Ez már többet mesél, mint az előző önképed, nekem olyan a történet, mintha a kamasz lány épp valamiért leszúrást kapna, és már nagyon nem érdekli, már kifelé figyel. Fura otthonosság érzet is van a képen, hiszen a haj, a gesztus keresetlensége olyan, mintha egy baráttal vagy barátnővel történne, amit látunk. Ez jó és fontos, mert ez szerintem kell ahhoz, hogy az ember elinduljon valamiféle önismereti úton. (hegyi)
értékelés:
Ha a címet kihagyom, nekem akkor is közeli ez a kép. Azt hiszem, a legjobb irányt vetted, hogy még többet megtudjunk rólad Andi, mert ebben a képben ott van a lányom, ott vannak a fáradtságos, nyűgös éjjelek és nappalok, a vágy, hogy legyek túl valamin, időszakon, munkán, s mindezt egy közelképpel juttatod elénk. Nem tudom, hogyan sikerült volna ezt másnak megfotózni, de úgy gondolom, hogy önmagad voltál a legjobb választás, mert nincs túlszerkesztettség, megfelelési kényszer, hanem csak TE! Így a szeptemberi Hónap képe a tiéd, szeretettel gratulálok és további jobbnál jobb képekkel kerülj közel hozzánk, mindannyiunkhoz, akik együtt keressük a válaszokat, önmagukat, de nem csak saját célból, hanem mások örömére is. (Frantisek Balga)
Hozzászólások
Gratulálok így utólag is! A hónap képéhez is, a fotóhoz is!
Nagyon szép portré, mindenképpen megérdemli hogy hónapképe legyen! Gratulálok Andi!
Köszönöm szépen, Feri! Nagyon nagy öröm ez számomra. Igyekezni fogok. :-))
Gratulálunk Andi, az októberi anyagból te válogatsz!
Köszönöm az értékelést, Zsolt.
Ha nem is leszúrást kaptam, de tény: elegem van eléggé. Amolyan miért kell itt lennem, miért kell jelen lennem, miért nem mehetek el?
Köszi István! :-)
Nagyon jó! Már épp írni akartam, hogy a fejed teteje lemarad, de azt kell mondjam nem fontos nekem. A fókusz most az arcon van. Jók az árnyékok is, éppen elég, hogy térben legyen az arc.