Ez az utóbbi képek közül való, amiket Demeter most a nyáron készített és inkább ilyen ismeretterjesztő jelleggel mondanék hozzá pár szót, ha már ti nem kommenteltek, ami szégyen. Demeter unokaöccse és a lánya voltak itt vendégségben és a Zsuzsin volt rajta ez a nyaklánc és Demeternek nagyon megtetszett, tényleg nagyon attraktív darab volt, és ott volt ez a friss gyümölcs. Zsuzsi kérdezte, hogy odaadjam? Demeter levettette vele, rádobta a szőlőre és elkészült a kép. Tulajdonképpen a gondolat és a megvalósítás között nem telt el kettő perc sem. Az a lenyűgöző ebben, és szerintem példaértékű, hogyha megvan a gondolat, hogy mit akarsz csinálni, vagy ha megvan az, hogy mi izgat, mint ahogyan Demetert izgatta ez a nyaklánc, ennek a ritmusa és ennek egy ellenpontot keresett, akkor már a kép is egy másodperc alatt magától van meg, szóval amikor arról beszélek, hogy érdemes előre elgondolni, hogy mit akarsz csinálni, mire megy ki a fuvar, akkor körülbelül erre gondolok. (hegyi)

Demeter fotóját elemezni nem egy könnyű dolog nekem, a személyes érintettség okán sem. Kedvelem ezt a képet, legfőképpen a modell és a háttérben lévő szobor játéka miatt. Bevallom férfiasan, de ezt mondtam Demeternek is a készítéskor, hogy szűknek érzem picit a dolgot a nyaknál, ott többet adtam volna. Viszont az, ami a Demeter képeinél, portréinál mindig jellemző, az ebben a képben is benne van, ő nagyon bátran használja a gesztusokat, kicsit mindig furcsa az a pillanat, amit ö lefotóz, elsőre nem mindig érthető, hogy most miért nem egy nyugalmas pillanatot fotózott erről az emberről, hiszen valószínű, hogy nem mindig ilyen nagy tág szemekkel nézett ő, és érdekes, hogy miért ezek a pillanatok azok, amik a Demetert érdeklik, valószínű ennek az az oka, hogy ezek jobban fennmaradnak, mint az átlagos, nyugalmas pillanatok. Kevésbé eresztenek elsőre közel modellhez, kell keresni kulcsot a megoldáshoz, de pont ez a keresés az, ami a képernyőhöz ragasztja a nézőt. (hegyi)