Ez egy szerelmi történet. Lírai, mondhatni akár humorosnak is, de megrázó is. Nekem a történet nincs lezárva. És a képszélek, a képhatárok... ott van finomítanivaló. De ez egy igen finom mesélés, nagyon kedves és visszafogott, eszköztelen. Jó, legközelebb a befejezésre is kell figyelem, hogy mi a sztori vége. (hegyi)
értékelés:
Ha késve is, de felkerült az összes kép a leckéhez, úgyhogy most tessenek értelmezni, nézegetni - Béla, így jó?
A történet:
- Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára!
- Paraszt ám az anyád! De én is odamegyek, mehetünk együtt.
- Nézd Má! Ez is Budára jönne? Hááát...nem biztos, hogy odaér.
köszik!
Feri, nem lapátoltam, sajnos belecsúsztam amikor az elsőt fotóztam :(
Pedi egy kép elveszett feltöltésnél,négyet küldtem...?
Ez egy tanulmáyn, hogy a nézőpont és a fény iránya (amit ugyebár ki kellett várni!!) hogyan dramatizál?
Az elsőn elindulnak vagy talákoznak, a másodikon az érződik, hogy jó ideje úton vannak, van némi elcsigázottság is, harmadikon pedig az, hogy az egyik megpillant egy bajba jutott harmadikat.
Nagyon tetszik!
Köszönöm a különböző történet látásokat és az elemezést!
Pedi, az én verziómban befejezett a sztori:
"Dió, én Amundsen megtalálására gondoltam történetileg…
de, a Tied nem hav(m)ába holt! :D"