozni, ne álljunk meg itt félúton. (hegyi)
értékelés:

káosz

káosz

Városligeti oszlopok kicsit másképpen. A kép DIANA-val készült:)

Ha jól érzem, ez az 56-os emlékmű elindított egy láncreakciót, aminek én kifejezetten örülök, részben azért, mert a kreativitásotokat teszteli ez a feladat, hogy ki miképpen tudja személyessé formálni ezt az adott tárgyat, másrészt mindenképpen egy tiszteletadás is az alkotónak. Van egy harmadik szempont is, amit ne felejtsünk el: van egy dokumentációjellege is. Akármennyire is elvolt az, amit közlünk, hogy ez a szobor még létezik, lehet, hogy nem sokáig lesz ez így, forr körülöttünk a világ, és sajnos ez a változás nem kíméli a képzőművészetet sem, veszik maguknak a bátorságot az irányítók arra, hogy olyan területeket is felbolygassanak, amikhez szerintem nem túl sok közük van, úgyhogy ez ebből a szempontból is fontos. Jó lenne, ha ez nem egy egyszeri eset lenne, tehát találjunk olyan jól megközelíthető, beazonosítható helyeket a városban, amikről ki-ki a maga nézetét, gondolatát megoszthatja a többiekkel. Ez jó irány, és remélem, hogy nem egy ilyen lánc indul el, hanem ennek lesz folytatása. Ami a képet illeti, nagyon szép ritmusok, tónusok jelennek meg, az Absztrakt leckére tökéletesen jó megfejtés: a színvilága, ez a vöröses, lángoló helyzet, ami itt létrejön. Nagyon érdekes, hogy a felhőkből lesznek füst és lángoszlopok. Ez mind-mind passzol a szobor érzelmi kontextusához. (hegyi)
értékelés:    

Visszaverődés

Visszaverődés

Zoli, ezt azért nem tudom dekódolni, mert annyira elvont lett attól, hogy életlen, hogy a formák ettől nem jellemzőek, hogy nem tudom megfejteni. Ez egy dolog, mondhatni kel kötelező tudni, mi a kiindulási alap. De ha csak formákkal játszunk, akkor ha azok ilyen éles tónushatárral rendelkeznek, akkor valaminek valahol élesnek kell lennie, mert így most maszatolva van a kép, hasonlatosan ahhoz, mint amikor a vetítőből kifelejtjük az optikát és a villanykörte huzalja vetít a falra. Szóval az absztrakt, a makró azért csak látszólag könnyű terep, mert csak és kizárólag a pontosság az, ami az egészet igazolhatja. Enélkül bármit, bárhogy bárki bármikor bármivel exponálhat... de kép lesz? (hegyi)

törés

törés

Igen, jó megoldás ez, bár talán a háttér sráfozódása nekem elviszi a figyelmet, de az ötlet tetszetős. Egyszerű, nem túldumált megfejtés ez, ugyanakkor a bal részen lévő pici szilánkok engem piszkálnak, annyira kivenném onnan őket... (hegyi)
értékelés:

GigapoliszGigapolisz

Gigapolisz
Gigapolisz

Látom, kifogyhatatlan ötleteitek vannak ezzel a szoborral kapcsolatban, és bevallom, nekem ez a kedvencem, mert kerüli a patetikus megfogalmazást, mert mer szembe menni az elvárásokkal, mert sajátos meglátás, és valóban úgy fogalmazza át a látványt, hogy az új értéket hoz létre. Nem mondom azt, hogy mindig szerencsés ez az út, hiszen az alkotói szándékot fontos szem előtt tartani akkor, amikor más alkotó művét, műtárgyát fotózzuk, de ebben az esetben úgy ítélem meg, hogy ez ellen a meglátás ellen az alkotónak se volna kifogása. (Bélám, zárójeles a megjegyzésem, hogy az első 3 leckét meg kéne újra csinálnod...) (hegyi)
értékelés:    

tánc

tánc

Ez így nekem rendben van, leckére is, képileg is. Annyi kérdésem van csak, hogy te mit használsz utómunkára, PS-t vagy mást? Mert valami technikai javítás ráférne a sötét részeidre, nem csak ennél a képnél, hanem általában, mert ott elindul valami olyan zajosodás, ami kevéssé finom, mint a többi részlet. Ha lehet ezen segíteni, meg kéne próbálni, az érzékenység állítással, az utómunkával, szóval nem tudom, hol csúszik el a dolog, de érdemes lenne ezt letesztelni. A kép ettől még 3 csillag, és hasonlítsd össze a 3-as képsorban lévő verzióval, hogy ez mennyivel jobb így, hogy nincs elvágva olyan erősen. (hegyi)
értékelés:    

Jelek

Jelek

Én nem tudom, hogy ezek milyen matricák vagy kivágások, de nem is fontos. Az a fontos, hogy egyszerű eszközökből építve létrejön egy kroki, egy laza rajz, szabadon, erőlködés nélkül. Bár én a palackot feltettem volna ülés szintre, de ez se szempont, így jó, ahogy van, Nóra nem tudok mit hozzátenni. (hegyi)
értékelés:    

Absztrakt

Absztrakt

Az ötlet tetszik, én is szoktam nézegetni az ágyból a rizslámpánkat, lehet hogy érdemes lenne ezt tavaszi fényben megismételni, már ha van olyan eset, amikor jobban besüt a fény, és nem ennyire szürkés, fátyolos akkor az egész. Amin viszont érdemes lenne gondolkodni, hogy van-e olyan pozíció, amikor a plafon és falat találkozása, a bordűr úgy tud szerepelni, hogy az geometriailag stabilabb helyzetet mutathat - egy picit elmozdulni a kamerával, és ezt a háromszöget jól befejezni. (hegyi)
értékelés:

kanalak és villák

kanalak és villák

Mondhatnék nagy elődöket, Pécsi Józsefet vagy akár Kertészt vagy Man Ray-t, remélve, hogy azért a kortársak mellett korábbi fotósok munkásságát is nyomon követitek, de a lényeg az, hogy az ilyen közeli felvételeknél, amikor ennyire ki van hegyezve a kép a tükröződésre, és a hatást azzal akarja elérni, hogy átértelmezi a valóságot és a hétköznapi tárgyakat más közegbe, kiragadva mutatja meg, nagyon fontos minden, ami a képen szerepel, nem lehet félbehagyott gesztus, nem lehet pontatlanság. Itt most két felület vív egymással a figyelmünkért, a bal és a jobb oldali kanál. Mindkettő csonkolt, mindkettőben hasonló árnyékok fellelhetőek egy-egy villától, de mind a kettő másképp üzen. Az egyik a tükröződéssel, a másik főleg az árnyékokkal játszik. Na de melyikre figyeljek? Ezt kéne eldöntenie a fotósnak, mert általa lesz ez egyértelmű a nézőben is. Mindkét irány érdekes, mindkettő indokolható, de a kettő együtt gyengíti egymást, bizonytalanságot kelt, befejezetlenséget. Kérem, hogy Gime ismételje ezt, eldöntve, mi az, amit mutatni akar, mert a bizonytalanság érzete megöli a képet. (hegyi)

Erzsébetváros

Erzsébetváros

Jó ez a szinte konstruktivista, vagy akár kubista festményre hajazó képi világ, ahogy egy pusztuló környezet, egy lichthof ablak maradványa és a romos fal kiadja ezeket a négyzet és téglalap formákat. Első ránézésre fura a kép alja, azzal a leomló rendetlenséggel, de aztán minél többet nézem, annál inkább azt gondolom, hogy kell oda ez, mert ettől fotó, ettől több, mint formajáték, ez adja azt a fűszert, ami a szocio fűszere, az élet nyomai, az értelmetlenné váló múlt nyomok, azok a helyzetek, amik ebben a kemény sárosságban, ebben a feketére és fehérre redukált dokumentumban rögzülnek. (hegyi)
értékelés:    

Napfolyamat

Napfolyamat

Laci, hasonló dolgot tudok elmondani neked, mint amit elmondtam Mariannak is. A számítógépes játék izgalmas, biztos ezzel sokat kellett dolgozni, és én abszolút elismerem azt a munkát, amit látok, ez egy jó ritmus, mondjuk azzal a kiégett jobb fölső sarokkal nem nagyon tudok mit kezdeni, ott én vigyáztam volna, hogy megmaradjunk valamilyen tónusrenden belül, de azt javasolom, hogy valamit hagyjuk már meg a fotóból. Egyrészt én nem vagyok grafikus, másrészt, én leelemezhetem kompozícióban úgy, mintha ez egy fotó lenne, de nem az. És a 17-es Absztrakt lecke is a fotóról szól. A fotogram is fotó, fototechnikai eljárás, ezt azért teszem hozzá, mielőtt fölmerülne, hogy de az is tulajdonképpen csak egy árnyjáték. Laci, én szeretném kérni, hogy ezt a leckét a fotó eszközeivel oldd meg, másrészt az első három leckénél volt egy beköszönés, aminek nagyon örülök, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, de azzal sem, hogy adósunk vagy az első három leckével, attól függetlenül, hogy elfogadásra került. Jó lenne, ha többet kapnánk belőled, ne rohanj most előre, időnk, mint a tenger. Ülj le egy kicsit ide közénk, és mesélj egy kicsit magadról az első három lecke által, ne fussunk most sehova. (hegyi)

híd

híd

Én most őszinte leszek: ez a két kép nem jön be. Ha ebből érdekes, akkor a második kép az, az első kép nem annyira. Jó kompozíció, de nem több, a második kép megoldja azt a problémát, hogy mitől lesz ez a kép izgalmas, de hát ehhez nem kell az első kép. Én itt most nem látom azt a geget, ami miatt ennek ebben az ismétlődésben kellene megtörténnie, úgyhogy nekem a második kép három csillagos. Kérnék Barától segítséget, hogy értelmezni tudjam, hogy miért van kettő kép. (hegyi)
értékelés: