Kedves László, üdvözlünk itt a Látszótéren és nagyon örülök annak, hogy küldtél képet, ráadásul nem is egy szokványos megfejtést kapunk első képként – de az első három lecke a legfontosabb, mert azzal köszönünk be úgymond, azzal tesszük le a névjegyünket, azzal vállaljuk magunkat, tehát az egy bemutatkozás is, nem csak önismereti kérdés, tehát ezt a bemutatkozást ne hagyjuk ki. Ami a képet illeti, ahhoz pedig egy olyan vallomással tartozom, hogy Laci ezt úgy küldte be, hogy igazándiból benne is kérdés volt, hogy ez absztrakt lecke –e vagy sem és ezen vacillált. Tulajdonképpen ő arra a megoldásra jutott, hogy ez egy szorgalmi. Én ezt azért a szorgalminál többre értékelem és látom benne az absztrakciót. Pontosan azért, mert nem a formai absztrakció a lényeg, tehát nem csak az lehet absztrakt lecke, aminél valami felismerhetetlen kubista őrületet hozunk, hanem attól is absztrakttá válik az egész, hogy olyan, mintha textilre lenne ez az egész felhordva és olyan, mintha a festővászon nem lenne rendesen kifeszítve és ezt a hatást viszont elérte a kép és ez mindenféleképpen erénye. Kicsit a jobb alsó sarokba valami belóg, az ott nem lett pontosan körbevágva, de ettől függetlenül maga az üzenet abszolút érthető és én ezt egy jó indulásnak gondolom. 2 csillag mindenféleképpen megvan erre a képre és még egyszer mondom Laci, az első három leckére várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Ez nekem abszolut nem absztrakt, ez teljesen konkrétan olyan mint hajnali fél hatkor melóba/suliba indulni télen. Hó nincs, hideg+szél van. Aki teheti az a kis büdös váróban didereg, de még nem vagyunk ott, elöbb át kell érni ezen a rohadt szeles felüljárón, az ember majd odafagy, meg amúgy is minden csillog a hidegben, az ember szempilláin kiválik egy-egy jég-kristály, de nem baj mert még úgysem vagyok eléggé ébren hogy zavarjon.
Titanic, tolvaj, fürdőzés című műsorom ismétléséhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.