kaszáspók szerelem

Én szeretem ezt a képet, függetlenül attól, hogy a pókokat utálom. Olyan egy kicsit, mint az a laterna magica, vagy hogy hívják, vagy kaleidoszkóp, vagy egy régi, némafilmes mozi, ahol vetítenek a falra, ettől a folttól. Ez egy árnykép, hiába van térbelisége. Azt elmondta a Béla a kommentekben, hogy ez egy elemlámpa fénye. Szép. De nagyon jó az ötlet, akár egy plakátterv is lehetne. Én nagyon szeretem ezt a fajta... akár még kubista is lehetne, ezeket a ritmusokat, a formákat, kellően absztrakt és kellően konkrét, jók a színek és jók a részletek – csak annyi, hogy... szóval vágy. Lecke. Itt elkezdtek egy kicsit mellémenni a leckének, mert mi mindig a ti dolgaitokra vagyunk kíváncsiak. Tehát az jó, hogy ez vágy, de lehet így vonatkoztatni, de mi a Béla vágya? A Béla pók szeretne lenni, ez a megoldás? Mert így ki fogjátok belőlünk hozni az állatot, és mi így fogunk erre reagálni – hogy akkor ez a Béla vágya, hogy ő pók szeretne lenni vagy pókokkal akarna barátkozni... tehát kérnénk egy picit pontosítani a leckéken, ez egy háromdisznós kép, ettől függetlenül, marad a kép a vágy kategóriában, de azért erre a leckére tőled egy ismétlést kérünk azért. (szőke-hegyi)
értékelés:

Három arc, egy sors?

A gyerekek és a település nevében is szeretném megköszönni, hogy a dörögdi Vöröskeresztes Átmeneti Otthonban lakó kisgyerekekkel foglalkoztál, hogy modellt ülhettek neked, köszönöm a falu nevében is, hogy ez a kép elkészült; másrészt pedig örülök, hogy ezekkel a gyerekekkel sikerült úgy kommunikálnod, úgy kapcsolatba kerülnöd, hogy a gyerekek is hagyták, hogy a géped az ő kis belső világukkal ott az Ősök Házában együtt játszhattak, és egy nagyon jó képnek tartom ezt, nagyon pontos megfigyelés az, hogy kivártad, hogy az a pici kislány elkezdjen kommunikálni veled. (szőke)
értékelés:

Egy villanyoszlop tetején, Völgy és Ég között.

Béla második képét látjuk, és én nem értek egyet a címmel, nem rém, és ez nem karikatúra, egy nagyon pontos üzenet, egy nagyon szép és őszinte áldozati üzenet. Akármilyen vasszerkezet az, amin a Béla ott a kerek fenyvesnél fekszik, a Szputnyik, az Űrtávközlési Földi Állomás látszik a háttérben, és ezek a kis kövek a megnyugvás, a nyugalom, a kitárulkozás, kint valahol a mezőn ez látszik, és egy nagyon szerethető, és sebezhető kép ez. Van egy áldozati jellege az egésznek, mintha az alkotó egy oltáron feküdne kiterítve, mintha egy kelta temetési szertartás lenne. Ami ezt az értelmezést egy picit megbonyolítja, az a nyugalom és a békesség és ez a mosoly, ami egy szeretetteli, kielégült mosoly, az, hogy a természetben van, hogy békességben van. És lehet, hogy a rém és a karikatúra szó az a mindennapok drámaisága, ami abban a furcsa árnyékalakban megjelenik, de mégis az egész képben van egy furcsa szentség. Mivel a képeket sorrendben látunk, így most fejtődött meg egy előző lecke, most vált értelmezhetővé az a forma, az arc nélküli portré leckénél, ami most látható, hogy ebből a képből került ki, vagy ebből a helyzetből továbbgondolva, és ezért mondom, hogy egy helyzet látszólag jelentéktelen változtatásával, de az alkotó szemléletének a változtatásával tök más üzenetet fog hordozni. (szőke)
értékelés: