Örülök annak, hogy Noémi komolyan veszi, amikor azt kérem, hogy ismételjen. Példamutatónak tartom ezt, és azért jó ez, mert saját maga is rájön arra, hogy az, amit mondtam, az az ő számára igaz lehet, vagy nem, belefér-e a komfortzónájába, vagy nem, és ez máshogy nem fog kiderülni, csak akkor, ha kipróbálod. A formai ügyeket én itt abszolút rendben lévőnek tartom, a tónusok is jók. Örülök annak, hogy ez az ismétlés megtörtént. Ha ilyen aranyló napsütést akarunk csalni a képre, akkor lehet ám trükközni azzal, hogy ilyen színes irattartókat mondjuk a lámpa elé teszünk, vagy a külső fény elé, vagy a külső fényt vegyítjük egy íróasztal lámpájával, szóval létre lehet hozni azt az aranyló fényt is, de ez nem probléma nekem. Inkább az, hogy szűk. Lehet, hogy már fogyott ebből a kis bogáncsból, de most nekem ez egy picit szűkké válik, mert annyira kitolul a képhatáron túlra, hogy olyan, mintha így zuhannánk bele ebbe a te naprendszeredbe, miközben én azt is várnám, hogy mint ahogy az a valóságban is van, hogy vannak ezek a galaxisok, de közben van a nagy semmi is. Ezeket a nagy semmiket is bátran lehet ám ábrázolni. Úgy érzem, hogy attól tartottál, hogy ez az egész elmegy majd egy olyan irányba, hogy az ember túl realista, és ha a teljes növényzetet mutatod, akkor majd én elkezdek ezen vacakolni, hogy nem tudok fejben átváltani erre az üzenetre, pedig hát, hidd el, hogy megtörténhet ez a váltás. Úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog, és megadom a 3 csillagot, meg a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy ezzel érdemes játszani. (hegyi)
értékelés: