Tervező: Aldo Rossi
Épület: San Cataldo temető (Modena)
Hejhó! Én is vinnék egy képet, konkrétan ezt, jövő péntekre, ha nem gond. "Minden" lesz az adás címe, lesz benne minden.
Köszi, és ha van időd, nézz be majd!
Tervező: Aldo Rossi
Épület: San Cataldo temető (Modena)
E hónapban Lality Áron munkáját választottam a Hónap képének. A melankolikus benyomást keltő fotó főleg az épület fotós által megválasztott elhelyezésével fogott meg, ahol elmaradhatatlan elemként nagyon fontosnak tartom az éppen odalátogató beillesztését is. Gratulálok Áron, s egyben jó válogatást a következő hónapban! (Frantisek Balga)
Hejhó! Én is vinnék egy képet, konkrétan ezt, jövő péntekre, ha nem gond. "Minden" lesz az adás címe, lesz benne minden.
Köszi, és ha van időd, nézz be majd!
Nem vagy fura Zoltán. Az emberek különbözőek. Van ember nélkül is képem, több dolgot szoktam vizsgálni. Fontosnak tartottam egy ilyen épületnél az embert is belekomponálni. Elválaszthatatlan a két dolog számomra. Rossi épületeit azért kedvelem mert egyszerű formákkal dolgozott. Köszönöm a hozzászólást!
Nagyon szépen köszönöm Aureliano a mondatokat! Szuper! A temetkezés egy visszatérő globális problémává nőtte ki magát. A kérdésekre megpróbálok majd fényképpel válaszolni kis szöveggel. Köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm a mondatokat Aureliano! Szuper! A feltett kérdésekre majd megpróbálok képpel válaszolni meg kis szöveggel. A temetkezés egy globális probléma lesz a közeljövőben! Szép estét!
(no ebből is látszik, hogy fura vagyok. Azaz én vagyok a fura. Nekem ember nélkül kéne :-)
Bocsi, hogy itt OFFtopikolok, de ezt most muszáj volt kiírnom magamból.)
"a feltámadásra hiába váró extrudált lelkek salgópolcai"
Ha lenne komment kiemelés, ezt most ezért kiemelném, erősen.
Nézegetem már egy ideje ezt a képet. Tudtam, hogy írni kellene hozzá. Valamit a perspektíváról, amikor tanultuk a szerkesztést, meghúzni a horizont vonalát, kijelölni a középső pontot, a két szélén a két viszonyítási pontot, alul megrajzolni a felülnézeti képet, segédvonalakkal felvetíteni, már nem emlékszem a részletekre. Itt ez sterilen leképezhető volna. Szóval van a geometria, a letisztult ábrázolás. Aztán az érzés, valahol a kaszárnya és a Bauhausi hasznos = egyszerű = szép bermudaháromszögben. És aztán a leirat szerinti funkció, mégis semmi szokásos megnyugtatás, nincsenek fák, zöld lomb, árnyas padok, csak ránk zuhan a mázsás, szörnyű mennybolt helyett ez a nehezen meghatározható épület, kocka, de mégsem, zárt, de mégis nyitott, számolgatjuk az ablakokat, 9x7x4?, az ajtónyílásokat, de mégis minek, és találgatjuk, vajon mi lehet belül. És tényleg, mi van belül? Egy tágas tér, ahol 252 négyzetes fénypászma vetül a padlóra? Vagy valami bonyolult raktárrendszer, a feltámadásra hiába váró extrudált lelkek salgópolcai? Nem derül ki. És végül ott van az ember, aki minden ridegség, geometria, élettelenség ellenére igyekszik valahová, ahol mégis csak lehet valami, ami emberi.
Gratulálok én is, megérdemelte a kiemelést.
Nagyon köszönöm Aureliano! Megpróbálok ott lenni!