Ma készült fotó. Egy virágkarón ejtőzött. Mivel egyre jobban kezdem megkedvelni a makró fotózást, így gondoltam gyakorlásnak jó lesz megpróbálkozni megörökíteni őkelmét. Technika: f/20, 0.6 sec záridő, ISO 200, 105 mm a fényképező állványon volt, 10 másodperces időzítő végezte az elsütést. Pici plusz fényt a telefonom lámpájával próbáltam adni a képnek, hogy ne kelljen túl magas ISO csavarnom.
Mivel most fedezed fel ezt a területet, talán még elég képlékeny a dolog ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket újragondolj. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy bele lehet szeretni abba, hogy valami olyat látunk, amit amúgy a való életben ebben a részletességben nem, viszont ez sem lehet ok arra, hogy lemondjunk a környezetről. Fontos, mint bármi más képnél. Fogd fel portréként, vagy zsánerként, hogyan él egy szöcske, és akkor adja magát, hogy kell az ő kis lakását is látni, az ebédlőt, ahol épp vacsorál, vagyis nem lehet ennyire erősen kimetszeni a valóságból. A másik, hogy hiába áll ő a száron így, de ha nekem kell a fejem forgatni, akkor az fárasztó elvárás, forgasd be te nyugodtan a képet. De mondom, a legfontosabb, hogy hiába a legizgalmasabb részlet, ha nincs környezet is, akkor nincs mese sem. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az értékelést! Olyannyira témakeresés, meg tapasztalatszerzés ez a makróvilág, hogy mióta megvásároltam a makro obit talán ha 2-szer használtam ilyesmire, virágokkal próbálkoztam az udvarunkon. Viszont minden másra rengetegszer ezt az objektívet csavarom a gépre :)