Nagyon érdekes volt az a szituáció, ahogy a Demeterben ez a kép elkészítési láz beindult. Amikor közelről szemlélsz egy ilyen szituációt, akkor néha nem nagyon érted, hogy mi történik körülötted, hogy olyan normálisan elvagy nap közben, és egyszer csak Demeter teljesen felhorgad, hogy márpedig neki fotózhatnékja támadt. Több kép is készült többféle témában, de a központi figura mindig a pampafű volt. Az első nekifutás ennél a képnél színes volt. Ez a labda kék, a fű meg zöld, és érdekes volt a kék meg a zöld együtt, bevallom, én nem tartozom azok közé a divatdiktátorok közé, aki a kéket meg a zöldet javasolja együttviselésre például ruházatnál, szóval nekem testidegen volt, olyan riasztó, kényelmetlen, aztán amikor ebből elkészült a fekete-fehér verzió, akkor látszott, hogy ez a dolog a helyére került. Amire szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy ez a kép talán a legegyszerűbben szól arról, hogy a környezetünkben lévő tárgyak mind-mind fotótémák lehetnek, de sosem a saját primer valóságukban. Egy fitneszlabda önmagában csak egy fitneszlabda, nem fontos szereplő, még azt is mondhatom, hogy mint tárgyfotó, elég közhelyes, mert egy gömb. De ez a gömbforma nagyon is jó szolgálatot tehet akkor, amikor valami áttételes üzenethez kerül felhasználásra. Parasztosabban fogalmazva: bolondnak nézheted azt az embert, aki egy fitneszlabdával rohangál a kertben, és összevont szemöldökkel nézi az ember, hogy ebből most hogyan lesz kép, ugyanakkor (és itt a lényeg) a szerző fejében ez már megvan. Ő már csak az aktuális helyzetet, pillanatot keresi, de ő tudta, hogy mit akar, hogy ez a robbanásszerű helyzet létrejöjjön, mert valószínűleg, bármilyen más impulzus ezt már beindította korábban. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni itt most, hogy erre figyeljetek oda, és nagyon csodálom, hogy ennyire kevés hozzászólás jött, tulajdonképpen helyettetek szégyellem magam, mert Demeter „ingyér adja” nektek a tapasztalást, azt a lehetőséget, hogy lássátok, hogy hogyan történnek a dolgok egy Mesternél a képkészítésben. És hogy senkinél semmilyen kérdés nem merült föl, vagy senki nem mond erre semmit, az azért elgondolkodtató. (hegyi)