Hónap képe

Szerintem a haiku

Na ez már így izgalmasabb, főleg az, ami a lámpánál történik, de még az is lehet, hogy az ott a nap. Csak azt kérdezem, ha ez egy haiku, akkor miért kell mindent kimondani? Mert a haikunak ugye pont ez a lényege, hogy nem kell mindent kimondani, hogy a gondolatoknak csak a töredékeit dobjuk oda, itt meg megvan minden. Mert ha ez egy nagyjából négyzetesre vágott kompozíció, akkor nyugodtan belevághattál volna a jobb oldalába, és ha ezt megteszed, akkor akár annak a virágnak a felét levághatod és akkor már megvan hangsúly, hogy hova fókuszálsz, és lehagyod azt a hullám formát ott a kép alján. És az egész elkezdene lebegni. Azt mondom, hogy érdemes lenne ezt kipróbálnod. Ettől függetlenül maga a gondolat jó, és nagyon jó az a megfigyelés, hogy milyen szépen fogynak el a tónusok és a formák a fénytől, attól az ellenfénytől, amiben vannak. (hegyi)

csak egy nap

London, tube, valakik, Komor, forgatag, senkik.

Az van, hogy nem első eset, hogy szürkék vagyunk. Nem a szituációra, hanem a technikára gondolok. Így a zöld se tud érvényesülni, holott a lényeg a sokféle hasonló tónusból kiugró zöld lenne. Dobjátok le a szürke fátyolosságot, mert koszos és fáradt lesz a kép, emelni kell, felhozni, hogy határozott legyen a fogalmazás. Mert hogy megérné, mert amit meglátsz, egy pirinyó gesztussal is képes kifejezni a lényeget. (hegyi) csak egy nap

Bach Viktóriának

A völgyhidas sorozat Szántódon folytatódott a mólón éjszaka.

A lényeg azt hiszem elveszik a méret miatt, így csak felfogni tudom, sejteni, hogy azok ott csillagok lehetnek. Olvastam a képeidnél az éjszakai kép hiányát, én azt mondom, hogy éjszakát általában nem éjjel csinálunk, mert akkor baromira megnehezítjük a dolgunkat, hacsak nincs valami bődületes szenzor, a dolog térbelisége elvész. Ez viszont itt akár csillagok nélkül is érdekes, dinamikus kompozíció, mint egy avantgárd kiáltvány. (hegyi)

Csend

Nyugodt, csendes, de nem feszültségtől mentes kép, nem andalgunk, csak szemléljük ezt az északi hangulatot, ahol Mads Mikkelsen bármikor feltűnhet akár gyalog vagy csónakon. Nagyon finomak a fények, a parton az apró arany csillogás eleganciája, az acélos kékek, a megbecsülhetetlen távlatok, szóval Gábor nagyon jól dolgozol ezekkel a tájfestményekkel, el tudnám a falamon képzelni. És vegyük észre, ha nincs az a letört szikladarab, az egész érdektelenebb lenne. (hegyi)

Benéz a tavasz

Dunaújváros határában az elhagyatott Szávits kastély (kúria).

Laci, kicsit elhanyagolsz minket, ami azért is baj, mert hogy ezek a képeid nagyon erős üzenetek, de ha ilyen ritkásan jönnek, akkor a képi párbeszéd nem tud folyamatos lenni, akkor ezek csak egyfajta helyzetjelentések, mint egy messziről jött képeslap. Jó az üzenet, szépek a tónusok, az árnyékok, az, ahogy a földre vetül a kinti világ, talán egy picit az ég utómunkája lehetne precízebb, hogy ennyire ne lógjon ki a lóláb, de ez orvosolható, sőt, azt kell mondjam, megérné azt a plusz fél órát, amíg kikísérletezed, hogy hogyan lehet ezt úgy helyretenni, hogy ne vegyem észre, hogy bele kellett nyúlni - ami persze szakmai szempontból logikus, hiszen ahhoz, hogy megjelenjenek a formák a padlón, kell fény, és ezt a tónusterjedelmet a digitális nem tudja átvinni magától. Talán annyit még, hogy ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamhoz, két dolgot változtatnék: az egyik a beltér, ott egy fényértékkel talán visszább hoznám a sötétből, hogy legyen húsa a térnek, a másik meg az élesség. Tudom, hogy nagyon fontosnak számít ma az, hogy egy kép mennyire éles, sőt, azt is látom, hogy sok helyütt ez mintha valami értékjelző lenne, ha éles, jó kép, ha nem éles, nem jó - de ez tévedés. Sőt. Az élesség erősíti a jelenvalót. De ez ritkán áll párhuzamban a kép "akaratával". Azaz egy érzelmi megközelítés ritkán tűéles. Emellett van persze egy prózaibb ok is, ami miatt azt mondom, hogy nem kell ennyi élesség, az pedig az, hogy sokszor átfordul a dolog, és főleg kisebb méretnél elkezd az élesebb formák határvonala inverzbe átmenni, mintegy szellemkép. Na, azt gondolom, hogy ha megvan a RAW, akkor ezen lehet még molyolni és finomítani. És megérné. (hegyi)

Ábránd

Van ebben némi furcsa utalás a csehszlovák időkre, akkoriban volt ez a trend, hogy a színészek a semmibe bámulva voltak nagyon elvontak és hát a nőknek ez kifejezetten tetszett, emlékszem a nővérem falán is ilyesmi képek voltak az aktuális szerelmekről. Ez nem baj, félre ne értsd, jó tanulmánytéma. Ugyanakkor amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a tömegelhelyezés. Egy fokkal beljebb érezném jobbnak a fejed, és talán egy hajszálnyi derítés jót tenne, hogy ne legyen tök fekete a profilod fül része. De mondom, az ötlet tetszik, bíztatlak a folytatásra. (hegyi)

Téli út

Értem azt, amit Mazsi ír, részint én is hasonló érzések okán szoktam azokat korholni, akiknél úgy érzem, volna értelme jobban ráfeküdni a fotózás hobbira, mert hogy többféle út létezik, amin el lehet érni a célt, de abban minden út közös, hogy ha nagy kihagyások vannak, akkor esélyes a helyben járás. Persze senkit se lehet saját érzései és/vagy akarata ellenében segíteni az útján, ez is igaz, úgyhogy nekem nem marad más, mint a drukkolás, hogy hátha egyszer eljön az az idő, amikor akár Ágnes, akár a többiek közül bárki rájön arra, hogy a kezdeti kilóra le kell fotózni 10 ezer képet unalma után jön az áttörés és a még több munka. Hát, ilyen ez a pop biznisz.    A kép jó, főképp hangulatában, az utómunkát már nem is merem mondani, tényleg érik egy komolyabb utómunka gyakorlat, mert hogy igen kevés hiányzik ahhoz, hogy üssön a kép, némi tónusigazítás és maszkolás itt-ott, szóval ismétlem önmagam, Ágnes, tessék választani egy valami irányt, aztán abban miminum kétnaponta valamit létrehozni, nem a tökéletesség a cél, hanem a gyakorlás. (hegyi)

a pucér szakács

Az van, hogy erről a képről hiányzik valami. Te magad is érezted ezt, hisz kifeszítettél egy horizontot, ami jó lenne, de ha már ott van, miért nem segítesz a nézőnek azzal, hogy odateszel valami felismerhető rekvizítumot, egy lábost, egy serpenyőt, amiben épp sül a szalonna, vagy egy sütit, szóval amitől ez valóban hozza a szakács érzést. Még egy dolog, ami itt most nem érthető. Miért vagy riadt? Most jöttél rá, hogy már nekikezdtél, de elfelejtettél venni margarint? Mert ez így ellene dolgozik annak, ami a geg, ami alapvetően vidám dolog. Hiszen nem azért főz pucéron, mert szutyongatják vad emberek, hanem mert ehhez van kedve, mert szabad. Ez a szabadság a fontos! Kérek ismétlést! (hegyi)