portyán

Nagyon, hát, fura, szinte meseszerű, azt hiszem Malka és Jičin talán, szaladgálnak sóspuskával az erdőben meg a tetőkön, tehát van az egésznek egy fura cseh meseisége. Annyit kérdeznék csak - fordul Szőke Hegyihez -, hogy ez a szolarizált-szerű dolog, ehhez te mit szólsz?
   Én azért tartom jónak - szól Hegyi válasza -, mert egészen elviszi a grafika felé, és ettől pont az a meseiség az, ami a tárgyiasságtól elvonatkoztat. Mint egy illusztráció, látunk egy mesekönyvből valamit. Nekem pontosan ettől jó, és én annak örülök, hogy nem megint egy szokványos házi kedvenc helyzet, hogy ugrik a macska meg ül az ölemben - én ezeket is nagyon szeretem egyébként, főleg ha macskák szerepelnek rajta és nem kutyák -, ennél viszont van egy megfigyelése, és mindenképpen egy viszonyrendszer jön létre az alkotó és állat között. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kormi
Kormi a stégen
csak így,
egy kicsit srégen...

Nagyon szép cicát látunk ezen a képen, és tulajdonképpen az állattartók magazinjába bármikor elhelyezhető nagyon szép alkotást akár oly módon is, hogy Kormi a mi cicánk és Kormi mellé egy társat keresünk, tehát mint bemutató anyag, én úgy gondolom, hogy működik ez a kép. Ugyanakkor abban az esetben, hogyha Tóth Béla eddigi munkáit, Tóth Béla Pesovár Anna számára készített üzenetét, az üzenetének minőségét megnézzük, egyáltalán a tóthbélai világot, akkor megkockáztatom joggal várható el Tóth Bélától, hogy az az összeszedettség miért nem jelenik meg ezen a képen, az a filozófia, ami benne van. Sejtésem szerint az ok az lehet, hogy azok az élőlények, amik szinte családtagok, háziállatok, akik körülöttünk vannak, sokszor olyan szinten érintenek bennünket, olyan szinten kapcsolódnak hozzánk, hogy azt a fajta eltartást, vagy azt a fajta picit távolságtartó rátekintést az alapvető feladattal kapcsolatban sokszor elveszítjük, és megértők vagyunk, amely az alkotáson keresztül nem hozza meg azt a minőséget, ami más munkánkban létrejöhetne. Egyszerűbben fogalmazva az nem elég, Béla, hogy szereted ezt a cicát és a cica tényleg nagyon szép, ugyanúgy kell egy hatos lecke házi kedvenchez is hozzáállni házi feladat szintjén, mint bármelyik másikhoz. Meg kell találni ebben is azt a minőséget, amelyik mondjuk egy kézenfekvő helyzetben egyszerűen adja magát. Ezért én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Totem
Pesovár Annának és Tisza Sándornak, tisztelettel és köszönettel az indiánokról küldött hang és képanyagaiért!

Azt most előre jegyezném, hogy függetlenül attól, hogy a képe jó, a Béla kap három disznót és azért mert figyel, figyel a többiekre, figyel a környezetre, és nagyon örülök annak, hogy képekkel beszélve, kommunikál az Estiskolán lévő többi társsal is. Nyilvánvalóan az Annáék azért tudnak velünk kevesebbet beszélni, jelen lenni a rádióban, mert több mint 8 óra eltérés van egy másik országban, egy másik világban, ahol az Anna olyankor tanít, gyerekekkel foglalkozik és a Sándor ugyanúgy dolgozik, és ők archívból tudják a rádióműsorokat is meghallgatni. Ettől függetlenül azt kell tudnotok, hogy Pesovár Anna és Tisza Sándor is folyamatosan nézi az oldalt, folyamatosan jelen van velünk. Tehát én azért örülök annak, hogy a Béla elküldte ezt a fotót, mert nem csak az önmaga működése, értékelése, képzőművészeti munkája miatt készített el egy szép alkotást, hanem ezt az örömet megosztja másokkal. A képről azért nem fogok nagyon sokat beszélni, mert Bélánál nincs értelme ezekről a képekről azon az elemzés szintjén folyamatosan monológot működtetni, ahogyan gondolnánk, hiszen az egyértelmű, hogy a Bélának van képzőművészeti beállítottsága, az egyértelmű, hogy a Béla egy pillanat alatt a körülötte lévő valóságból tud egy-egy apró beállítás elmozdításával képverset, szimbólumokat létrehozni. Itt is ilyen történik. Egy talán iszapos, jeges felületen egy másik képdarabka, mint egy emberi testen elhelyezett másik felület nagyon szépen ritmizál, nagyon szépen harmonizál, tehát ez a kép három disznó. (szőke)
értékelés:

Tél a tónál
Tél a tónál
Tél a tónál
Tél a tónál
Tél a tónál
Tél a tónál
Tél a tónál

Egy olyan képsorozatot látunk, ami tulajdonképpen egy téma feldolgozásnak tekinthető, a téli befagyott Balaton különböző megközelítéseit látjuk. Tehát ezek tulajdonképpen gyöngyszemek egy sorban. Ha végigtekintünk ezen a sorozaton, ugye az első kép egy mondhatóan klasszikus 30-as évekbeli megközelítést mutat, gyönyörűen kirajzolva azokat a repedéseket a tó jegén, de mégis egy nagyon finom tónusábrázolással mutatva mindezt, és a tárgyiasságon túlmutatva hoz egyfajta érzést, egy érzékelést. Ebben a kicsit melankolikus helyzetben a második kép egy nagyon is mai, konstruktivista megközelítése a befagyott vízfelületen jelentkező jégszilánkoknak és azoknak a struktúráknak, amik ilyenkor ki tudnak alakulni, és ez egy nagyon jó megfigyelés és nagyon szépen van kontrasztban is tartva ez a helyzet. A következő kép igazándiból nem is a tél direkt ábrázolásával éri el a hatását, hanem a hiánnyal. Egy csónak evezőtartóját látjuk, amiben nincs evező, és hogyha igazán végiggondoljuk, akkor csak a másodlagos közlési síkon tudjuk ezt az egész dolgot érzékelni, vagy helyére tenni elsődlegesen, ez akár készülhetett volna egy verőfényes őszi, vagy nyár végi délutánon is, és mégis, ez a hiány az ami helyrebillenti és értékelhetővé teszi ezt a történetet. Utána egy befagyott jégstruktúrát látunk, majd ez a struktúra egy távolabbi felvételen megismétlődik, mint Nazca-vonalak. A jég alá szorult levegővel és ezekkel a repedésekkel egy nagyon izgalmas felületi játékot és egy konstruktivista megközelítést hoz, és utána a következő állókép pedig visszahoz minket ebből a fajta elrugaszkodásból a valóság színterére a jég, a feltört jégtömbökkel olyan struktúrákat találva, ami minthogyha egy akár szeles búzamező, vagy egy hullámzó tenger lenne és tulajdonképpen az előtér és háttér közötti különbség nem térbeliségében, hanem méreteiben érzékelhető. És tulajdonképpen a legutolsó kép az ami az emberi jelenlétre leginkább utal azzal, hogy egy evezőt láthatunk a vízben a tó jegébe fagyva. A képeket végigsorjázva egy nagyon érdekes ritmust hoz létre az alkotó. Elindul valahonnan, föltesz magának egy kérdést, és erre próbál meg választ találni. Közben az értelmezés fókuszát, és az értelmezés „objektívjét” különböző pontokra állítva, hol közeli, hol távoli, hol a makró világ, hol a nagytotálokkal mutatja meg azokat az érzelmi kötődéseket, amit tulajdonképpen így, hogyha a képsort megnézzük nagyon is erősen ad egy jelentést arról, hogy mit jelent Bélának ez a vízfelület, mit jelent neki a tél, mit jelent neki ez az egész történet. Még azt is mondom, hogy ez akár a csend kategóriájába is kerülhetett volna. Nagyon érdekes értelmezés az, hogy ez a riport leckéhez került, ugyanis nem egy szocio történeti helyzetet dolgoz föl, hanem tulajdonképpen egy saját belső világba kalauzol minket ezeken a képeken keresztül, úgyhogy megvan rá a három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

bélabéla karácsonyi képeslapja
Boldog Karácsonyt, Szeretet teli Ünnep és hétköznapokat kívánok minden estiskolásnak és családjának!

És én, csak hallgatom

Nehéz dolgom van ezzel, mert a Béla nagyon rafkós, nagyon tudja, hogy mitől döglik a légy, hogy ha van egy nap, ami megcsillan valamin, és az már nagyon jó lesz, és az is jó lesz ha ez egy öreg felület, és elindulhat ez a történet. És el is indulhat, csak én meg lehet, hogy még rafkósabb vagyok, és látom, hogy ez össze van rakva. És nincs meg benne a Béla sehol. Tehát én ehhez azért még valamit kérnék. Béla, önmagadhoz képest mérd a dolgokat, azon már túl vagyunk, hogy van tudásod, van érzékenységed, most már kezdjen végre a Béla is megjelenni ezekben a képekben. Ismétlés. (szőke-hegyi)

Kiránduláson
majd elmondom, ha kérdezitek :)

Béla két vonalon indul el, egyrészt színdramaturgiákkal játszik, és egészen abban a hangulatvilágban, ami Frida Kahlo férjét illeti, akit úgy hívnak, hogy Diego Rivera. Azok a színek, amiket itt látunk, olyan, részben tiszta, részben higított, de olyan mediterrán színek, amelyek egyrészt vidámságot, másrészt pedig nagyon transzparensszerű hangulatot árasztanak. Mindenféleképpen olyan az egész, mint valami repülőtér hirdetőtábláinak a jelzései, ugyanakkor a formák ismétlődnek, valami bódék vagy dobozok, védőfal, ég, ismétlődő, de nem túl összetett, nem túl bonyolult formák, tehát a megoldásokat nem innen kell keresni, hanem a színek élénkségében és a formák játékosságában, amelyek csak egy picit vannak ide-oda elrendezgetve. Viszont attól, hogy ennyire elnagyolt módon, mint ilyen kis tortadíszek látszanak ebben a hosszanti, fekvő képben ezek a formák, ilyen kis sorban menő manókra hasonlítanak, és tényleg olyan, mintha ez a kis csapat ott haladna valamerre tovább. Az biztos, hogy így, ebben a szerkesztési rendben az derül ki, hogy a Béla nagyon is jól érzi és használja az iróniát, a humort. Tulajdonképpen ez nagyon jól működik a képen. Még ha nem tudnánk a kép címét, a kép még önmagában is nagyon erőteljesen beszélne és mondaná, éreztetné, hogy ennek a történetnek van címe. Azért jó a kép, mert ahhoz kevés forma van rajta, hogy elvegye tőlünk a lehetőséget, hogy mint nézők nekünk kelljen hozzá történetet építeni. A vidámsága az, ami megdolgoztat bennünket, és arra predesztinál, hogy maradjunk még ennél a képnél és együtt próbáljuk a történetet. Tehát én a képet nagyon jónak tartom, három disznó. Talán az, hogy a család kategóriába jött, az picit rezeg nekem – de mivel jó a kép, így oké. (szőke)
értékelés:

Artisták

Az absztrakttal való ilyenfajta játék, amiről már beszéltünk az Estiskolán, nagyon érdekesen jelenik meg itt ezen a geometrikus szerkezeten, lehet, hogy képzőművészeti alkotás, de lehet, hogy valami ipari objektum, hát nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy képzőművészeti munka az, amit a fotós felhasznál a saját maga szimbolikájára meg ritmikájára, de én ezzel mindig egy picit bizonytalankodnék, hogy egy másik alkotó által, vagy másik alkotási rendszer által átszűrt mechanizmust még egyszer összetetten ábrázolni, én azt gondolom, hogy nem száz százalékosan fair, hacsak nincs olyan mértékben átírva az egész történet, hogy ez jogos legyen. Én ezt visszaadnám ismétlésre, miközben értem én, de azt mondom, hogy a Béla tud jobbat. (szőke)

reménysugár

Ezt a házi feladatot én az épített környezetbe helyezném át, és abban mint vizuális gyakorlatot vizsgálnám, amelyben egyrészt az ellenfényes felületek, azoknak a játéka, és a háttérben megjelenő felhők nagyon jó ritmikája jelentkezik. Épített környezetben én ezt el tudom fogadni egy három disznós képnek, ugyanakkor azt szeretném mondani, hogy a tízes leckét, azt pedig kérném, hogy ismételje a Béla. (szőke)
értékelés:

Megtett utam, kör-vonalakban
fárasztó már úton lenni és mindig csak átmenetileg megérkezni...

Béláról tudjuk azt, hogy mesél. Azt is tudjuk, hogy Béla néha vetít, ugye például Béla képes volt olyanokat megcsinálni mondjuk az Estiskola születésnapi buliján, vagy Mikulás partiján, vagy komplett malom versenyén vagy retro diszkóján, hogy Gimesi András képével megjelent. Nem is lehet tudni, hogy Gimesi András tud-e arról a fajta mágiáról, arról a megidézésről, amit Tóth Béla itt végzett, sőt még az is sejthető, hogy miközben Gimesi András egy spirituális ember, kiderült, hogy Tóth Béla még jobban tud itten spiritualizálódni, mert elmegy és lenagyíttatja a barátja fejét, majd megjelenik vele. Tehát mindenféleképp egy játékos, vizuális mesélő a Béla, és egy ilyen mesélő levélboríték érkezik ide a világ másik feléről, ahol tulajdonképpen árnyképek egymásra vetítésekkel, egy picit menzeli hangulatban Pepin bácsi is megjelenik ott a biciklivel a háttérben, - egy szép történetet látunk. Azért jó, hogy a történet nincs száz százalékosan elmesélve, mert így ránk bízza, hogy a mese a mi fejünkben, a mi lelkünkben álljon össze. Én ezt egy jó munkának tartom és azt gondolom, hogy megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

gusztus 20
Szerelmes csókok mögül, félszemmel tüzijátékot nézni - ÜNNEP volt...

Nyilvánvalóan a szlengben, mint ahogy arra a cím is utal, a képet egy ilyen, hát asztalra elhelyezett virág csendéletként is értelmezhetnénk, margaréta, vagy labdarózsa formájú petárdák robbannak a nemzeti ünnepen, és hát minden ilyen látványpékségszerűen jelenik meg, és ez a fajta irónia ebben a színvilágban, ebben a ritmikában nagyon jól kifejeződik. Tulajdonképpen amit itt látunk, az egy plakát forma, és ebben a kategóriában a Béla egy ilyen egy darabos riport helyzetben nagyon jól teljesít, úgyhogy itt megvan a három disznó. De! Azt hozzá kell tegyük, hogy ahogy az eddigi összes leckénél, az ünnepnél is áttételesebb, kevésbé direkt megfogalmazásokat, élményeket és érzéseket keresünk, amit itt most a szöveg jobban teljesít, mint a kép. (szőke)
értékelés: