krakkói előzetes Bejjának ;) a 2. kép Danié (mielőtt kérdezné :)

Egy leporellót, egy képsorozatot látunk itt. Nagyon furcsa lesz, amit most mondok, és úgy, hogy én Bélát nagyon szeretem és a Béla világlátását is, nagyon sok jó képet küldött már. A 13-as leckére érkezett képsorozat, de tulajdonképpen ez valamilyen úti képsor, majdnem olyan minthogyha egy film kiszaggatódott darabkáit látnánk. Önmagukban mindegyik valami nagyon izgalmasat mutat, de így egészében ez a képsorozat egy ilyen fura kaleidoszkóppá válik, esetlegesnek érzem, nem érzem a képek egymásutániságából sem a következményeket, nem érzem ebben a történetiséget. Ha nem jól érthető, amit akarok mondani: amennyiben a Bélának meglenne önmagával szemben a bizalma, akkor ezekből a képekből kiválasztott volna egyet és azt mondta volna, hogy ebben minden benne van Krakkóból, amit én gondolok. Itt pedig azt érzem, hogy kiválasztott egy képet és azt mondta, hogy ebben minden benne van Krakkóból amit én gondolok, majd ránézett a következő képre és azt mondta, hogy ezt még hozzá kelle tennem, mert ez még nincs benne Krakkóból, amit gondolok, majd továbbment és azt mondta, hogy ez is nagyon jó kép, és még ez sincs benne amit mindent bele akartam tenni Krakkóból, amit gondolok, és így a számsorok nagy összege az szerintem gyöngíti a komplett üzenetet, mintsem, hogy erősítené. Olyannyira, hogyha - természetesen nincs jogom ítélkezni a képsoron, nagyon szeretem ezeket a képeket, ez egy nagyon szubjektív vélemény lesz -, amennyiben én elém került volna ez a képsor, akkor én a címet tekintve és azt az érzést, amelyet itt a képsorozat egészében ad, én azt mondom, hogy biztonsággal lehetett volna az utolsó fekete-fehér képet önmagában is vállalni anélkül, hogy bármilyen ilyen formák és verbális üzenetek, minthogy torony, bicikli, vizek, hidak, éjszakák, ez mind sűrítve, az én véleményem szerint a Csoda Krakkóban felirattal, a sírkővel az életlen háttérben tartott feliratokkal, a pókkal tökéletesen hozná ezt az üzenetet.
   És én még egy dolgot mondhatok hozzá? – kérdezi a Pedellus.
   Persze, persze.
   Mégpedig azt, hogy amikor városi képeket fotózunk, akkor az egy nagyon fontos kérdés, hogy milyen utat járatunk be, amiről te eddig beszéltél. De az is fontos, hogy bizonyos kompozíciós helyzeteket nem lehet felrúgni. Hogyha meghoztam egy döntést, hogy ezt a viszonylag szokatlan panoráma képhez hasonló képkivágást használom, akkor nem változtatok menet közben így magán a formán, ha változtatok, azt tudatosan teszem, mivel ha bekapcsolok egy állóképet, az megakasztja a történetet. És most függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e, hogy van történet, vagy nincs, de annak a kiválasztása, hogy melyik kép állókép egy ilyen rendszerben, ennek nem lehet véletlen szerepet adni. És itt bukik le az ennél a sorozatnál, hogy Béla elment Krakkóba vélhetően, fényképezett, mint ahogy a turisták ezt általában teszik és utána otthon azt mondta, hogy ebből aztán otthon hátha össze lehet lapátolni valamit. De nem a fényképezés pillanatában hozta meg azt a döntést, hogy ennek a képnek márpedig központi szerepének, pillérnek kell lenni ebben a sorban és az álló. Még egy dolog, amit még észre lehet venni, és ez az utolsó előtti képnél van, hogy attól, hogy egy képsorban elhelyezek egy képet, úgymond besuvasztok oda, attól még a horizontra figyelni kell. Tehát azért vannak technikai problémák is, amin a Bélának már túl kell lennie, hogy a vízszintes horizont az vízszintes és a függőleges templomtorony az függőleges. Nincs indoka, hogy ez miért dől. Ezt még technikailag én még hozzá szerettem volna tenni.
   Egy disznó, de tegyük át szorgalmiba és akkor az épített környezet ismétlés, mert nem csuklóból dolgozunk. (szőke-hegyi)
értékelés: