Kora őszi fénykép, a határban kóboroltam, amikor hazafelé menet megfogott ez a látvány, a kora esti hangulat, a táj nyugalma. Kicsit elmerültem a csendben, élveztem a kellemes enyhe időt, majd hazaindulás előtt kattintottam egy képet róla.
Én azt igazán nem tudom, olvassátok-e egymás képeire írt elemzéseim. Lehet, hogy nem, pedig kéne. Ugyanis ezt a képarány dolgot elég sokszor elmondtam. Most akkor újra. A kép jó lenne, a helyzet is, a szín is talán, de ez az elcseszett filmes képarány ez baromi idegen dolog. Olyan, mintha a Lutra albumba csak így, körbevágva fért volna bele. 3:2, 4:3, 1:1. Ezek a képarányok. ezekkel tessenek fotózni. A 16:9-et hagyjuk meg a filmeseknek, ott van értelme, meg a moziban. Ugyanis a képarányok javarészt azért alakultak így, ahogy, mert matematikailag és geometriailag ezek közelítik jól meg azt, amit a szemnek nézni kellemes, ami kiadja az aranymetszést, és nem utolsó sorban, mert ezek azok az arányok, amiknél a legerősebb kompozíciós hatásokat lehet elérni. Itt az előtérből még simán adhatnál, sőt. Ahhoz, hogy ez a három épület, három forma jól éljen, kell a tér, viszont ha nincs kontextusba helyezve a forma, akkor az egész kiszakad a valós helyzetéből és elveszít minden kötést, szétesik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Mára tervben volt, hogy kimegyek újra a Túrhoz egy teleobjektívvel kísérletezgetni, de az eső közbeszólt. Viszont hétvégén szeretném újra fényképezni mind a két témát ha sikerül.
Ilyenkor van az, hogy ha a téma érdekel, vissza kell menni, picit korábban, hosszabbat exponálva állványról, és megismételni a képet. Van az, hogy nincs mit tenni, nem lehet már kimasszírozni a képből az infókat.
Köszönöm az elemzést! Az eredeti képnek volt előtere, de mivel benéztem a beállításokat, fekete pacává buktak a sötét részek nem is nagyon tudtam belőle megmenteni semmit, így végül lenyiszáltam a kép alsó részét, menteni a menthetőt. Készítettem egy másik változatot újra vágva és picit világosítva ezt a képet, talán így jobb lett.
Az eső nem mindig barát, szóval ne add fel