Szemünkfénye szemében

előre szólok, a képkivágáson kívül, nincs más "belenyúlás"...

Nagyon érdekes ez a kép, amit a Béla beküldött, egy nagyon jó megfigyelés. Túl sokat én ehhez hozzátenni nem tudok. Nem is akarok, mert mindent elmond, amit látunk. Egy jó összefoglalás, hogy ennek a kisembernek a szemében tükröződik anya és apa, és a hármuk közötti kapcsolat ezzel a tükröződéssel jön létre. Köszönöm szépen. Kérném szépen azt filmet, amit Budáról készített Béla. (hegyi)
értékelés:

Kedves Barátaink!
Ezúton tudatjuk a Tisztelt Nagyérdeművel, hogy megszületett a kis Buda :) aki szülei után (Tóth Béla, Fábián Beáta ;) a Tóth-Fábián vezetéknévvel kezdte meg életét a Föld nevű bolygón, ezen a kb. 6 milliárd ember lakta űrhajón. Az adatok:
szül. ideje: 2010.03.12. 01.56
súly: 3040 gramm
hosssssz: 55 centiméter

Nem fogom felsorolni az összes leckét, amibe ez bekerült. Ha képet próbálom elemezni, akkor azt mondom, hogy egy nagyon szép kettős portrét látok, ami kompozícióban is attól válik izgalmassá, hogy minden játékossága, minden formai jegye ezt a kettőst erősíti. Egyrészt, hogyha megfigyeljük a anyát és a kisgyermeket, a méretkülönbségek, mint egy háromszögforma jelentkeznek. Tehát az édesanya hajánál, mondjuk a nyaktarkó szintnél, hogyha húzunk egy függőlegest, akkor ez a háromszög méret elindul, és a kisbabánál és a baba mögötti résznél csúcsosodik ki. Tehát van egy ilyen háromszög. Aztán utána létrejön egy erre merőleges forma, valószínűleg az éjjeliszekrény lábával jön létre, de ezzel szinte párhuzamosan a „gészség” felirat is erre fut ki. Ezek a merőlegesek szintén dinamikában oda húzzák a figyelmet erre a kettősre. Mint egy örvény, folyamatosan örvénylik a szem, és mindig ezt a kettőst, és ennek a két kis embernek a kapcsolatát erősíti. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a képet. Annyit talán meg lehetett volna tenni, hogy ezt a zöld pruszlikot az anyánál egy picit megigazítjuk, hogy az állnál ne legyen ilyen élesek a vágások. És valamennyire egy picit a kis Budának az arcára deríthettünk volna egy kis fényt. Nem kellett volna nagyon sokat, valami kis visszavert fényt lehetett volna adni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó fotográfia. Én most azt szeretném, hogy azért erről kapjunk valami kis tájékoztatást, mert már elég hosszú idő eltelt. Ígérve volt valami film is, úgyhogy várnám ezeket a beszámolókat erről a helyzetről, és én most azt mondom, hogy adnék 3 csillagot a Bélának, meg adnék 3 csillagot a Beának is, mert ebben a produkcióban azért ő is nagy szerepet vállalt. Budának nem tudok adni még 3 csillagot, mert még nincs beiratkozva a suliba. Ha majd beiratkozik a suliba, akkor majd ő is kap 3 csillagot, csak szóljon az első képnél, amikor majd beküldi, hogy én megígértem ezt, és akkor majd javítjuk ezt az elmaradást. (hegyi)
értékelés:

Védőháló nélkül

Hát igen Béla, ez az, amikor valami olyat tudsz nekünk nyújtani a magad körüli világ megfigyeléséből, amivel nem biztos, hogy mindenki találkozik a mindennapokban. Nem is vagyok benne biztos, hogy én ezt most itt meg tudom fejteni, hogy mivel érted el azt, hogy ilyen halálugrásokat vagy bungee jumpingokat csinálnak a kis hangyák, vagy pókok, de az biztos, hogy nagyon jó ez a fajta képi megoldás. Szép az ív, szépek a színek, nagyon izgalmas ennek a levélnek a színezete, ahogy transzponálódik és átalakul, attól, hogy kezd egy kicsit a csúcsa elszáradni, akvarellszerű hatást érsz el vele, nagyon jók ezek a kis vízcseppek, és ez a halálugrás meg egészen fantasztikus. Úgyhogy mint mozgás lecke ezt el tudom fogadni, és három kiscsillagot adok rá. (hegyi)
értékelés:

téli szilánkok
téli szilánkok
téli szilánkok
téli szilánkok
téli szilánkok
téli szilánkok
téli szilánkok

Bevallom férfiasan, hogy én most megnéztem Bélának, hát majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt riport leckére beküldött Tél a tónál című képsorozatát, ez most téli szilánkok. Azért tettem ezt, mert biztos szerettem volna lenni abban, hogy jól emlékszem, hogy mi az, amitől az a sorozat másképp működött, mint ez. És ez nagyon egyszerű lesz, amit most mondok, ott a Béla valamit el akart nekünk mesélni. Be akart mutatni nekünk valamit. Volt egy érzelmi megközelítés. Ez most, amit látok, ez nekem kilóra megvan, ott van minden, ami kell, mindegyik nagyon izgalmas irány lenne, de önmagában egyik sem elég erős, hogy önállóan megálljon mint kép és ebből kifolyólag, hát a Béla összerendezte ezt egy sorozattá. Nekem most így tűnik ez a metódus. Tehát, hogy nem egy sorozatot akarok csinálni, hanem csinálok képeket, utána meg azt mondom, hogy, na jó, akkor ezek a képek lettek ebből a sorozatból jók, vagy egy bizonyos szint fölöttiek, és akkor ezeket így egy csomagba beküldöm. Nem látom, hogy ez építkezne valamilyen szinten ez a történet, tehát nem látom azt, hogy lenne valamilyen összekapcsoló szál, ami összefogná ezt a helyzetet, és azt sem látom, hogy minden egyes kép indokolt lenne, bármelyiket ki tudom hagyni ebből a sorozatból. Bármelyiket - miközben bármelyikkel el is tudnék indulni, mint történet, tehát el tudnám kezdeni a mesét vele. Tehát én azt mondom, hogy ez most így egy nagyon szép skicc, minthogyha egy jegyzetfüzetbe felírtam volna azt, hogy na, mivel szeretnék foglalkozni. Én most azt tudom mondani, hogy hát Béla, nem is azt mondom, hogy ismétlésre adom vissza, hanem ebből kaptunk tőled egy nagyon erős sorozatot egy évvel ezelőtt, ez nem ment azon túl, sőt, hát most vagy valamelyik vonalon elindulsz, vagy nem tudom, valahogy jó lenne, hogyha megmondanád, hogy mitől szereted te ezt a történetet, mert ez nem derül nekem ki. Nem érzem azt, hogy érzelmileg mi az ami téged ehhez köt. Itt megint azt mondom, hogy bele kell bújni ebbe, mint egy kabát és magamra kell tudni húzni és úgy elmesélni, hogy én - a néző - ezt nagyon szeressem, és nagyon fontos legyen nekem is. Tényleg azt mondom, hogy az első kép olyan, mint egy nagyon szép ólomüveg ablak, vagy minthogyha lehetne ez egy pénzverdében, vagy egy ékszerkészítőnél. Gyönyörű. A második kép, mint egy béka. Ez is egy jó vonal. A harmadik kép, az ezzel a kis hegyes formával és a háttérben lévő pöszmöszökkel nagyon is izgalmas zenei elindítása mondjuk egy történetnek. A következő képnél nagyon jó ez a mélységélesség meghatározás, hogy ennyire kicsire vetted a mélységélességet. Ez a negyedik kép. Az ötödik képen…hát, ez, mondjuk ez az ötödik kép szerintem kimaradhat, ez annyira nem erős semmilyen szinten. A hatodik kép az egy teljesen más. Az olyan, minthogyha felülről nézném a Nazca vonalakat, tehát megint egy más gondolati irányt lehetne belőle kihozni. Vagy a térképpel összehasonlítva, vagy minthogyha egy várost építenének, de akár egy sci-fi filmet is el tudok ebből képzelni. A zárókép, az pedig tényleg azt mondom, hogy nagyon szép meglátás, ott viszont valami hiányzik a képről, amitől ez a kép történetté alakul. Háttérnek jó, csak még nincs rajta történet. Szóval, Béla, én ezt visszaadom, és nem is azt mondom, hogy ismétlésre, hanem átgondolásra. (hegyi)

belső-külső tér

Nagyon tetszik ez a térjáték, amit Béla észrevett, a monokróm külső ritmusok, az átlátások és a belső játék, amihez a külső színben is hozzáad, jó a kiválasztás is, hogy mennyit mutat Béla és mennyit hagy le a képről. Egy picit tekredik a kép, ez abból adódik, hogy a vízszintesek és függőlegesek az objektív torzítása miatt nem tökéletesen futnak egyben, de ezt nem nagyon lehet a szerző szemére vetni, ehhez már igen komoly mozgatható hátfalas gépek kellenek, hogy a perspektívakorrekció megoldható legyen, egy kisfilmes kamerával az elérhető maximumot kihozta ebből Béla. Gratulálok. (hegyi)
értékelés:

Ét-vágy

Van egy gyanúm, hogy Béla itt a kép mélységélességét képszerkesztővel oldotta meg, maszkolta körbe és lágyította ki - ha nincs más, ez is megoldás, de azért nem ugyanazt hozza, mint amit a gép tudhat. Miből gondolom ezt? A mélységélesség úgy működik, hogy az egy síkban lévő részek egyforma élességet kapnak, és ha kicsi a mélységélesség, azaz nagy a blendeérték, akkor ez a sáv igen keskeny. Ezzel lehet erősíteni a térélményt és fókuszálni a figyelmet képen belül. Itt azonban a pók lábainál az látszik, különösen jobb oldalon, hogy bár egy szinten vannak, mégsem egyformán élesek. Sőt, ugye nincs harag Béla, a kép nem éles seholse. Pedig itt ennek bizony szerepe lenne, mert épp azok a makrovilágot jellemző dolgok teszik izgalmassá, amiket amúgy nem figyelhetünk meg, a szőröcskék, a szemek, és ez ad ennek az ölelésnek dinamikát és drámát. A kép korrekt, minden alkatrész benne marad a képhatárban, csak az élesség hiányzik. Szóval ez egy kis probléma nekem. A másik, hogy a leckék rólunk szólnak, épp minap kérdezte egy új tanulónk, hogy a leckékben magunkat kell ábrázolni? Ha nem is minden esetben, de a gondolati vonal rólunk szól. A mi vágyunkról. Itt pedig ennek értelmében kérdés, hogy Béla a kis zöld szerencsétlen áldozat, vagy a lakmározó pók, hogy ez hogyan ültetődik át Béla vágyába. Adok én egy csillagot, mert nem könnyű az az út, hogy rovarokat, bogarakat fotózzunk, ráadásul pókot, amiről sose lehet bizton tudni, nem harap-e meg minket, de részben technikai okból, részben értelmezés okán ismétlést kérek. (hegyi)
értékelés:

sarkvidéki történet
sarkvidéki történet
sarkvidéki történet
sarkvidéki történet

Ez egy szerelmi történet. Lírai, mondhatni akár humorosnak is, de megrázó is. Nekem a történet nincs lezárva. És a képszélek, a képhatárok... ott van finomítanivaló. De ez egy igen finom mesélés, nagyon kedves és visszafogott, eszköztelen. Jó, legközelebb a befejezésre is kell figyelem, hogy mi a sztori vége. (hegyi)
értékelés:

madártávlatok

Csősz Gergely, Befagyott pillanat című képére.

