Ez egy jó ritmusú, jól felépített kép. Az a roncsolás, ami létrejön a tónusokkal, kifejezetten jót tesz ennek a munkának, mert elmossa a határát a partnak és a víznek, az ember nem lehet teljesen biztos abban, hogy amit itt partnak gondol nem egy vízfelület-e, amit ver az eső. Nagyon érdekes, és az is, hogy ezzel a lánccal az ég és a föld összeköttetésre kerül, tehát jó ez a meglátás. Valószínű, hogy én azt az egy ujjnyit levágtam volna a kép aljából ahová ez a lánc lóg, tehát akkor már legyen meg végig a lánc, nem nagyon értem, hogy miért hiányzik az aljából. (hegyi)
értékelés:
Erős ez ez a leláncolt múlt és a mozdíthatatlan acéltömeg. Az érdekes, hogy a tükröződés valahogy elüt a többi rész ki/beégett, roncsolt hangulatától.