Psota Irén (1929-2016)

Drága Irén, nagyon szeretlek, nagyon fogsz hiányozni.

Nyilván Demeter képét nem fogom Demeternek elemezni, viszont saját okulásra néhány fontos dologra felhívnám a figyelmet. Egyrészt a modellre jellemző manifesztumok: kalap, szemüveg jelenléte az egy bensőséges érzetet, Psota igen ritkán jelent meg ezek nélkül. Másrészt a mutatóujj a szem előtt épp annyira zavaró, hogy ne hagyjon csak úgy elmenni a kép mellett, berögzüljön, egyedivé tegyen, ráadásul a jelzése is fontos, hiszen épp azáltal indul el a mese a képben, hogy így van módunk azon merengeni, vajon felhívás a felemelt mutatóujj valami vita hevében, vagy csak megigazította a kalapot, és sosem lehetünk biztosak benne, hogy mi is történt, de ez a gesztus mozgásban tartja a képet, nem csak az adott pillanat születik meg általa a képen, hanem bemozdulunk a következő pillanatba is általa. (hegyi)

Az idők kezdetén (2015)

Az idők kezdetén (2015)

Nagyon érdekes volt az a szituáció, ahogy a Demeterben ez a kép elkészítési láz beindult. Amikor közelről szemlélsz egy ilyen szituációt, akkor néha nem nagyon érted, hogy mi történik körülötted, hogy olyan normálisan elvagy nap közben, és egyszer csak Demeter teljesen felhorgad, hogy márpedig neki fotózhatnékja támadt. Több kép is készült többféle témában, de a központi figura mindig a pampafű volt. Az első nekifutás ennél a képnél színes volt. Ez a labda kék, a fű meg zöld, és érdekes volt a kék meg a zöld együtt, bevallom, én nem tartozom azok közé a divatdiktátorok közé, aki a kéket meg a zöldet javasolja együttviselésre például ruházatnál, szóval nekem testidegen volt, olyan riasztó, kényelmetlen, aztán amikor ebből elkészült a fekete-fehér verzió, akkor látszott, hogy ez a dolog a helyére került. Amire szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy ez a kép talán a legegyszerűbben szól arról, hogy a környezetünkben lévő tárgyak mind-mind fotótémák lehetnek, de sosem a saját primer valóságukban. Egy fitneszlabda önmagában csak egy fitneszlabda, nem fontos szereplő, még azt is mondhatom, hogy mint tárgyfotó, elég közhelyes, mert egy gömb. De ez a gömbforma nagyon is jó szolgálatot tehet akkor, amikor valami áttételes üzenethez kerül felhasználásra. Parasztosabban fogalmazva: bolondnak nézheted azt az embert, aki egy fitneszlabdával rohangál a kertben, és összevont szemöldökkel nézi az ember, hogy ebből most hogyan lesz kép, ugyanakkor (és itt a lényeg) a szerző fejében ez már megvan. Ő már csak az aktuális helyzetet, pillanatot keresi, de ő tudta, hogy mit akar, hogy ez a robbanásszerű helyzet létrejöjjön, mert valószínűleg, bármilyen más impulzus ezt már beindította korábban. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni itt most, hogy erre figyeljetek oda, és nagyon csodálom, hogy ennyire kevés hozzászólás jött, tulajdonképpen helyettetek szégyellem magam, mert Demeter „ingyér adja” nektek a tapasztalást, azt a lehetőséget, hogy lássátok, hogy hogyan történnek a dolgok egy Mesternél a képkészítésben. És hogy senkinél semmilyen kérdés nem merült föl, vagy senki nem mond erre semmit, az azért elgondolkodtató. (hegyi)

Hommage à Gáti György

Hommage à Gáti György

Kicsit furcsa helyzet nekem a Demeter képeit elemezni abban az értelemben, hogy jelen vagyok, másrészt meg persze benne van az is, hogy a mesteremről beszélek, hát hogyan jövök én ahhoz, hogy elemezzek. Aztán mindig úgy vagyok vele, hogy ezen nekem kell túlemelkednem, mert a nézőnek, vagy a látszótereseknek ez a fajta problematikához, amit nekem ez jelent, semmi közük. Ők látnak egy képet, meg van egy csávó, aki itt mondogatja az elemzéseit, most mit szerencsétlenkedik? Úgyhogy ennek értelmében fogok ennek a képnek neki. Szerencsére sok idő eltelt a készítés óta, itt most pozitív az, hogy nem tudtam az elemzésekkel foglalkozni az elmúlt időben (remélem ez már nem így lesz), mégpedig azért, mert ez a kép egy beszélgetés kapcsán készült el. Én kérdeztem rá Demeternél arra, hogy hogyan fotózná le ezt az inget, mert ott volt ez az ing ledobva, bár nem teljesen így. Ez egy nagyon érdekes helyzet volt abban, hogy először elkezdte mondani Demeter, hogy ő mit csinálna, és akkor mondtam, hogy ne mondja, hanem csinálja. És innentől volt érdekes, hogy ugyanaz a tűz, lelkesedés, ugyanaz a megrögzöttség jött elő Demeterből, mint amit én régen is ismertem nála, hogy megszűnik a külvilág, és elkezd dolgozni. Megszűnt az, hogy 84 éves vagyok, az, hogy nehéz felállni a fotelből, és elkezdte csinálni a dolgot. Először is változtatott az ingen, és ő azt már az elején megmondta, hogy kell hozzá macska, tehát változtatott azon, ahogy ez az ing le volt dobva, mert nem egészen így volt, ennél kevésbé volt dinamikus. Tehát mi a tanulság? Hogy hozzányúlt. Mert neki megvolt a fejében, hogy ennek hogy kell kinéznie, és a valóság nem olyan volt, és ezt alakítjuk. Tudom, ez sokatoknak nehézség, vagy valaki rossz tanácsot adott, és ezt elutasítjátok, de én azt mondom, hogy már az maga beleavatkozás a valóságba, hogy előveszed a fényképezőgépedet, mert ennek a jelenléte is változtat a valóságon, van erre ugye filozófiai és méréstani kifejezés, amikor a mért értékekbe a mérőeszköz is beleavatkozik, vagy bonyolítja azt. Itt is erről van szó, tehát ha már elfogadom azt, hogy a fotózás maga valóságtorzító dolog, ha elfogadom azt, hogy a három dimenzióból kettőt készíteni is valóságtorzítás, és ha elfogadom, hogy egy folyamatból kiszakítani egy időpillanatot is ilyen torzítás, akkor onnantól kezdve miért, hol kell megállnom? Maga a fotográfiai valóság az lesz, amit én létrehozok képkivágással, a pillanat megragadásával, mindennel. Tehát nyugodtan hozzá szabad nyúlni, megtörtént. Oda le volt dobva a szemüveg, és az érdekes az volt az egészben, hogy egyszer csak a macska tudta, hogy hol a helye, és Demeter exponált. Miközben ott van a rendezettség, aközben ott van a véletlen is, és nekem ebben a képben ez a zseniális, hogy az egésznek a dinamikáját a macska természetes formája, és a macska jelleméből adódó dinamika fűszerezi azzal, ami az ingnek a formai játéka, a rendezettsége a rendezetlenségben. Még egy dolog, amire itt utalnék, amit már sok elemzésben mondtam: hogy a káosszal nem ábrázoljuk a káoszt. Itt nagyon fontos az, hogy ha csak az ing lenne macska nélkül, akkor ez lehetne akár egy káoszos helyzet is, de a macska billenti helyre. Nagyon örülök ennek a képnek, főképp azért, mert ennek a képnek a kapcsán elmondhattam a fentieket. (hegyi)

Nyár, 2015

Nyár, 2015

Hát igen, ez még az úgymond első szerencsétlen felhelyezés mementója, ahol minden igyekezetem ellenére képtelen voltam belefeküdni rendesen a függőágyba, de jelentem azóta ez a probléma megoldódott, a megfejtés az volt, hogy jóval magasabbra és egyben lazábbra kell függeszteni az ágyat és akkor simán fekszel benne, nem feszül, és kényelmesebb. Nagy öröm volt, hogy Demeter is bekapcsolódott a mókába és képet készített. (hegyi)

Almás csendélet

Almás csendélet

Dinamikus fényviszonyokat örökített meg Demeter ezzel a képpel, miközben az alma formái ezt egyensúlyba hozzák, mint valami ékszer, korona, olyan hatású mindaz, ami létrejön. Azt azért hozzá szeretném tenni, hogy egy kicsivel nagyobb aktivitást várok tőletek, mert hogy azt gondolom, hogy az, hogy Demeter feltölti legújabb képeit hozzánk, az nem csak megtisztelő a Látszótérnek, de tanulságos is lehet, ő pedig erejéhez mérten válaszol is, ha van kérdés. (hegyi)

Bobby

Bobby

Aki ismer, az tudja, hogy a kutyák nem állnak éppen közel hozzám, tehát a cukiság ebben az esetben nálam fokozottan kizárt dolog. Jelen voltam a fénykép készítésénél, Demeter régóta készült arra, hogy Bobbyról egy portrét készítsen, és én az gondolom, hogy miközben ez egy pofonegyszerű képnek tűnik, de benne van mindaz a koncentráltság, amitől azt gondolom, hogy ez a kép többről szól, mint egy kutya portréjáról, benne van a kettejük kapcsolata is. Az esendőség, az öregség és a betegség mellett a gondoskodási vágy és szeretet. Érdekes volt hogy Demetert kérdeztem, levegyem-e fotózás előtt a kutyáról a gallért, amire egyszerűen azt válaszolta hogy nem, így szeretném megörökíteni a kutyát. Utólag persze már értem, hiszen ez a forma nemcsak primer módon a betegséget ábrázolja, hanem kijelöli a helyet is, körberajzolja, fókuszba helyezi a fejet. Általában azt szoktam mondani, hogy menjünk le arra a szintre, ahol a kisgyermek vagy a házikedvenc van, mert fentről lefelé az alávetettség érzetét keltjük. Ugyanakkor ennél a képnél kivételt erősítő szabályként láthatjuk, hogy épp a kamera nézőpontjának megválasztása lesz az, ami kettejük kapcsolatán kívül a kutya sorsát is megörökíti. (hegyi)

Újabb bagatellek (1962-2014) Balla Demeter kiállítása

Az Artphoto Galéria szeretettel meghív minden érdeklődőt Balla Demeter: Újabb bagatellek (1962-2014) című kiállításának megnyitójára 2014. szeptember 22-én (hétfőn) 18 órára. A kiállítást Tímár Péter fotográfus nyitja meg, kurátora Kincses Károly fotómuzeológus.

Helyszín: Artphoto Galéria, Budapest, XI. kerület, Bartók Béla út 30.

A kiállítás megtekinthető: 2014. október 27-ig.
H–Sz–P: 15–19, Szo: 11–14 óra között,
valamint előzetes egyeztetés alapján (tel: +36 20 4448159).

A most megnyíló kiállításon tíz év óta először szerepel új kép is. Eredeti, vintage kópiákat mutatunk be, de ezek mellett, korlátozott számban lehetőség van azokról a szerző által ellenőrzött, múzeumi minőségű giclée nyomatokat is rendelni és megvásárolni.

Tímár Péter fotográfus

Tímár Péter fotográfus

Azért tartom ezt a képet nagyon fontosnak, mert van szerencsém ismerni nem csak a fotográfust, hanem a modellt is, és egy nagyon jó pillanatot sikerült megragadnia Demeternek, és képpé formálnia. Jelen voltam, és túl sok tökölődés a kép készítésénél nem volt. Demeternek van egy belső előképe, amit úgymond a kamera által megrajzol, és ezt láthatjuk itt a képen, miközben minden nagyon laza, és könnyed, átlátunk a modell mögött a háttérben a világítással egy új teret nyit, és ez előtér–háttér tekintetében dinamikusan mozgatja a fantáziánkat és a tekintetünket is, de közben a modell szeme mindig visszahúz, és mindig magával ragad, és nem hagy túl soká kalandozni. Tehát attól izgalmas nekem ez a kép, hogy a tekintet nagyon határozott, és az egész játékosság, ami a háttérben történik, vagy ezzel a csíkos pulcsival, vagy a kandalló belógó formáival, mind-mind annak ágyaz meg, hogy ez a fajta határozott jelenlét erősen rögzülhessen a nézőben. Ha ez egy homogén egyszerű szituációban lenne, akkor lehet, hogy sokkal kevésbé lenne hatásos, mert nem lenne dinamikai ellenpontja a képen. Ezt gondolom, hogy ez, ami itt ennél a képnél nagyon fontos. (hegyi)

Árnyékliliom

Az a helyzet itt, hogy kaptunk már egy ilyet az alkotótól fekete-fehérben, ugye az volt az első irány, és ez a kép annak köszönhető, hogy megmutattam Demeternek, hogy milyen a színes, mert ő fekete-fehéret szeretett volna elsősorban, és aztán, amikor meglátta színesben, akkor azt mondta, hogy igen, mégiscsak inkább a színesre teszi a voksát. Az én abszolút szubjektív megítélésem szerint a színes egy teljesen más dologról szól, sokkal életvidámabb, sokkal több vitalitás és temperamentum van ebben a képben az előzőhöz képest, ugyanakkor nekem egy picit a színes változat kevésbé időtálló. Azért mondom ezt nagyon nehezen, mert hogy jövök én ahhoz, hogy valakinek a képi üzenetét megkérdőjelezzem? Ugyanis itt nem arról van szó, hogy jó-e a kompozíció, mert nagyon izgalmas, ahogy a szőlővel kibillenti Demeter, és a szőlő nélkül ez egy abszolút érdektelen kép lenne, de hozzám a fekete-fehér mégis közelebb áll. Lehet, hogy ez a piros-fehér-zöld az, ami nekem túl sok már a jóból, és ez nem Demeter hibája, hanem azt hiszem, hogy azé a környezeté, ami körbevesz. Már itt nem a szobára gondolok, amiben lakom, hanem általánosságban a közérzetre, meg a közéletre, hogy túl sok a nemzeti, meg túl sok a piros-fehér-zöld, meg a pántlika, és lehet, hogy ez itt most egy szembesítő üzenet nekem. Valószínű, hogy rólam van szó ebben a problémában, vagyis ez az én magán, maszek problémám, és nem a képé. (hegyi)

Árnyékliliom

Árnyékliliom

Megint háttérinfó lesz, amit el fogok mesélni. Demeter ezt egyik délelőtt mondta, hogy szeretné lefotózni ezt a virágot, de nem volt olyan egyértelmű a dolog, hogy ez aznapra vonatkozik, úgyhogy ebéd után, amikor szólt, hogy Zsolt, hozzad a fényképezőgépet, akkor meg is lepődtem. Jóska is segített, ő volt az, aki a hátteret mozgatta ahhoz, hogy ne legyenek benne gyűrődések, és ez egy viszonylag hosszabb expozíció volt. A másik érdekes az volt, hogy a digitális fényképezőgép eleve színes képet csinál, Demeter ezt fekete-fehérben képzelte el, aztán, amikor megmutattam neki a színeset, utána végül is a színes mellett döntött. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy ez a verzió is érvényes, és tökéletesen másról beszél a két kép. Ennek anatómiája van, ennek a testképhez való köze van, a másiknak meg vitalitása. Nagyon érdekes, hogy mennyit változtat egy képen az, hogy színesben, vagy fekete-fehérben mutatjuk meg. (hegyi)

Sebestyén László

Sebestyén László

Portré Sebestyén László barátomról.

Itt is jelen voltam, hadd áruljam el a kulisszatitkot. Beszélgettünk a nappaliban, és egyszer csak Demeter félbeszakítva azt, amiről a szó folyt, azt mondta, hogy Lacikám, odafeküdnél a földre? Oda, oda a két szoba közé, a naphoz. Mindannyian meglepődtünk, mert abszolút nem azzal foglalkoztunk, hogy akkor most hol, milyen fények vannak, és az érdekes számomra az volt, hogy Demeter is teljes értékű partnerként jelen volt a beszélgetésben, miközben az agyának egy másik bugyra azzal volt elfoglalva, hogy figyelte a fényeket. Valószínű, hogy nem csak akkor, ott, mert ezek a megfigyelések korábbra datálódnak, akár hónapokkal, vagy évekkel, hogy a nap járása mit hoz egy térben, és amikor ez megfelelő helyzetet hoz, akkor tulajdonképpen egy csettintésre összeáll a kép. Aztán Laci lefeküdt a földre, kapott egy párnát a feje alá, hogy ne legyen nagyon kényelmetlen, és fényképezőgépet szereltünk, és aztán elkészült ez a portré. Ami az egészben érdekes, ha megfigyelitek a képet, akár azzal, hogy a saját számítógépetek monitorát elforgatjátok, ha ez helyes irányba lenne forgatva, akkor egy elég ijesztő fotó lenne. Ebben a formában most egy nyugalmas kép, ad neki dinamikát az, hogy felfelé el van mozdítva, mert ez a kimozdulás az, ami az egészet folyamatosan mozgásban tartja, vissza akarjuk húzni úgymond a megfelelő helyére. De ha elforgatjuk, akkor egy teljesen másik Lacit látunk, és ez azért érdekes nekem, mert Demeter ezt fejben megcsinálta, ezt a forgatást, még exponálás előtt, amivel jóllehet, mi többiek a számítógépen kezdenénk el vacakolni. Ami nekem ebben érdekes volt, az ez a két momentum. (hegyi)

Tettamanti Béla

Tettamanti Béla

Portré Tettamanti Béla képzőművész barátomról.

Demetert nem nagyon szeretném elemezni a szó klasszikus értelmében, de engedjétek meg, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek. Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Demeter újból nekiállt fotózni, és ráadásul ezek a portrék, amiket látok tőle, és van szerencsém jelen lenni, annyiban érdekesek, hogy mintegy arcképcsarnok egyrészt felhívják a figyelmet kortársakra, másrészt számomra mindig az az érdekes ebben, hogy Demeter milyen döntést hoz a környezetet illetően, hogy hogyan próbál egy leheletnyi információval többet adni annál, mintsem amit esetleg látunk a képen, és ez a leheletnyi információ elárul valamit a személyiségből. Úgy is mondhatnám, hogy Béla egy reneszánsz ember számomra, és ez nem csak a haja miatt van, és ez a fajta megközelítés ezzel a természet közeliséggel, ami a háttérrel most létrejön, szerintem pont ez az a leheletnyi plusz, ami jót tesz ennek a képnek. Közvetlen, de mégis izgalmas tud lenni attól, hogy nem egy nagyon erősen kontroll alatt tartott kép, hagyta élni a modellt, ráadásul az által, hogy levetette vele a pólóját, helyzetbe hozta, és kihozta őt a komfortzónájából. Ez azért fontos, mert egy alkotó embert látunk a képen, aki ha nem is fotográfus, de a saját tapasztalatából tisztában van azzal, hogy Demeter valószínű, hogy mit lát, és mit gondol róla, és milyen képet mutathat, és mindezt ezzel tudta Demeter úgy megbolondítani, hogy ne egy szerepléssé váljon a fotó. Úgyhogy én ebben a tekintetben nagyon érdekesnek tartom. (hegyi)

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula - Nyíregyháza, 1982. Jancsó az egyik legnagyobb magyar filmrendező.

Balla Demeter - Mandur László: Kétszólam

A Csillaghegy-békásmegyeri Evangélikus Gyülekezet szeretettel meghív minden érdeklődőt Balla Demeter és Mandur László KÉTSZÓLAM című kiállításának megnyitójára 2013. október 26-án, (szombat) 16 órára.

Házigazda: Donáth László, evangélikus lelkész
A kiállítást megnyitja: Kincses Károly, fotómuzeológus, kurátor
Közreműködik: Varnus Xaver, orgonaművész

Helyszín: 1038 Budapest, Mező utca 12.

Az alkotók képeiket az Iványi Gábor alapította Véka és Korsó Alapítványnak ajándékozzák, a képek eladásából származó bevétellel az alapítvány a szegény és hajléktalan gyermekek Wesley János Óvodáját támogatja.

A kiállítás megtekinthető 2013. október 26. és december 20. között.