Hónap képe

Van ebben némi furcsa utalás a csehszlovák időkre, akkoriban volt ez a trend, hogy a színészek a semmibe bámulva voltak nagyon elvontak és hát a nőknek ez kifejezetten tetszett, emlékszem a nővérem falán is ilyesmi képek voltak az aktuális szerelmekről. Ez nem baj, félre ne értsd, jó tanulmánytéma. Ugyanakkor amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a tömegelhelyezés. Egy fokkal beljebb érezném jobbnak a fejed, és talán egy hajszálnyi derítés jót tenne, hogy ne legyen tök fekete a profilod fül része. De mondom, az ötlet tetszik, bíztatlak a folytatásra. (hegyi)

Az van, hogy erről a képről hiányzik valami. Te magad is érezted ezt, hisz kifeszítettél egy horizontot, ami jó lenne, de ha már ott van, miért nem segítesz a nézőnek azzal, hogy odateszel valami felismerhető rekvizítumot, egy lábost, egy serpenyőt, amiben épp sül a szalonna, vagy egy sütit, szóval amitől ez valóban hozza a szakács érzést. Még egy dolog, ami itt most nem érthető. Miért vagy riadt? Most jöttél rá, hogy már nekikezdtél, de elfelejtettél venni margarint? Mert ez így ellene dolgozik annak, ami a geg, ami alapvetően vidám dolog. Hiszen nem azért főz pucéron, mert szutyongatják vad emberek, hanem mert ehhez van kedve, mert szabad. Ez a szabadság a fontos! Kérek ismétlést! (hegyi)

Jó ez a visszatérés ezzel a képpel, mert a struktúra éppoly fontos szerepet kap, mint az origamik könnyedsége, miközben az alkotó tükröződése is részt vesz a játékban, nem csak véletlenül van ott, mintha ő maga terelgetné ezeket a madarakat. Demeternek van Szabó Magdáról egy nagyon hasonló hangulatú képe, amit Magda lakásán készített, és egy madaras függő dísz az, amit a kezeivel kerget, egyből ez ugrott be nekem, szóval jó ez - egy dolgot leszámítva, mégpedig, hogy azzal még elvolnék, hogy dől hanyatt az épület, hiszen ha nem így lenne, nem lennél jó helyen a képen, de az elfordulás nem tesz jót, a nagyobb világos épülettömeget a jobb oldali kisebb nem húzza egyenesbe. Bara, várjuk a munkáid, figyelj arra, hogy 760 pixel szélesek vagyunk, a méretet érdemes kihasználni. (hegyi) értékelés:

Nem érdemtelenül lett a hónap képe ez a munka, mert maga a gondolat érdekes ezzel a scrollozással, egy olyan technikát kapcsol be Dani, ami ebben a digitális világban mindennap használatos, és mégis tud meglepetést okozni. Viszont azt hozzátenném, hogy nem olyan nagyon precíz ez a fotó, szóval valahogy azt kellett volna elérni, hogy ne legyen ekkora üres flekk a két forma között, másrészt, hát, igen, szóval a világítással azért némi problémám akad. Ezt egyrészt utómunkában is helyre lehet hozni, hogy a srác arca ne legyen ennyire sötétben, mert pont az ő tekintete lenne az, ami behúzna engem ebbe a képbe, ami miatt elkezdem pörgetni. Mindazzal együtt, hogy az ötletet jónak tartom, de a kivitelezés miatt ez 2 csillag. (hegyi) értékelés:

Azt gondolom, hogy a közösségünk történetének egyik, ha nem a legösszeszedettebb filmjét kaptuk, és akárhogy is volt a feladat, hogy főcím előtti összefoglalót csinálj, de ami született, így is működik, és azt mondom, érdemes lenne elgondolkodnod arról, hogy ebből készíts egy rövidfilmet. A szereplő hiteles, a környezet skandináv sztorimesélésre hajaz, az egész viszont nagyon magyar, a szó jó értelmében, épp annyira száraz, amennyire kell, és működnek az érzelmi pontok is. Köszönet, csillag, lecke, meg amit akarsz. Azt meg tudod, hisz beszéltünk róla, hogy ha lazázol, és magad sem veszed elég komolyan, akkor meg foglak verni. (hegyi) értékelés:    

Nem tudom, hogy mi történt, hogy új fényképezőgép, vagy egy új szerelem, vagy egy új csalódás, vagy mi az, ami Cliot arra ösztökélte, hogy ezt a képet megcsinálja, de tessék megfigyelni, hogy mi történt, mert itt most nagyon érdekes minőségi változás van. Ennek a képnek nem csak meséje van, hanem kompozíciója is. Ez nem csak egy filmes utalás, és nem csak egy ilyen alvilági kép, hanem az egész, úgy, ahogy van, tömegelhelyezésben, színben, kompozícióban rendben van. Egy gondolatnyit nem tudok belekötni, nincs is miért, mert ez úgy, ahogy van, tökéletes, falra való. Az alsó világ a vörösekkel jön, a felső világ a kékekkel, ez az egész ad egy dinamikát, hívogat az a mély, de azért egy kicsit félünk is tőle, közben a háttérben folyik valamilyen kommunikáció egy szereplővel. Edward Hopper Nighthawks (1942) című képét juttatja eszembe.    Az a baj Clio, hogy nem veszed komolyan a saját dolgaidat. Vannak fellángolásaid, aztán utána megint valami elsodor. Nagyon fontos lenne az, hogy valami mellé tedd le a voksod. Hogy én most ezt akarom! És ehhez rendeljél hozzá időt is. Tehát, ha el tud hangozni az a mondat, hogy én fotografálni akarok, vagy én fotográfus szeretnék lenni, akkor ezt a mondatot, hogy este ki tudod magadnak mondani, akkor szülessen meg hozzá a döntés is, hogy és most az elkövetkező egy évben nem vacakolok semmi mással, hanem ezt csinálom. Elhangozhat ez a mondat másként is, én festő akarok lenni. És akkor azzal vacakolok, de valami mellett tedd le a voksodat. Mert én elhiszem, hogy kívülről nézve azt látod mondjuk, hogy vannak nagy festő idolok, akikről megtudja az ember, hogy egyébként fotóztak is. Igen ám, de ez vagy a pálya vége felé van, amikor már nem olyan erős és acélos a festői megfogalmazás, meg az emberből úgy kifogy a szusz, és a nagy hevület, vagy ez az úttörő szemlélet ez már megkopik, és akkor keres egy új eszközt utána, egy új játszótársat. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy valaki eleve annyira zseniális, hogy több szólamban tud megszólalni, és nem csak filmet rendez, hanem mondjuk zenét is ír, és közben fest, meg verseket ír, ilyen is van. Azért azt lássuk be, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk ezek a polihisztorok, és nem akarom ennek az örömét elvenni, de jó lenne, ha valami mellet azért is letennéd a voksodat, mert az utána húzhatja a többi területet is magával. Azoknál a nagy polihisztoroknál is, akiket úgy megfigyelhettünk, azért volt egy fő csapásvonal, nem akarom itt most Leonardot hozni, vagy Michelangelot, de azért valamiről őket ismerjük, és tudjuk, hogy amellett másban is zseniálisan jót alkottak. Miért volt ez a hosszú duma? Azért Clio, mert nem tudom eldönteni nálad, hogy lusta vagy, vagy nincs elég gyakorlatod, vagy mi a franc annak az oka, hogy úgy kell belőled kitaposni, vagy kirugdosni egy munkát. Ezt is azon a hülye, idióta facebookon osztottad meg, és Hegyi szólt, hogy tedd már fel. Miért kell lepkehálóval összeszedni téged? Miért van ez? Mi az isten van, hogy bele vagytok hülyülve abba a kibaszott facebookba és ott basszátok az időtöket, miközben kurvára lenne mit mást csinálni. Tessék elgondolkodni azon, hogy van egy közösség, ez a közösség arra született, hogy egymással alkotásokat osszunk meg. A facebookon maximum bólogató Jánosokat fogsz találni, akik azt se tudják, mire mondják, hogy szuper. Lájkvadászat. (hegyi) értékelés: