Az a helyzet itt, hogy kaptunk már egy ilyet az alkotótól fekete-fehérben, ugye az volt az első irány, és ez a kép annak köszönhető, hogy megmutattam Demeternek, hogy milyen a színes, mert ő fekete-fehéret szeretett volna elsősorban, és aztán, amikor meglátta színesben, akkor azt mondta, hogy igen, mégiscsak inkább a színesre teszi a voksát. Az én abszolút szubjektív megítélésem szerint a színes egy teljesen más dologról szól, sokkal életvidámabb, sokkal több vitalitás és temperamentum van ebben a képben az előzőhöz képest, ugyanakkor nekem egy picit a színes változat kevésbé időtálló. Azért mondom ezt nagyon nehezen, mert hogy jövök én ahhoz, hogy valakinek a képi üzenetét megkérdőjelezzem? Ugyanis itt nem arról van szó, hogy jó-e a kompozíció, mert nagyon izgalmas, ahogy a szőlővel kibillenti Demeter, és a szőlő nélkül ez egy abszolút érdektelen kép lenne, de hozzám a fekete-fehér mégis közelebb áll. Lehet, hogy ez a piros-fehér-zöld az, ami nekem túl sok már a jóból, és ez nem Demeter hibája, hanem azt hiszem, hogy azé a környezeté, ami körbevesz. Már itt nem a szobára gondolok, amiben lakom, hanem általánosságban a közérzetre, meg a közéletre, hogy túl sok a nemzeti, meg túl sok a piros-fehér-zöld, meg a pántlika, és lehet, hogy ez itt most egy szembesítő üzenet nekem. Valószínű, hogy rólam van szó ebben a problémában, vagyis ez az én magán, maszek problémám, és nem a képé. (hegyi)