ZuglóZuglóZuglóZugló

Zugló
Zugló
Zugló
Zugló

Zuglói pályaudvar, instagram leletek.

Négy képből álló sorozatot látunk egy utazással kapcsolatos helyzetről. Valaki elmegy, valaki megérkezik, vagy mi magunk utazunk majd és a járműre várunk épp. A képek számomra a várakozás üres perceinek kitöltéséről szóló lenyomatok, amikor még nem kell élénken figyelni, mert tudjuk, hogy az esemény bekövetkezésééig sok időnk van hátra. Kicsit magányos, az unalom ellen játékot kereső hangulatot érzek. Mintha pontosan ez a folyamat játszódna le a fényképészünkben, mert a képek a sorozat vége felé egyre jobbak, tisztábbak lesznek, fotósunk belejött a játékba. Az utolsó kép már nekem is tetszik. Első tervem az volt, hogy ezt az egyet emelem ki a sorozatból, és a többi eldobását kérem, de most meggondoltam magam, mert a négy képből áll össze ennek a bóklászó, unatkozó, játékot kereső és találó embernek a váza, amilyenek többnyire mindannyian vagyunk várakozás közben. Csillagot nem tudok adni, mert maguk a képek szerintem nem jók, a bóklászó ember képe jó, aki ezeket a nem jó képeket csinálta. Érthető ez? (Borsay Márti)

Hozzászólások

Nem értem! Miért nem jó például az első kép. Nekem nem érthető!

Igen Márti, tökéletes a megfogalmazás, hiszen nem úgy mentem oda, hogy ezt fogom csinálni, hanem vártam hogy érkezzen a vonat, és közben láttam, hogy mit ad a nap és az árnyékok, és így kezdett ez el izgatni, valóban, a végére már nagyon jó volt csinálni, de megjött a vonat, az emberek elmentek... vége lett.

És akkor mondom tovább. A négyzetes komponálás. Már azon is gondolkodtam, hogy itt egy kis Sony 2 megás kamera, azt preparálom ki valahogy. Nincs milliós pénz a középformára. És nem is értem, hogy a digitnél ez miért mostohagyerek. Zárójel: polaroid. Igen. De az se olcsó.

Nagyon fontos ez a téma nekem is, én is keresem a megfelelő eszközt. Nagyon sokat segít a kihajtható lcd. Amióta ráálltam a Sony a55-re, és megtanultam az lcd-vel komponálni (mert minden ellenkező híreszteléssel szemben megtanulható!), sokkal könnyebb a helyzetem, a hasam magasságában van a gép, lefelé nézek, stb. Ugyanígy használok kényesebb szituációkban egy Panasonic LX3-at, egy speciális tükörrel felszerelve. (A kerekesszék is remek kamuflázs.)

A mobilt javarészt jegyzetelésre használom. Azonban azt is észrevettem, hogy míg itt a vonatra várva a kezemben a mobillal simán vadászhattam a kompozíciókat, még ha a fényviszonyok miatt alig láttam is a kijelzőt, sajnos, de az is tény, hogy ha mindezt akármi fényképezőgépre hasonlító tárggyal teszem, akkor mindezt nem tudtam volna megcsinálni, mert 1. magyarázni kellett volna, hogy csak az árnyék érdekel 2. némely várakozók (első kép) lehet, hogy meg is kergetnek, hiába nincsenek a képen felismerhetően.

Szóval kellene valami közbülső megoldás, valami telefonba rejtett Mátyás király fényképezőgép, ami jobb minőségre képes.

"Lábra mentél" mondaná Dozvald János. Nagyon mutatós képek. Főként a fény-árnyék játék jóvoltából. Az instagram azonban - paradox módon - inkább a drámai tartalmakat turbózza fel (lásd a Korház sorozatodat, vagy a már sokszor idézett Gárdi képeket). Szerintem ez a formai játék finomabb technikát kíván.

Te engem direkt szívatsz?

Új hozzászólás