Ez egy érdekes kép, mert elkezdtem rajta sokat agyalni, aztán találtam egyfajta párhuzamot a fényekkel, ahogy a Deák tér aranyba fordul, és ami a fiú fején megjelenik arany szín, annak tulajdonképpen van valamilyen párhuzama, és ez a dekomponált kompozíció ebben az irányban talán értelmezhető. Ha én készítettem volna ezt a képet, akkor biztos, hogy elmozdulok egy kicsit a fiú irányába a kamerával, hogy ne így vágódjon félbe az ő feje. És talán akkor egy kicsit közelebb kerül ehhez az egészhez. Nem kell itt sokra gondolni, csak annyira, hogy esetleg a feje meglegyen, a vállánál már akár lehet egy vágás. Mondom én. Nekem most tömegében ez a dolog valahogy billeg, mert a feliratok, a Kálvin tér, a Ferenciek tere, azok most nekem nagyon elviszik az egészet, talán egy kicsit kevesebb is elég lenne. De el tudom ezt is fogadni így. Egy meditatív megközelítést látunk, és sok múlik azon, hogy mennyire tudjuk megragadni egy pillanatnak az érzelmi töltöttségét. Én most azt mondom, hogy nem rossz ez az irány, de ahhoz, hogy ez meggyőzően működni tudjon, ahhoz megmásíthatatlannak kell lenni annak az élménynek, hogy ez így, és csak így fotózható le. És ha így kiszorulunk szélre, akkor nem lehet ennyire elkaszálni a lábakat. Nem tudom, hogy mi az, ami ezt a képarányt létrehozza, mert nekem olyan furcsa most. Lehet, hogy én számolom ezt most rosszul, de kicsit olyan panorámához közelítő forma, és ezt szerintem egy kicsit nehezebb is berendezni. Vegyük úgy, hogy ez 2 csillag, hisz nem kell Hegyinek mindent érteni, a saját tudatlanságom miatt azért nem vonnék le. Az az 1 csillag levonás a fiú miatt van, mert nekem ő most így nem olyan határozott forma. (hegyi) értékelés: