Bálint Endre Franciaországban, Párizsban töltött időszakában készültek a híres kollázsai, újságpapír kivágásokból, Paris Match-ból, l'Humanite-ből más híres francia újságokból, ezek nagyon fontos és nagyon szép kollázsok. A kollázsról az Estiskolán már többször beszéltünk. Több hasonló technika van, amelyet Max Ernst és a szürrealisták nevéhez is fűzhetünk, erről is talán többször beszéltünk, - A százfejű, avagy a fejetlen nő – kapcsán, a frottázs technikát is Max Ernst népszerűsítette - ezt a gyerekkorunkból is ismerjük: egy papírlapocskát a fém egyforintosra ráhelyeztünk és a ceruzánknak a végével dörzsölgettük és a grafitpor ezen a domborzati felületeken rányomódva kiadta a pozitív képét az egyforintosnak, vagy az ötvenfilléresnek. A frottázs is és a kollázs is egy új szimbolikát hozott létre. Tulajdonképpen a kollázs módszernél borotvapengével, sniccerrel, késsel, ollóval körbevágva naturális felületek egy egészen más térbe helyeződnek, méretarányban is eltérő különböző formákkal. Egyrészt ezeknek a szerepe a képzőművészetben a kiemelés is lehetett egy fontosabb figyelemráirányítás, másrészt a térbeliséggel való szürreális játékot hozta ez létre. Később aztán a festészet is alkalmazza ezt úgy, hogy nem konkrét ragasztásokkal, papírfecniknek az összeillesztésével, hanem festői módon is ezt ugyanúgy használták. De igazából akár még a nagyon divatos és nagyon ismert patchwork eljárás is tulajdonképpen egyfajta kollázs módszer, ahol már nem használt és maradék anyagokból egy új képzőművészeti alkotás – pokróc, függöny, ruhák – jönnek létre. Úgy kapcsolódik ide, Béla képéhez ez a hosszú bevezetés, hogy valójában az exponálással, a sziluettes formákkal a női alak, a kövek sziluettes formáival és valahol a távolban látható hajóval ezt a bizonyos kollázs nyelvet követi az álló formátumú kép. Nagyon jó számomra látni ezt az alkotást, mert amivel már sokat vitáztam talán a Béla képei kapcsán és a Béla tehetsége kapcsán, a régi képekre gondolok itt, ahol mindig is, minden képén látszott a tehetség a Béla munkáiban, de mindig valahol ott volt egy kompromisszumkeresés is, hogy egy kép legyen szép. Egy kép legyen jó. Egy kép legyen trükkös. És ez a mostani munka talán egy olyan létállapotban, egy olyanfajta nyugalmi helyzetben, vagy egy olyanfajta környezetben fogalmazódhatott meg, amely mindenféleképp bátorságot ad a mostani alkotó Bélának és ez egy bátor vállalkozás véleményem szerint. Mert puritán, mert egyszerű, mert tőszavakban fogalmaz, viszont ezek a megfogalmazások jól értelmezhetőek. A meseiség természetesen megvan, a líra megvan, ami Bélának az egyik fontos lételeme, viszont ebben a képben nincs meg az a fajta képzőművészeti védekezés, amelyik mint egy fátyol nagyon sokszor a régebbi munkákra ráragadt. Ezt a képet én nagyon szeretem. Őszinte, érthető az üzenete. Azt hiszem nektek, az Estiskolásoknak nem kell magyaráznom ennek a képnek az üzenetét, hiszen sokat szoktatok beszélni képekről. Itt is látom, hogy már egy hozzászólás érkezett a képhez. Nyilván sokat fogtok beszélni és ezeket a megfejtéseket elfogjátok mondani egymásnak. Én úgy gondolom, hogy ez a kép egy háromdisznós kép és nagyon szépen köszönöm. Nagyon szeretem ezt a fajta mesét, amit most a Béla küldött. (szőke)
értékelés: