Én megadom a választ: ez egy röhögős gyerekfotó, régen így hívtuk. Mindazzal együtt, hogy akik ismerik Budát, tudják, hogy mennyire aranyosan tudja magát elfoglalni a kertben, de ez most egy olyan kép, amit lefényképeztél, mert ő most egy gyermekláncfű virágot nézeget. Ha ezt öt méterrel odébb teszed meg, ugyanezt a képet kapjuk, ha hat méterrel, ugyanezt, ha más ruhában van, akkor is, tehát én nem látom azt, hogy ez mennyire lenne extra módon jellemző rá. Ezek a képek elkészülnek, elrakjuk, aztán elfelejtjük, már úgy értem, hogy a szülőknek ezek nagyon fontosak, de képileg ezek nem azt a szintet képviselik, amik nagyon erősek lennének. Világításban is problémák vannak: a nap az orránál érdekesen néz ki, mintha oda lenne valami ragasztva, belóg a betontömb a szélén, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez annyira jellemző lenne, de elfogadom, a szülői szubjektivitás mindent felülír. Az is fontos, hogy ilyenkor néha születnek maradandó dolgok is, de ez nem egészen az. A leckét visszaadom ismétlésre, kicsit gondold ezt tovább, attól, hogy saját fiadról van szó, még ne add alább a fotós attitűdöt. Próbáld meg úgy kezelni a modelledet, mintha egy fotómodell lenne, és nem csak az a kissrác, aki ténfereg a környezetünkben és hagyja magát fotózni, mert nem tud ellene mit tenni. Többet kellene mutatnod a személyiségéből, magából Budából ahhoz, hogy ez az egész túlmutasson azon, ami a home-fotografálásnak a szintje. Ismétlés. (hegyi)

Az a baj, Bélám, hogy nem nagyon tudom, hogy ez most micsoda, hogy egy cipőtalpból egy darab, vagy valami padnak, vagy széknek a háttámlája, vagy mi akar ez itt lenni. Annyira elvetted a tónusokat itt, hogy ez most grafikába ment át, a fotográfiai jellegét elvesztette. Eközben az üzenet érdekes lenne, és izgalmas, de nem tudom milyen helyzet. Nagyon úgy tűnik, mint egy régi iskolai szék, de nem értem. Ha én nem értem, akkor szerintem a néző sem fogja érteni. Elgimültél, gyere visszább. Ismétlés. (hegyi)

Valójában a fotó Péliföldszentkereszten készült, ámmmm!

Azt hiszem, hogy ez a Középfölde valami sci-fi novella lehet, mintha valami monumentális filmalkotás is készült volna belőle, szerencsére én csak az első részt láttam belőle, nem tartozik a kedvenc irodalmi alkotásaim közé, de tudom, hogy ezzel én törpeminoritás vagyok. Ami a képet illeti, ahhoz, hogy ezt a mesevilágot hozza, ahhoz nekem ez most túl vékony. Fáradtak a színek, távolságtartó, túl korrekt, steril, nem érzem benne ezt a meseiséget, amire itt utalsz. A méreteket érzem, hogy miről akarsz beszélni, de valahogy mégsem indul be a mese. (hegyi)

Ismét ott jártam.

Béla, amit előbb beküldtél erről az objektumról, az lényegesen jobb és összefogottabb munka, mint amit most látunk. Ahol elértük azt a csúcspontot, amit bizonyos helyzetből ki tudunk hozni, ott nem nagyon érdemes szerintem azzal vacakolni, hogy hátha még nagyobbat tudunk dobni. Ritka eset, amikor ez összejönne. Ezzel már egyszer foglalkoztunk, megvolt, én ezt most nem látom, hogy ez annál koncentráltabb lenne, mint amit akkor kaptunk. Ha szeretnél foglalkozni vele, akkor egy teljesen új megközelítést kell keresni. Most kisebb mélységélességgel dolgozol, nekem ettől zavarosabb lett a kép, pontatlanabbak a megfogalmazások, köszönöm, de az a kép, amit már küldtél erről, az pontosan rendben lévő, ez nem lép azon túl, nem haladja meg azt, nem mutat új meglátást. (hegyi)

Kevés eszközzel dolgozik Béla, klasszikus fotográfiai megoldást látunk, Korniss Péter: Hadirokkant (1976) című képe jut róla eszembe, amikor a havas tájban egy figura távolodik, a hóban kijönnek mindenféle növénymaradványok, közben szembesülünk azzal, hogy az a figura egy falábú ember. Ez az élmény jut eszembe, és jó a ritmus, szépen felrajzolt ív, nagyon tetszik. Az is tetszik, hogy nem dőltünk be annak a nagyon kézenfekvő ötletnek, hogy azt is ábrázoljuk valahol a távolban, aki ezt a nyomot létrehozta, pontosan elég a lenyomat. A leckemegoldás is megvan, ez egy nagyon finom kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Engem az egész kép az idegsejt-ábrázolásokra emlékeztet, nem tudom, hogy biológiából kinek vannak ezek az emlékek még meg, ott van ez így ábrázolva a kis csápjaival, ez egy jó ötlet, tetszik az absztrakció is. Ami nem tetszik, az a kivitelezés, de beszéltünk erről az utómunka táborban, hogy a tónusokkal mit csináljunk. Ha megnézzük, itt függőleges irányban, a lent és a fönt között túl nagy a különbség, az aljánál nagyon bebukik ez, míg a tetejénél nagyon kinyílik, tehát vagy az alsó vignettálást kellene megszüntetni, vagy a fölsőnél is valami hasonlót létrehozni. Ettől most olyan furcsa, mintha nem lenne egyenes a fotópapír, olyan érzést kelt. (hegyi)
értékelés:

GG mohó aprítója

lajtorja

Zsoltu mester és Ányeszita

sárkány sámán

miért is jó a kerti munka...

...háát a szép fények miatt!

A megérdemelt pihenés is jól esik.

kiskapu

zsarátnokok