Azt mondom most nektek, és ezt most a Pedellus mondja, és itt most nem képelemzés fog következni, hanem a Pedellus üzenete: Fel vagyok háborodva azon, hogy 2 hozzászólást sikerült ehhez a képhez tennetek! Kezdek meggyőződni arról, hogy az érdektelenség győz le benneteket, vagy pedig egészen egyszerűen az, hogy nem nőttetek fel ahhoz a feladathoz, hogy valakinek a képéről elkezdjetek gondolkodni. Megdöbbentő! Ne haragudjatok, hogy ezt kell mondjam, hogy gyöngyök vannak elétek téve, és nem kezdtek vele semmit. Én kérek elnézést!
   A képről azt tudom mondani, hogy jelen voltam az elkészítésénél, ezért nem fogom tudni leelemezni, és nem szeretném helyettetek megfogalmazni azokat a gondolatokat, amiket ez a kép felébreszthet. Azt tudom elmondani, ami nekem fontos ebben. Az, hogy egy képi utalásból hogyan lesz verbális utalás, és az hogy kerül utána mégiscsak vissza a képre, miközben mindez megtart egy ettől teljesen eltérő személyes, perszonális irányt, ami csak erre a képre igaz. Tehát, hogy hogyan lesz az általánosból mégiscsak egyedi, erre ez a kép nagyon, nagyon jó példa. Köszönöm Demeternek, hogy megosztja velünk a munkáit, még akkor is, ha a társaság ezt egyelőre nem az értékén kezeli. (hegyi)