A felhők nagyon dinamikusak, és szépek. Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy azért ez színben és tónusban nincs tökéletesen kiegyensúlyozva, van az egészen egy ilyen szürkés fátyol, a felhőknél kékes-szürkés fátyol. Én ezt lehet, hogy korrigálnám. Amivel viszont nem tudok mit kezdeni, az a kép előterében lévő sérült szalagkorlát. Hát, az nem nagyon szép. Hogyha azt nézem, hogy kompozícióban helyén van mondjuk a közlekedési tábla, és az épület is viszonylag jól került a képre, de akkor hogyan van itt ez a barnába hajló csík az elején? Szóval ez azért olyan nagyon nem erősít. Lehet, hogy ha egy kicsit feljebb mozdítod a kamerát, akkor ez kikerül a képből. Erre azért érdemes odafigyelni. A másik az, hogy el kell döntenünk, hogy mi az, ami minket érdekel. A leiratból tudom, hogy téged a felhők fogtak meg. Nyilvánvaló, hogy az idő nem végtelen, ameddig az ember keresgélhet, de azért a felhők nem futnak el, úgyhogy lehet, hogy lehetett volna találni olyan környezetet, amiben ez az egész jobban érvényesül, mert ez az épület most itt annyira nem jellegzetes, annyira nem erős a közlés. A gondolattal egyetértek, de tessék ezt valahogy úgy összerendezni, hogy képhatáron belül kialakuljon egy olyan világ, amire azt mondhatjuk, hogy egyszeri és megismételhetetlen, és mindennek úgy kellett történnie, ahogy ott van. Ne maradjanak kétségek. Itt a szalagkorlát kérdéses, azt mondom, hogy a tábla helye sincs tökéletesen jó helyen, a felhőknél is tudnék még egy félujjnyit vágni, szóval, egy kicsit gatyába kellene ezt rázni. Kicsit sűrűbb jelenlétet kérnék tőled. (hegyi)