19. Teremtett fotó, koncept, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
“The world is like a mirror; frown at it, and it frowns at you. Smile and it smiles, too” A vilag olyan mint egy (nagy) tukor` tekints bele haragosan s merges pillantast vet arcodra, mosolygj(!) s vissza mosolyog rad ! ― Herbert Samuels
Egyrészt gratulálok ahhoz, hogy a Hónap képének lett választva ez a fotó, valóban egy elég izgalmas dolog ez a tükröződéssel, ugye felfedezhetjük az alkotót, a gyalogosokat, akik figyelik az ő munkáját, miközben van egy belső tér is ebben a cukrászdában, közben az előtérben pedig egy reggeliző helyzet van. Nagyon jó ez a ritmus. Ami nekem igazán tetszik, az a kép jobb oldalára került figura, a két kézzel, az egészen keleties hatást ad így. Olyan, mint egy Síva szobor. Tényleg jó dolog kalandozni a különböző rétegek között, de azért engem bosszant az, hogy ez ferde. Oké, hogy ott a helyszínen az embert ezt nem biztos, hogy észreveszi. Ahogy látom, ez egy álló fotográfia lehet, már a fényképezőgép tartásából következtetek erre, tehát lehet, hogy érdemes lenne az egész képet megpróbálni egyenesre hozni, és utána egy újbóli vágással ezt a kompozíciót megoldani. Már csak azért is, mert a képhatár fura, tehát az itt most egy dolog, hogy az oszlopok mennyire egyenesek, mert azt akár tömegelhelyezéssel vissza is lehet húzni, de a felső képhatár nagyon kiabál, hogy ott az valamilyen segítségre vár. Hát, ezt tudom így hozzátenni, egyébként a dolog tetszik, de nekem ezzel azért most így van egy kis problémám. (hegyi) értékelés:
Először is szeretném megköszönni mindenki munkáját sok jó kép született, de csak egy lehet a hónap képe. Nem vagyok hozzáértője a fényképészetnek, így nem szakmai szemmel néztem. Az érzelmeimre és az ösztöneimre hallgattam, így választottam ki Robert Biri Az egész világ egy nagy tükör című munkáját. A képre nézve sok kibontakozó történetet látok. Eleinte kicsit zavaró a zsúfoltsága, a sok információ, de tovább nézve mielőtt végleg elvesznék észreveszem, hogy van egy üres szék a képen, ami arra ösztönöz, hogy üljek le és legyek a részese. Minden alkotás lényege az, hogy a készítő megosszon egy élményt, közvetítsen valamit. Ebben az esetben pont a szabadság fogott meg, hogy rám bízza, melyik történetben szeretném meglátni önmagam. Játékra hív, és én szívesen játszom újra és újra a kibontakozó lehetőségekkel. Külön tetszik, hogy fekete-fehér, így olyan színeket képzelek mögé, amilyeneket csak akarok. Robert viszonylag új még köztünk, de több képe is hatással volt rám, szeretném minél több arcát látni még a téren. Gratulálok! (Szűcs Nikoletta Clio)
Kedves Ramona,
Koszonom s megtiszteltetesnek veszem ! Ma este 8-tol csatlakozom az adashoz :).
Udv.! : Robert
Kedves Robert! Ma esti rádióadásomhoz ezt a fotódat választottam hívóképnek! :) Ha van kedved, csatlakozz hozzánk este 8.00-tól! Köszönettel: Mó
Robi, ezt írod: "ragaszkodom az eredetiseghez. Egyebkent onnantol mar nem az en fotom. Kiveve az expozicio es a saturation merteken valtoztatok amihez Adobe Lightroom 5-ot hasznalok."
Ez tévedés. Javaslom amíg erről nem beszélek bővebben, tanulmányozd Ansel Adams zónarendszerét. Az utómunka kötelező.
Kedves Viktoria,
elsosorban koszonet a hozzaszolasodert!
Eredetelig "sima fekete-feher"-ben fotoztam . Soha nem szoktam valtoztatni semmit a kepeimen , nem Photoshop-olom a munkaimat, ragaszkodom az eredetiseghez. Egyebkent onnantol mar nem az en fotom. Kiveve az expozicio es a saturation merteken valtoztatok amihez Adobe Lightroom 5-ot hasznalok.
Ezzel a keppel is ezt tettem. Probaltam erintetlenul hagyni erdeti fekete-feherben es ugyszinten megkisereltem az altalad emlitett "kekes" szurot hasznalni . De mind a ketto valtozat nagyon harsanynak es kemenynek latszott. Ezert ugy dontottem , hoy egy kicsit lehelletnyi sepia-hangulat fele viszem , hogy a kivetel erositse a szabalyt. :)) . Ami nalam ugy szol: ha nem muszaj akkor meg sepia effect-et sem hasznalok. Mivel eleg giccsesse tud tenni egy kepet meg ha ugy is erezzuk , hogy jobb ugy.
Orulok, hogy ratapintottal a lenyegre! S kivancsian varom Zsolt velemenyet is ez ugyben.
Udv.: Robert
Már másnak is mondtam, hogy imádom a tükrös játékokat, szóval én ezt most imádom. Izgalmas játék kivenni, hogy kinek melyik a keze/lába/feje stb. Amit viszont nem értek az ez a kicsit szépiás színezettség, a sima fekete-fehér karcosság jobban állna neki, vagy esetleg, ha egy iciripicirit kékes lenne. Szerintem. :)
Hozzászólásban lemaradtam erről a fotóról, de van időm most szemlélni, és első körben nagyon izgalmas ez a sok-sok réteg. Mondjuk én nem érzem kreatív fotónak, inkább egy nagyon jó megfigyelésnek, ami szintén nem kisebb érdem szerintem , de azért olyan apróságok is zavarnak picit, mint a dőlése, jobb szélén a picit nyíló felület - ezzel arányban felül a záródó. Valahogy ezeknek a függőlegeseknek amik osztják a a képet, függőlegeseknek kellene lenniük, úgy érzem. De ami belül van (a félbevágott nőn kívül) az nagyon jól dolgozik a szememben. És ez csak az én szemem, és csakis annak reményében merészeltem lejegyezni, hogy kíváncsi vagy mit látnak mások, akár én is :)
A hónap képéhez a gratulációm így is áll, hiszen valakit - aki szintén kiérdemelte ezt a megtisztelő címet - meggyőztél, és nem vitatom, hogy az ő szempontjai minimum olyan fontosak!