Szerpentin

Szerpentin

Azt mondom most nektek, és ezt most a Pedellus mondja, és itt most nem képelemzés fog következni, hanem a Pedellus üzenete: Fel vagyok háborodva azon, hogy 2 hozzászólást sikerült ehhez a képhez tennetek! Kezdek meggyőződni arról, hogy az érdektelenség győz le benneteket, vagy pedig egészen egyszerűen az, hogy nem nőttetek fel ahhoz a feladathoz, hogy valakinek a képéről elkezdjetek gondolkodni. Megdöbbentő! Ne haragudjatok, hogy ezt kell mondjam, hogy gyöngyök vannak elétek téve, és nem kezdtek vele semmit. Én kérek elnézést!
   A képről azt tudom mondani, hogy jelen voltam az elkészítésénél, ezért nem fogom tudni leelemezni, és nem szeretném helyettetek megfogalmazni azokat a gondolatokat, amiket ez a kép felébreszthet. Azt tudom elmondani, ami nekem fontos ebben. Az, hogy egy képi utalásból hogyan lesz verbális utalás, és az hogy kerül utána mégiscsak vissza a képre, miközben mindez megtart egy ettől teljesen eltérő személyes, perszonális irányt, ami csak erre a képre igaz. Tehát, hogy hogyan lesz az általánosból mégiscsak egyedi, erre ez a kép nagyon, nagyon jó példa. Köszönöm Demeternek, hogy megosztja velünk a munkáit, még akkor is, ha a társaság ezt egyelőre nem az értékén kezeli. (hegyi)

Mandur László 3.

Mandur László 3.

A harmadikból lesz az első, köszönöm Laci barátom türelmét, hogy újra kamerám elé ült és ez a portré elkészülhetett.

Hosszú évekig dolgoztam együtt Demeterrel, és ismerni vélem azt, hogy ő hogyan működik, mint fotográfus, és azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletesen egyetértek a leirattal. A három portré közül ez az, ami azt a képi világot hordozza, ami Demeterre nagyon is jellemző. Egy szeretetteljes, emberi, humánus megközelítést kapunk, nem akar befolyásolni, nem akar gúnyt űzni, nem akar ráerősíteni, vagy feleslegesen takargatni, gyengíteni dolgokat. Nem akar direkt befolyásolni abban, hogy mit gondoljunk, vagy ránk erőltetni a saját attitűdjét a szereplővel kapcsolatban, egyszerűen a kompozícióval, a fényekkel, a tónusokkal és a pillanattal hoz létre egy olyan harmóniát, egy olyan egységet, ami nagyon trükkös. Ugyanis, ha megfigyeljük ezt a képet, azért egy nagyon finoman ki van mozgatva a tradícióból, a centrális megközelítésekből, ki van mozgatva az aranymetszésből, de mindenből pont annyira, és csak annyira, hogy dinamikát adjon a beállításnak. Azt gondolom, miközben nem szeretnék csillagokat osztogatni, de remélem, hogy azzal, hogy Demeter megoszt nálunk képeket, hogy felrak ide munkákat, nem csak megtisztel azzal, hogy nálunk közli először a képeit, hanem a többiek számára is iránymutatást ad. Amiatt viszont nagyon szomorú vagyok, hogy összesen kettő hozzászólás született a képhez. Hogy ez a bátortalanságotokból, vagy érdektelenségből fakad, azt nem tudom, remélem, hogy a csapat aktivizálni fogja majd magát. (hegyi)

Mandur László 2.

Mandur László 2.

A helyszín hasonló, a beállítás változott, és ennek megfelelően változik a két kompozíció is. Én azt javaslom mindenkinek, hogy nézze meg a két képet egymás után, és ne a konkrétságot nézzétek ebben, hanem a kompozíciót, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy ez miképp van tömegelhelyezésében kidekázva, és hogyan tud ez az egész úgy működni, hogy tényleg, mint egy mérleghintára, vagy egy ilyen kétkarú mérlegre milyen nagyon finoman vannak rátéve ezek a súlyok. Akár a háttérben lévő fejforma, akár a könyvespolc, akár a függöny, akár magának a testnek a beállítása, ezek mind jól működnek. Fontos, és nagyszerű volt jelen lenni ennél a pillanatnál - láthattátok, hogy készültek erről werkfotók is -, az egészben az volt a felemelő, hogy mintha tegnap hagyta volna Demeter abba a fotózást, körülbelül ugyanabban a tempóban kezdte újra. Azt gondolom, hogy amiről ennél a képnél beszélni kell, vagy beszélni lehet, az maga az ábrázolás. A portré egyik fontos kritériumának, a jellemábrázolásnak a megfigyelése. Az, hogy milyen képet akarok erősíteni, hogy azt akarom erősíteni, hogy egy ismert emberről készítek egy olyan képet, ami aztán beleillik úgymond abba a sorba, ami a róla kialakult publikus kép, vagy valamilyen egészen extrém irányba elviszem, és azt mondom, hogy na, most akkor olyan helyzetet produkálok, amiből ő nagyon kilóg. Én ebben azt látom, és itt van a dolognak szerintem a követendő útja, hogy itt egyikről sincs szó. Egy megfigyelésről van szó, és arról, hogy valakit úgy ábrázoljak, ahogy azt az én belső érzelmeim diktálják, és nem megfelelni akarunk valaminek, hanem minél egyszerűbben, de mégis a portréfotó esszenciáit tartalmazó módon és minőségben készüljön el a kép. Nem az alkotói vízió minden áron való érvényre juttatása a cél, de az irányítás nincs átadva a modellnek sem, hanem a modell valóságához hangulatként adódik hozzá az alkotói elképzelés, nem tolakszik, inkább díszít, kontextust teremt. (hegyi)

Mandur László

Mandur László

Betegségem miatti hosszú kihagyás után első felvételem e Mandur Lászlóról készült portrém.

Hát, aki itt most komoly elemzést várt, az lehet, hogy csalódott lesz. Bár, lehet, hogy van ebben valami érdekes szituációs gyakorlat, hogy Demeter képét elemezzem. Azt azért elmondom, hogy nem vagyok tőle megijedve, mert leelemzem én, csak nem biztos, hogy ez méltó dolog lenne, merthogy a történet nem erről szól elsősorban. Van egy centrális kompozíciónk, ami nagyon finoman ki van billentve ebből a középpontból a test tömegével, és a tükröződéssel baloldalra, és ezt az egészet húzza vissza a könyvespolc, és ez a nagyon finom billegés az, ami ezt az egészet mozgásban tartja, és nem hagyja pihenni, miközben nem az volt a cél, hogy olyan dinamikát kölcsönözzön a képnek, ami túlmutat a szereplőn, tehát itt nincs ráerőltetve semmi blikkfang az egészre, hanem önmagában működik a dolog. Maga a helyzetfelismerés, hogy a tükröződés mit adhat, megint azt mondom, hogy zseniális. De nem a képet akarnám elemezni, hanem maga a szituáció fontos. Az, hogy valaki egy alkotói pályán úgy, hogy már nincsen külső kényszer, hogy nincs semmi olyan, ami azt mondatná, hogy de hát még ezt nem próbáltad, vagy azt nem próbáltad, hiszen 82 évről beszélünk, és ebből nagyjából 50 év a pályán telt - ebben a zsenialitás, és a nagyszerű dolog az, hogy valaki újrakezdi ezt az egészet, a saját kedvére, kedvtelésére, de nem engedve a maga által felállított normákból, szintekből. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos állomás. (hegyi)

Vlagyimir Viszockij

Vlagyimir Viszockij

75 éve született Viszockij, ezt a képet akkor készítettem, amikor Marina Vladyval megismerkedtek.

Arcok és otthonok

A Betonút Galéria (Budapest, XIII. kerület, Gogol u. 9) szeretettel meghív minden érdeklődőt Balla Demeter Kossuth-díjas fotográfus Arcok és otthonok című kiállításának megnyitójára 2013. február 1-jén (péntek) 18 órai kezdettel. A kiállítást Kincses Károly fotómuzeológus nyitja meg. Megtekinthető 2013. március 29-ig hétköznap 8-17 óra között. Az eseményt a Fotoklikk élőben közvetíti, melyet ide kattintva tudsz nézni.

Papír

Papír

Ezzel a képpel szeretnék békés karácsonyt és sikeres, boldog új évet és jó egészséget kívánni 2013-ra is minden látszóteresnek.

Gondolatok a csendéletről, Van Goghtól Kertészig - Zsoltnak arról meséltem, hogyan készítek én csendéletet, és mik a tanácsaim azoknak, akik szintén megpróbálkoznak vele.