Bár a láncreakció leckét lezártuk, és ez egyelőre így is marad, a kép jó. Engedelmeddel a 17-esbe tettem át. És három csillagos, többet nem tudok mondani. :) (hegyi)
értékelés:

bélabéla karácsonyi képeslapja

Minden Estiskolásnak Szeretetteli, Áldott Karácsonyt kívánunk és jó Egészséget az Újesztendőre!
bejjabudabélabéla

Ez a kis fagyott virág a maga kis szőreivel, kifakult virágával, egy nagyon szerethető üzenet. Mivel szakköri munka, így a képelemzés része se maradhat el. A kompozícióban most van egy elmozdulás a konvenciótól azzal, hogy a képet balra húzza és oda komponálja a témát, de ez szebb lenne, ha egyrészt nagyobb teret kapna a virág, mozgalmasabb, izgalmasabb lenne, másrészt az egy döntés, hogy homogén hátteret akarok-e azt megtartva, hogy érzékelhető legyen a hó struktúrája, vagy dinamizálok fényekkel, árnyékokkal. Az rendben van, hogy nem nagyon lehet piszkerálni egy tárgyat a hóban, de egy papírrak, vagy valamivel balról lehetett volna deríteni, hogy ott ne bukjon be a hó. (hegyi)
értékelés:

Tél a pálmák alatt

A képnek két értelmezése is lehetséges - címmel és anélkül. Ha a címet figyelem, akkor talán egy picit még lejjebb lehetett volna a kamerát vinni, hogy a pálmák igazából pálmák legyenek - ha elvonatkoztatok a címtől, akkor egy nagyon szép és jó hangulatú, vidám képet látok, egy mikrokozmoszt, ahol a kis fűszálak, nünükék élnek, és a vidám, napsütötte színek mellett a háttérben egy nagy maci szeme, orra és fülei is látszanak. Mindenképpen mesei kép, lehet, hogy megélne a gyerekkor leckében is? (hegyi)
értékelés:

plakátarcok

Nagyon kedves, ahogy akár a Béla, akár a Bea, vagy együtt észrevették ezt a szimmetriát és az ebben lévő szatírát, mert ez egy szatirikus kép. Nem vicces, nem humoros. A fogalmak között az a különbség, hogy ebben a képben van szeretet a gesztusok miatt, van érzelem, van melankólia. Ettől más és ettől emelkedik el a szokványos humor vagy akár valamilyen fajta paródia kategóriájától. Egy ritmikai játékot látunk itt, ugyanakkor az is fontos szerepe ennek a képnek, hogy a valóság megfigyeléséből táplálkozik. Valahol ők kirándulás közben, vagy nyaralás közben, vagy ott ahol élnek megtaláltak egy ilyen felületet, ezt a felületet kihasználták, tovább építették és ugyanúgy egy lenyomatot, egy üzenetet küldenek magukról. Az egész kép színvilágára egy – hát régies kifejezéssel – Eastman, egy ilyen amerikaias színhatás jellemző ezektől a fakult feleletektől – lásd a pad színei, maguk a ruhák is, amelyek szürkés tónusúak – nincsenek olyan nagyon dinamikus színek a képen. Talán annyit lehetne, vagy lehetett volna kezdeni, mert úgy tűnik, hogy ez egy nyári felvétel, tehát nehezen ismételhető, hogy ha picit a fényviszonyokkal várnak, mondjuk egy délutáni vagy egy kora reggeli időszakban, akkor az történhet – nagyon nehezen dönthető el így a képből, mert nem látszik a környezet, - hogy a plakát felület és az előtte lévő pad egy egységes tónusú háttérré tudna válni. Ha festészetileg közelítenénk meg, akkor kapna valamilyen fajta lazúrt, ami egy sötétebb tónus és, hogy mennyire sötét azt így most nehéz eldönteni. A kép szemei, hiszen itt a plakát az, ami egy kódnyelv és a főszereplők a két élő személy, tehát mindenféleképp azt kell ebben az egész történetben előtérbe helyezni, nyilvánvalóan az ő színeik, testük tónusa, ruházatuk az elsődlegesen fontos. Tehát, amennyiben lehetőség lenne rá, a környezetet egy nagyon picit sötétebb, egységes fátyollal ha ellátná az ember, akkor a maga ritmusjáték még erősebb lenne. Én ezt egy két disznós képnek értékelem, de nagyon örülök annak, hogy amit a korai időszakokban is többször mondtunk, táborokban, beszélgetésekben többször elhangzott, az is a cél, hogy az alkotói munkában a külvilágot próbáljuk értelmezni és a külvilágba való elhelyezkedésünket, s ez a kép abszolút egy ilyen irányt mutat. (szőke)
értékelés:

Hajózni kell...

Bálint Endre Franciaországban, Párizsban töltött időszakában készültek a híres kollázsai, újságpapír kivágásokból, Paris Match-ból, l'Humanite-ből más híres francia újságokból, ezek nagyon fontos és nagyon szép kollázsok. A kollázsról az Estiskolán már többször beszéltünk. Több hasonló technika van, amelyet Max Ernst és a szürrealisták nevéhez is fűzhetünk, erről is talán többször beszéltünk, - A százfejű, avagy a fejetlen nő – kapcsán, a frottázs technikát is Max Ernst népszerűsítette - ezt a gyerekkorunkból is ismerjük: egy papírlapocskát a fém egyforintosra ráhelyeztünk és a ceruzánknak a végével dörzsölgettük és a grafitpor ezen a domborzati felületeken rányomódva kiadta a pozitív képét az egyforintosnak, vagy az ötvenfilléresnek. A frottázs is és a kollázs is egy új szimbolikát hozott létre. Tulajdonképpen a kollázs módszernél borotvapengével, sniccerrel, késsel, ollóval körbevágva naturális felületek egy egészen más térbe helyeződnek, méretarányban is eltérő különböző formákkal. Egyrészt ezeknek a szerepe a képzőművészetben a kiemelés is lehetett egy fontosabb figyelemráirányítás, másrészt a térbeliséggel való szürreális játékot hozta ez létre. Később aztán a festészet is alkalmazza ezt úgy, hogy nem konkrét ragasztásokkal, papírfecniknek az összeillesztésével, hanem festői módon is ezt ugyanúgy használták. De igazából akár még a nagyon divatos és nagyon ismert patchwork eljárás is tulajdonképpen egyfajta kollázs módszer, ahol már nem használt és maradék anyagokból egy új képzőművészeti alkotás – pokróc, függöny, ruhák – jönnek létre. Úgy kapcsolódik ide, Béla képéhez ez a hosszú bevezetés, hogy valójában az exponálással, a sziluettes formákkal a női alak, a kövek sziluettes formáival és valahol a távolban látható hajóval ezt a bizonyos kollázs nyelvet követi az álló formátumú kép. Nagyon jó számomra látni ezt az alkotást, mert amivel már sokat vitáztam talán a Béla képei kapcsán és a Béla tehetsége kapcsán, a régi képekre gondolok itt, ahol mindig is, minden képén látszott a tehetség a Béla munkáiban, de mindig valahol ott volt egy kompromisszumkeresés is, hogy egy kép legyen szép. Egy kép legyen jó. Egy kép legyen trükkös. És ez a mostani munka talán egy olyan létállapotban, egy olyanfajta nyugalmi helyzetben, vagy egy olyanfajta környezetben fogalmazódhatott meg, amely mindenféleképp bátorságot ad a mostani alkotó Bélának és ez egy bátor vállalkozás véleményem szerint. Mert puritán, mert egyszerű, mert tőszavakban fogalmaz, viszont ezek a megfogalmazások jól értelmezhetőek. A meseiség természetesen megvan, a líra megvan, ami Bélának az egyik fontos lételeme, viszont ebben a képben nincs meg az a fajta képzőművészeti védekezés, amelyik mint egy fátyol nagyon sokszor a régebbi munkákra ráragadt. Ezt a képet én nagyon szeretem. Őszinte, érthető az üzenete. Azt hiszem nektek, az Estiskolásoknak nem kell magyaráznom ennek a képnek az üzenetét, hiszen sokat szoktatok beszélni képekről. Itt is látom, hogy már egy hozzászólás érkezett a képhez. Nyilván sokat fogtok beszélni és ezeket a megfejtéseket elfogjátok mondani egymásnak. Én úgy gondolom, hogy ez a kép egy háromdisznós kép és nagyon szépen köszönöm. Nagyon szeretem ezt a fajta mesét, amit most a Béla küldött. (szőke)
értékelés:

esti fohász

A kép címét nagyon jónak és nagyon segítőkésznek tartom a kép értelmezésében, hiszen a fohász, vagy ima az mindig egyfajta belső csend, koncentráció, visszavonulás, a belső történések pontosítása és a fohász és az ima az emberhez kapcsolódik. Ezen a képen a legfontosabb üzenet maga az ember, az emberi test. Az árnyékból, a körvonalakból ítélve a női test, a női test dicsérete a nőiség oltára és a nőiség szépsége. Alsó gépállásnak tűnik a kép még akkor is, hogyha esetleg itt valami domb, vagy valamilyen magaslatnak támaszkodhat a kamera és az operatőr, és valószínűleg az emberi alak mögött látható felület, a víz teszi ezt, amitől oltárszerűvé válik az emberi alak. Az úgynevezett ellenfényes beállítás, ahol természetesen a lemenő Nap tükröződése a vízen egy tölcsérformában látványát használja ki a fényképész és a tükröződés végét a part menti csillogást, ragyogást használja föl az emberi alak ábrázolásában, „díszítésében” és ez a ragyogás az emberi test arányaiban az alsó régiókat; a teremtést, a teremtő, a gyökér, a talajhoz kapcsolódó megszületés szimbolikáját használja. Így azt hiszem, hogy talán ebből a nagyon hosszúra nyújtott körmondatból érthetővé is válik, hogy az én véleményem az, hogy ez a kép 100 százalékosan eredeti megközelítésében, a címmel azonosan a nőiség ódája. Ebből pedig véleményem szerint az következik, hogy az egész képet tekintve egy tájkép és az előbb említett szimbolika keveredését látjuk. Semmi nem indokolja a kép fölső harmadában jelenlévő, bár csodálatosan szép, szinte giccses, képeslapszerű naplementés tájat és az előbb említett szimbolikát. A kettő keveredik. Nincs tudatosítva, nincs határozottan eldöntve az alkotói szándék. Csak a bátorságot tudom erősíteni a Bélában, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket - itt a példa rá a kép alsó harmadában – ő megfogalmaz és kimond, ne szégyelje, merje vállalni érte a felelősséget, merje kimondani és ezáltal szegmentálni és sűríteni. Így a képei pontosodnának, sarkalatosabbá válna, és több drámaiság jelenne meg bennük. Az egész képet tekintve a tájképszerkezet olyan, mintha egy picit csúsztatás lenne, picit mellébeszélés, csak az önbizalmát szeretném erősíteni a Bélának, hogy a kép alsó harmada meg kell, hogy önmagában álljon, mert ott van a valódi üzenete a képnek. Abban található meg a Béla szignója, abban található meg Béla személyisége, a világgal kapcsolatos mai álláspontja és a másik az tulajdonképpen egy szemérmesség, ami gyöngíti az egész üzenetet. Valahogy úgy, mintha egy képfelületen erős vöröseket és zöldeket szeretnénk használni, majd aztán úgy döntenénk, hogy ragyogóbb színekre van szükség, és fehérrel szeretnénk higítani. Az mindig kilágyul. A kép egésze kilágyítja a kép alsó kétharmadában látható üzenetet. Nagyon nehéz azt megmondani, hogy kompozícióban akkor viszont milyen döntéseket kéne hozni, mert hiszen a női alakra koncentrálva lenne megállapítható, hogy valamilyen felületen jobbra, balra vágni kellene e a képet. Azt szeretném még egyszer kimondani, hogy az irány nagyon jó, amiket meglát, megfigyel. Azt mindig is lehetett látni, hogy a Béla könnyedén talál meg látványfelületeket, aztán egy kicsit túlcizellálja, ellágyítja mindezt. Úgyhogy erre a képre én a Bélának kettő disznót adnék. (szőke)
értékelés: