Kormi a stégen
csak így,
egy kicsit srégen...

Nagyon szép cicát látunk ezen a képen, és tulajdonképpen az állattartók magazinjába bármikor elhelyezhető nagyon szép alkotást akár oly módon is, hogy Kormi a mi cicánk és Kormi mellé egy társat keresünk, tehát mint bemutató anyag, én úgy gondolom, hogy működik ez a kép. Ugyanakkor abban az esetben, hogyha Tóth Béla eddigi munkáit, Tóth Béla Pesovár Anna számára készített üzenetét, az üzenetének minőségét megnézzük, egyáltalán a tóthbélai világot, akkor megkockáztatom joggal várható el Tóth Bélától, hogy az az összeszedettség miért nem jelenik meg ezen a képen, az a filozófia, ami benne van. Sejtésem szerint az ok az lehet, hogy azok az élőlények, amik szinte családtagok, háziállatok, akik körülöttünk vannak, sokszor olyan szinten érintenek bennünket, olyan szinten kapcsolódnak hozzánk, hogy azt a fajta eltartást, vagy azt a fajta picit távolságtartó rátekintést az alapvető feladattal kapcsolatban sokszor elveszítjük, és megértők vagyunk, amely az alkotáson keresztül nem hozza meg azt a minőséget, ami más munkánkban létrejöhetne. Egyszerűbben fogalmazva az nem elég, Béla, hogy szereted ezt a cicát és a cica tényleg nagyon szép, ugyanúgy kell egy hatos lecke házi kedvenchez is hozzáállni házi feladat szintjén, mint bármelyik másikhoz. Meg kell találni ebben is azt a minőséget, amelyik mondjuk egy kézenfekvő helyzetben egyszerűen adja magát. Ezért én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)