Kedves Barátaink!
Ezúton tudatjuk a Tisztelt Nagyérdeművel, hogy megszületett a kis Buda :) aki szülei után (Tóth Béla, Fábián Beáta ;) a Tóth-Fábián vezetéknévvel kezdte meg életét a Föld nevű bolygón, ezen a kb. 6 milliárd ember lakta űrhajón. Az adatok:
szül. ideje: 2010.03.12. 01.56
súly: 3040 gramm
hosssssz: 55 centiméter

Nem fogom felsorolni az összes leckét, amibe ez bekerült. Ha képet próbálom elemezni, akkor azt mondom, hogy egy nagyon szép kettős portrét látok, ami kompozícióban is attól válik izgalmassá, hogy minden játékossága, minden formai jegye ezt a kettőst erősíti. Egyrészt, hogyha megfigyeljük a anyát és a kisgyermeket, a méretkülönbségek, mint egy háromszögforma jelentkeznek. Tehát az édesanya hajánál, mondjuk a nyaktarkó szintnél, hogyha húzunk egy függőlegest, akkor ez a háromszög méret elindul, és a kisbabánál és a baba mögötti résznél csúcsosodik ki. Tehát van egy ilyen háromszög. Aztán utána létrejön egy erre merőleges forma, valószínűleg az éjjeliszekrény lábával jön létre, de ezzel szinte párhuzamosan a „gészség” felirat is erre fut ki. Ezek a merőlegesek szintén dinamikában oda húzzák a figyelmet erre a kettősre. Mint egy örvény, folyamatosan örvénylik a szem, és mindig ezt a kettőst, és ennek a két kis embernek a kapcsolatát erősíti. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a képet. Annyit talán meg lehetett volna tenni, hogy ezt a zöld pruszlikot az anyánál egy picit megigazítjuk, hogy az állnál ne legyen ilyen élesek a vágások. És valamennyire egy picit a kis Budának az arcára deríthettünk volna egy kis fényt. Nem kellett volna nagyon sokat, valami kis visszavert fényt lehetett volna adni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó fotográfia. Én most azt szeretném, hogy azért erről kapjunk valami kis tájékoztatást, mert már elég hosszú idő eltelt. Ígérve volt valami film is, úgyhogy várnám ezeket a beszámolókat erről a helyzetről, és én most azt mondom, hogy adnék 3 csillagot a Bélának, meg adnék 3 csillagot a Beának is, mert ebben a produkcióban azért ő is nagy szerepet vállalt. Budának nem tudok adni még 3 csillagot, mert még nincs beiratkozva a suliba. Ha majd beiratkozik a suliba, akkor majd ő is kap 3 csillagot, csak szóljon az első képnél, amikor majd beküldi, hogy én megígértem ezt, és akkor majd javítjuk ezt az elmaradást. (hegyi)
értékelés:

Bevallom férfiasan, hogy én most megnéztem Bélának, hát majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt riport leckére beküldött Tél a tónál című képsorozatát, ez most téli szilánkok. Azért tettem ezt, mert biztos szerettem volna lenni abban, hogy jól emlékszem, hogy mi az, amitől az a sorozat másképp működött, mint ez. És ez nagyon egyszerű lesz, amit most mondok, ott a Béla valamit el akart nekünk mesélni. Be akart mutatni nekünk valamit. Volt egy érzelmi megközelítés. Ez most, amit látok, ez nekem kilóra megvan, ott van minden, ami kell, mindegyik nagyon izgalmas irány lenne, de önmagában egyik sem elég erős, hogy önállóan megálljon mint kép és ebből kifolyólag, hát a Béla összerendezte ezt egy sorozattá. Nekem most így tűnik ez a metódus. Tehát, hogy nem egy sorozatot akarok csinálni, hanem csinálok képeket, utána meg azt mondom, hogy, na jó, akkor ezek a képek lettek ebből a sorozatból jók, vagy egy bizonyos szint fölöttiek, és akkor ezeket így egy csomagba beküldöm. Nem látom, hogy ez építkezne valamilyen szinten ez a történet, tehát nem látom azt, hogy lenne valamilyen összekapcsoló szál, ami összefogná ezt a helyzetet, és azt sem látom, hogy minden egyes kép indokolt lenne, bármelyiket ki tudom hagyni ebből a sorozatból. Bármelyiket - miközben bármelyikkel el is tudnék indulni, mint történet, tehát el tudnám kezdeni a mesét vele. Tehát én azt mondom, hogy ez most így egy nagyon szép skicc, minthogyha egy jegyzetfüzetbe felírtam volna azt, hogy na, mivel szeretnék foglalkozni. Én most azt tudom mondani, hogy hát Béla, nem is azt mondom, hogy ismétlésre adom vissza, hanem ebből kaptunk tőled egy nagyon erős sorozatot egy évvel ezelőtt, ez nem ment azon túl, sőt, hát most vagy valamelyik vonalon elindulsz, vagy nem tudom, valahogy jó lenne, hogyha megmondanád, hogy mitől szereted te ezt a történetet, mert ez nem derül nekem ki. Nem érzem azt, hogy érzelmileg mi az ami téged ehhez köt. Itt megint azt mondom, hogy bele kell bújni ebbe, mint egy kabát és magamra kell tudni húzni és úgy elmesélni, hogy én - a néző - ezt nagyon szeressem, és nagyon fontos legyen nekem is. Tényleg azt mondom, hogy az első kép olyan, mint egy nagyon szép ólomüveg ablak, vagy minthogyha lehetne ez egy pénzverdében, vagy egy ékszerkészítőnél. Gyönyörű. A második kép, mint egy béka. Ez is egy jó vonal. A harmadik kép, az ezzel a kis hegyes formával és a háttérben lévő pöszmöszökkel nagyon is izgalmas zenei elindítása mondjuk egy történetnek. A következő képnél nagyon jó ez a mélységélesség meghatározás, hogy ennyire kicsire vetted a mélységélességet. Ez a negyedik kép. Az ötödik képen…hát, ez, mondjuk ez az ötödik kép szerintem kimaradhat, ez annyira nem erős semmilyen szinten. A hatodik kép az egy teljesen más. Az olyan, minthogyha felülről nézném a Nazca vonalakat, tehát megint egy más gondolati irányt lehetne belőle kihozni. Vagy a térképpel összehasonlítva, vagy minthogyha egy várost építenének, de akár egy sci-fi filmet is el tudok ebből képzelni. A zárókép, az pedig tényleg azt mondom, hogy nagyon szép meglátás, ott viszont valami hiányzik a képről, amitől ez a kép történetté alakul. Háttérnek jó, csak még nincs rajta történet. Szóval, Béla, én ezt visszaadom, és nem is azt mondom, hogy ismétlésre, hanem átgondolásra. (hegyi)

Van egy gyanúm, hogy Béla itt a kép mélységélességét képszerkesztővel oldotta meg, maszkolta körbe és lágyította ki - ha nincs más, ez is megoldás, de azért nem ugyanazt hozza, mint amit a gép tudhat. Miből gondolom ezt? A mélységélesség úgy működik, hogy az egy síkban lévő részek egyforma élességet kapnak, és ha kicsi a mélységélesség, azaz nagy a blendeérték, akkor ez a sáv igen keskeny. Ezzel lehet erősíteni a térélményt és fókuszálni a figyelmet képen belül. Itt azonban a pók lábainál az látszik, különösen jobb oldalon, hogy bár egy szinten vannak, mégsem egyformán élesek. Sőt, ugye nincs harag Béla, a kép nem éles seholse. Pedig itt ennek bizony szerepe lenne, mert épp azok a makrovilágot jellemző dolgok teszik izgalmassá, amiket amúgy nem figyelhetünk meg, a szőröcskék, a szemek, és ez ad ennek az ölelésnek dinamikát és drámát. A kép korrekt, minden alkatrész benne marad a képhatárban, csak az élesség hiányzik. Szóval ez egy kis probléma nekem. A másik, hogy a leckék rólunk szólnak, épp minap kérdezte egy új tanulónk, hogy a leckékben magunkat kell ábrázolni? Ha nem is minden esetben, de a gondolati vonal rólunk szól. A mi vágyunkról. Itt pedig ennek értelmében kérdés, hogy Béla a kis zöld szerencsétlen áldozat, vagy a lakmározó pók, hogy ez hogyan ültetődik át Béla vágyába. Adok én egy csillagot, mert nem könnyű az az út, hogy rovarokat, bogarakat fotózzunk, ráadásul pókot, amiről sose lehet bizton tudni, nem harap-e meg minket, de részben technikai okból, részben értelmezés okán ismétlést kérek. (hegyi)
értékelés:

Csősz Gergely, Befagyott pillanat című képére.

Bár a láncreakció leckét lezártuk, és ez egyelőre így is marad, a kép jó. Engedelmeddel a 17-esbe tettem át. És három csillagos, többet nem tudok mondani. :) (hegyi)
értékelés:

A képnek két értelmezése is lehetséges - címmel és anélkül. Ha a címet figyelem, akkor talán egy picit még lejjebb lehetett volna a kamerát vinni, hogy a pálmák igazából pálmák legyenek - ha elvonatkoztatok a címtől, akkor egy nagyon szép és jó hangulatú, vidám képet látok, egy mikrokozmoszt, ahol a kis fűszálak, nünükék élnek, és a vidám, napsütötte színek mellett a háttérben egy nagy maci szeme, orra és fülei is látszanak. Mindenképpen mesei kép, lehet, hogy megélne a gyerekkor leckében is? (hegyi)
értékelés:

Bálint Endre Franciaországban, Párizsban töltött időszakában készültek a híres kollázsai, újságpapír kivágásokból, Paris Match-ból, l'Humanite-ből más híres francia újságokból, ezek nagyon fontos és nagyon szép kollázsok. A kollázsról az Estiskolán már többször beszéltünk. Több hasonló technika van, amelyet Max Ernst és a szürrealisták nevéhez is fűzhetünk, erről is talán többször beszéltünk, - A százfejű, avagy a fejetlen nő – kapcsán, a frottázs technikát is Max Ernst népszerűsítette - ezt a gyerekkorunkból is ismerjük: egy papírlapocskát a fém egyforintosra ráhelyeztünk és a ceruzánknak a végével dörzsölgettük és a grafitpor ezen a domborzati felületeken rányomódva kiadta a pozitív képét az egyforintosnak, vagy az ötvenfilléresnek. A frottázs is és a kollázs is egy új szimbolikát hozott létre. Tulajdonképpen a kollázs módszernél borotvapengével, sniccerrel, késsel, ollóval körbevágva naturális felületek egy egészen más térbe helyeződnek, méretarányban is eltérő különböző formákkal. Egyrészt ezeknek a szerepe a képzőművészetben a kiemelés is lehetett egy fontosabb figyelemráirányítás, másrészt a térbeliséggel való szürreális játékot hozta ez létre. Később aztán a festészet is alkalmazza ezt úgy, hogy nem konkrét ragasztásokkal, papírfecniknek az összeillesztésével, hanem festői módon is ezt ugyanúgy használták. De igazából akár még a nagyon divatos és nagyon ismert patchwork eljárás is tulajdonképpen egyfajta kollázs módszer, ahol már nem használt és maradék anyagokból egy új képzőművészeti alkotás – pokróc, függöny, ruhák – jönnek létre. Úgy kapcsolódik ide, Béla képéhez ez a hosszú bevezetés, hogy valójában az exponálással, a sziluettes formákkal a női alak, a kövek sziluettes formáival és valahol a távolban látható hajóval ezt a bizonyos kollázs nyelvet követi az álló formátumú kép. Nagyon jó számomra látni ezt az alkotást, mert amivel már sokat vitáztam talán a Béla képei kapcsán és a Béla tehetsége kapcsán, a régi képekre gondolok itt, ahol mindig is, minden képén látszott a tehetség a Béla munkáiban, de mindig valahol ott volt egy kompromisszumkeresés is, hogy egy kép legyen szép. Egy kép legyen jó. Egy kép legyen trükkös. És ez a mostani munka talán egy olyan létállapotban, egy olyanfajta nyugalmi helyzetben, vagy egy olyanfajta környezetben fogalmazódhatott meg, amely mindenféleképp bátorságot ad a mostani alkotó Bélának és ez egy bátor vállalkozás véleményem szerint. Mert puritán, mert egyszerű, mert tőszavakban fogalmaz, viszont ezek a megfogalmazások jól értelmezhetőek. A meseiség természetesen megvan, a líra megvan, ami Bélának az egyik fontos lételeme, viszont ebben a képben nincs meg az a fajta képzőművészeti védekezés, amelyik mint egy fátyol nagyon sokszor a régebbi munkákra ráragadt. Ezt a képet én nagyon szeretem. Őszinte, érthető az üzenete. Azt hiszem nektek, az Estiskolásoknak nem kell magyaráznom ennek a képnek az üzenetét, hiszen sokat szoktatok beszélni képekről. Itt is látom, hogy már egy hozzászólás érkezett a képhez. Nyilván sokat fogtok beszélni és ezeket a megfejtéseket elfogjátok mondani egymásnak. Én úgy gondolom, hogy ez a kép egy háromdisznós kép és nagyon szépen köszönöm. Nagyon szeretem ezt a fajta mesét, amit most a Béla küldött. (szőke)
értékelés: