Nekem ez tetszik így is, az a füst picit olyan szürreális álomvilágot visz bele, az alakon is érzek némi derűt, picit olyan mintha élvezné a napfényt és a hűvös levegőt... Így nem lesz az a nagyon sanyarúsors asszociációm mint amire a cím utalna.
Olvastam a beszélgetést, ritkán szoktam rá reagálni, de itt fontosnak érzem. Egyrészt nekem ez a kép így is oké. A cím bajos, az élelem értelmezését keresi az ember és ezzel be is viszed az erdőbe, én más irányban keresnék címet. De a kép jó. Az is lehet, hogy ha tágabb, nem sokkal, akkor még jobb lehet, mert többet kapunk a környezetből és az segíthet értelmezni, de nem érzem égető szükségét. A füst. Nekem az is rendben van, mert tudható, hiszen dohányzik, hogy az övé, mivel nincs más szereplőnk. Ha a fújásra állunk rá, az akkor csak a cigiről szól, az időtöltésről, így nekem több marad abból, ahogy kihajol, néz valamit, nem a füstöt, a gesztus jó. Ha ez a téma téged érdekel, javaslom, hogy kezdd el feldolgozni. Ehhez tanács, hogy érdemes készülni rá, végigjárni, hol érdemes fotózni, elsőre még gép nélkül egy jegyzetfüzettel és órával, hogy mikor hol jók a fények, honnan kell fotózni, mi lehet a téma. Ha ez megvan, akkor kell idő és türelem, figyelem, hogy ne talált és szerencsén múló legyen a megoldás. És ha kell, nyilván, ahol ember van, előre erről beszélgetni vele, megismerni. Bátorítalak, hogy dolgozz ezzel. (hegyi)
értékelés:
Nekem ez tetszik így is, az a füst picit olyan szürreális álomvilágot visz bele, az alakon is érzek némi derűt, picit olyan mintha élvezné a napfényt és a hűvös levegőt... Így nem lesz az a nagyon sanyarúsors asszociációm mint amire a cím utalna.
Köszönöm az értékelést!
Valójában a fotószakkör leckéinek többsége nagyon távol áll tőlem, főleg tájképet, természetet szoktam fényképezgetni. Az emberek ábrázolása, architektúra stb. mint fotóstéma nekem még nagyon újak, nem is igen értek hozzájuk vagy hogyan is közelítsem meg őket. Ez is az egyik oka, hogy beiratkoztam ide a Látszótérre, még ha nem is nagyon tudok aktív lenni itt. Ui.: ha valakinek van címre javaslata/ötlete ne tartsa vissza.
Ezen a képen nekem a hangulat az ami érdekes, az fogott meg. Mivel nem tudatosan készült a felvétel, csupán véletlen pillanatot kaptam el, így a füstre vagy a pöfékelésre nem voltam hatással.
A füst, vagy a bácsi az érdekes? A füst egy tisztább környezetként, világos foltként vonzza a tekintetem, de fura, mert mintha azt nézné az ember is, mivel kapcsolat csak rejtve van köztük (értsd nem képi elemeken keresztül, hanem kitalálható, hogy dohányzik, akkor ő fújta). Csak hirtelen írom, ha elkapod a fújás pillanatát, kapásból megfordul a dolog, egy fehér nyíl fog mutatni az ember fejére.
Valami olyasmi jutott eszembe a jelenetet nézve a fénykép elkészülte után, hogy számomra jól tükrözi azt a beszűkült, nyomott életteret amiben a vidéki zegzugok emberi mostanában tengődnek. Közelről látom, ahogy a falusiak a lakhelyemen és a környező kis falvakban is csak a munkahely és az otthoni fusizás, káros szenvedélyek háromszögében tévelyegnek
Számomra adja, meg azoknak is, akik közelről ismerik a hátsó udvart, a kiskertet, a zegzugokat, de akinek még ebben nem volt része örülne egy tágasabb felvételnek. A címre összpontosítva, a dohányzásra költött pénz és a látnivaló közelségére is gondoltál talán?
Köszönöm a hozzászólást. Két okból lett szűkebb a kép: az egyik, hogy ha szélesebbre hagyom, akkor a részben látszó kerítés ferdesége miatt esetlen volt nekem így jobban esik ránéznem. A másik pedig, (bár ez lehet, hogy csak számomra van így) hogy szerintem jelen vágással valahogy jobban visszaadja a kép azt a nyomott, semmitlen hangulatot ami kis falvak lakóinak életét beárnyékolja.
Ádám, én abban hiszek, hogy a legnagyobb haladást azzal lehet elérni, ha önportrézol. Meg lehet tanulni a fényeket vele, a formát, a tömegelhelyezést, komponálást, és mindezt úgy, hogy nem valaki máson kísérletezel. De azt gondolom, a lényeg, ebben is, itt is, hogy csinálni kell.