Kincses Gyula

Gyula barátom vizitációja két nappal születésnapja előtt. 

Demeter fotóját elemezni nem egy könnyű dolog nekem, a személyes érintettség okán sem. Kedvelem ezt a képet, legfőképpen a modell és a háttérben lévő szobor játéka miatt. Bevallom férfiasan, de ezt mondtam Demeternek is a készítéskor, hogy szűknek érzem picit a dolgot a nyaknál, ott többet adtam volna. Viszont az, ami a Demeter képeinél, portréinál mindig jellemző, az ebben a képben is benne van, ő nagyon bátran használja a gesztusokat, kicsit mindig furcsa az a pillanat, amit ö lefotóz, elsőre nem mindig érthető, hogy most miért nem egy nyugalmas pillanatot fotózott erről az emberről, hiszen valószínű, hogy nem mindig ilyen nagy tág szemekkel nézett ő, és érdekes, hogy miért ezek a pillanatok azok, amik a Demetert érdeklik, valószínű ennek az az oka, hogy ezek jobban fennmaradnak, mint az átlagos, nyugalmas pillanatok. Kevésbé eresztenek elsőre közel modellhez, kell keresni kulcsot a megoldáshoz, de pont ez a keresés az, ami a képernyőhöz ragasztja a nézőt. (hegyi)

Hozzászólások

21
Értékelem!

Ebben a tekintetben nekem inkább egy erőteljes rácsodálkozás, élénk érdeklődés amolyan "tényleeeg? komolyan?" hangulat van.

24
Értékelem!
23
Értékelem!

Próbálom eldönteni, hogy mit érezhetett a modell, amikor a fotó készült. Tudta, hogy a szoborfej is a képen lesz? Ezért a fekvõ formátum?

Új hozzászólás