Munkák | Látszótér

Szűrés

Kedves feleségemet kaptam lencsevégre. A reggeli órákban szokta hívni édesanyját rögtön ébredés után. Néztem az arcát és a fényképezőgépért nyúltam. Este le nem mosott smink szépen kenődve a szeme körül. Haja még kedvesen kócos. Na mindegy én csak szerelmeset szépet tudok írni róla... Az arcát a telefon kijelzője világítja ahogy éppen a híváslistát böngészi (hála istennek nehezen találta a számot így volt időm fókuszt találnom).

A helyzet az, hogy amit leírtál a képhez, az javarészt nincs a képen, legfeljebb érzet szintjén, te tudod, hogy megtörtént, de mi egy portrét látunk, a cselekményhez a modell túl közel van, máshogy mondva szűkre vetted ahhoz, hogy sztori is legyen a fotóhoz. És persze az is igaz, hogy portrénak meg azért nem igazán jó, mert a modell homloka túl közel van, az objektív látószöge nagy, ezért torzít is, de mindkét probléma ellenére mégis azt kell mondjam, hogy a kép hordoz fontos dolgokat, érzelmeket, közelséget, keresetlenséget, intimitást, sugárzik róla az odafigyelés és szeretet, és ez fontos, és ráadásul igen nehezen megragadható. Neked sikerült. Szóval majd kérek ismétlést ahhoz, hogy a sztori is meglegyen, de ez így is három csillag. (hegyi)
értékelés:

Egy templom tornyába vezető lépcsőházban készült kép. Elég nehéz volt függőlegesen tartanom a kamerát ezért lett olyan magas iso-n készítve, amúgy sem sok szín volt jelen ezért került szürkeárnyalatosba.

Szép szerkezet, amit megláttál és jó, hogy elkészítetted ezt a képet, viszont az utómunkával kéne még dolgozni. Jobbra lent világosabb, balra fenn sötétebb a kelleténél, és persze oké, a tér maga is beleszól a fényekbe, de a kép, a fotó dolga ebben az esetben nem az, hogy dokumentáljon, hanem ebben az értelemben szabadon kell használni a lehetőségeket, ha kell, korrigálni. Beteszek egy sebtiben csinált javítást, nyilván az eredetit pontosabban lehet módosítani. A cél persze nem az, hogy mindent egalizáljunk, kivasaljunk, kell bele életszerűség, csak a mértéket kell kordában tartani. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Bár elég régen regisztráltam, valahogy most értem meg arra, hogy megoldjam a feladatokat. Ez a kép sötétített szobában hasmagasságban elhelyezett vakuval készült. Mivel minden fehér a szobában ezért kisebb utólagos beavatkozásra szükség volt. Előre is köszönöm az építő jellegű hozzászólásokat.

Örülök neked, hogy visszatértél. Ráadásul nem is akárhogy. Erős kép, jó, hogy nem kíméled magad, nem szépelegsz, sőt. Azzal, hogy alulról világítod magad, valami mefisztói, ördögi hangulatot is adsz neki, erre erősít rá a félfordulat is, mintha rajta kaptak volna, és onnan néznél vissza. Szóval erős, jó üzenet. Amire viszont nem utal a kép, hogy miért van ekkora tér, miért épp ekkora. A 16:9-es arány filmes, nem fotós arány, a hatása is ez felé mutat. Kicsit kényelmetlen, de így együtt a pózzal, a fényekkel már nekem túl van tolva a dolog, a kevesebb több lenne, magyarán legalább a 3:2-es arányra kéne menni és balról vágni. Várok még tőled portrét magadról, hajrá. (hegyi)
értékelés:

Naplemente

Ez a kép a "véletlen" műve. Igazából a felhők fogtak meg, de hát hogy néz ki egy kép amin csak felhők vannak rajta. Így belekerült ez az épület is. Itthon a monitoron engem megfogott. Remélem jól gondoltam hogy megosszam veletek.

A felhők nagyon dinamikusak, és szépek. Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy azért ez színben és tónusban nincs tökéletesen kiegyensúlyozva, van az egészen egy ilyen szürkés fátyol, a felhőknél kékes-szürkés fátyol. Én ezt lehet, hogy korrigálnám. Amivel viszont nem tudok mit kezdeni, az a kép előterében lévő sérült szalagkorlát. Hát, az nem nagyon szép. Hogyha azt nézem, hogy kompozícióban helyén van mondjuk a közlekedési tábla, és az épület is viszonylag jól került a képre, de akkor hogyan van itt ez a barnába hajló csík az elején? Szóval ez azért olyan nagyon nem erősít. Lehet, hogy ha egy kicsit feljebb mozdítod a kamerát, akkor ez kikerül a képből. Erre azért érdemes odafigyelni. A másik az, hogy el kell döntenünk, hogy mi az, ami minket érdekel. A leiratból tudom, hogy téged a felhők fogtak meg. Nyilvánvaló, hogy az idő nem végtelen, ameddig az ember keresgélhet, de azért a felhők nem futnak el, úgyhogy lehet, hogy lehetett volna találni olyan környezetet, amiben ez az egész jobban érvényesül, mert ez az épület most itt annyira nem jellegzetes, annyira nem erős a közlés. A gondolattal egyetértek, de tessék ezt valahogy úgy összerendezni, hogy képhatáron belül kialakuljon egy olyan világ, amire azt mondhatjuk, hogy egyszeri és megismételhetetlen, és mindennek úgy kellett történnie, ahogy ott van. Ne maradjanak kétségek. Itt a szalagkorlát kérdéses, azt mondom, hogy a tábla helye sincs tökéletesen jó helyen, a felhőknél is tudnék még egy félujjnyit vágni, szóval, egy kicsit gatyába kellene ezt rázni. Kicsit sűrűbb jelenlétet kérnék tőled. (hegyi)

Én és a biciklim

A mindennapi távolságok leküzdése, a napi mozgás igény kielégítése. Egy elavult technikával. Egyesek környezettudatosságból, mások spórolásból, harmadrészből már trendből használják. De én csak élvezem a magam mögött hagyott kilométereket.

Valamelyik zenekar meg is énekelte ezt a kapcsolatot a biciklivel, és ebből kapunk itt egy ízelítőt. Benne van a rohanás, a dinamika, és jó, hogy a képen mégis vannak stabil pontok is, még ha az csak a kerékpár váza is. Ezek a helyzetek azért nem annyira kiszámíthatóak, ezt azért lássuk be, hogy milyen szituációban mit tudunk megmutatni. Annyiban bátorítanálak ennek a folytatására, hogy kísérletezz azzal, hogy mi van akkor, ha még vársz egy 10-15 percet, hogy még inkább a demerung ideje felé mozduljunk el, és több legyen a város fényeiből. Az is izgalmas megközelítés lenne - persze, balesetvédelmi szempontból oda kell figyelni, hogy az ember hogyan közlekedik éjjel -, hogy a kerékpárodon lévő lámpa fénye mit mutat, és mennyit ad meg a világból, szóval van ebben még anyag. De ez egy jó kezdés, egy jó bemutatkozás. A 3 lecke, és a leckemegoldás is megvan, és várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Kusza utak

Kedves László, üdvözlünk itt a Látszótéren és nagyon örülök annak, hogy küldtél képet, ráadásul nem is egy szokványos megfejtést kapunk első képként – de az első három lecke a legfontosabb, mert azzal köszönünk be úgymond, azzal tesszük le a névjegyünket, azzal vállaljuk magunkat, tehát az egy bemutatkozás is, nem csak önismereti kérdés, tehát ezt a bemutatkozást ne hagyjuk ki. Ami a képet illeti, ahhoz pedig egy olyan vallomással tartozom, hogy Laci ezt úgy küldte be, hogy igazándiból benne is kérdés volt, hogy ez absztrakt lecke –e vagy sem és ezen vacillált. Tulajdonképpen ő arra a megoldásra jutott, hogy ez egy szorgalmi. Én ezt azért a szorgalminál többre értékelem és látom benne az absztrakciót. Pontosan azért, mert nem a formai absztrakció a lényeg, tehát nem csak az lehet absztrakt lecke, aminél valami felismerhetetlen kubista őrületet hozunk, hanem attól is absztrakttá válik az egész, hogy olyan, mintha textilre lenne ez az egész felhordva és olyan, mintha a festővászon nem lenne rendesen kifeszítve és ezt a hatást viszont elérte a kép és ez mindenféleképpen erénye. Kicsit a jobb alsó sarokba valami belóg, az ott nem lett pontosan körbevágva, de ettől függetlenül maga az üzenet abszolút érthető és én ezt egy jó indulásnak gondolom. 2 csillag mindenféleképpen megvan erre a képre és még egyszer mondom Laci, az első három leckére várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: