London, tube, valakik, Komor, forgatag, senkik.
Az van, hogy nem első eset, hogy szürkék vagyunk. Nem a szituációra, hanem a technikára gondolok. Így a zöld se tud érvényesülni, holott a lényeg a sokféle hasonló tónusból kiugró zöld lenne. Dobjátok le a szürke fátyolosságot, mert koszos és fáradt lesz a kép, emelni kell, felhozni, hogy határozott legyen a fogalmazás. Mert hogy megérné, mert amit meglátsz, egy pirinyó gesztussal is képes kifejezni a lényeget. (hegyi)
Egy futócipő, egy élére vasalt szövetnadrág és egy gyűrött nylon szatyor. Így elsőre stílus kavalkádnak vagy inkább ízléstelen öltözködésnek tűnik. Talán az is. De elég ez egy képhez? Elég lehet, ha megindít benned valamit. Egy kép akkor vagy attól (is) lehet jó, hogy kérdéseket vet fel, történetet indít meg a nézőben. Miért ez a sportcipő szövetnadrág párosítás? Nylon szatyorral? Ki ez az ember? Egy hajléktalan, aki azt vesz fel amit talál vagy kap? Az élete egy szatyorban elfér? Ellenben a cipő ahol kell hófehér sehol egy kosz folt, a nadrág élére vasalva és a szatyor se viseltes. Akkor miért? A képből valahogy árad a szomorúság a reményvesztettség, valami olyasmi hogy már mindegy mit veszek fel nem érdekel a divat a külsőség, csak megyek és teszem a dolgom, de ember maradok. Van egy nagyon erős tartalmi kontraszt a képben. De lehet, hogy nem, lehet teljesen másról van szó. Az is lehet, hogy a kép készítőjének teljesen más járt az eszében amikor a kép készült, mint amit belőlem hoz ki a kép. Sok minden lehet, de egy biztos. Szentgyörgyi János Csak egy nap című képe a hónap képe nálam. (Pálfi László)
Egy új futócipő, szinte biztos. A reklámtáska mélyén talán egy másik pár, lehet félcipő szorong dobozában, majd jó lesz a vasárnapi misére. A lépcső tetején még egy kisfröccsre jut idő, pénz is, aztán indulás haza. Buszon, vonaton - mindegy - a megállótól a tanyáig, másfél óra, de vacsorára nyúlpaprikás lesz. Csak gratulálni tudok a fotóhoz és a választáshoz is.
Köszönöm a reggeli meglepetést!
"A képből valahogy árad a szomorúság a reményvesztettség, valami olyasmi hogy már mindegy mit veszek fel nem érdekel a divat a külsőség, csak megyek és teszem a dolgom, de ember maradok." - László köszönöm ezt a mondatot, teljes a képpel együtt (valakik-senkik).
Zsolt módosítását értem is, abban a tekintetben, hogy kicsit élénkítve, kiemelve a színt a szürkéből lesz igazán "feltűnő", "észrevehető" a kép, DE.. De pont az volt a cél a képpel, hogy egy szürke, hétköznap, hétköznapi ember, aki talán még valaki, na neki ilyen egy napja, szürke, fakó. Lehet, hogy tényleg a kettő között van a jó megoldás, mert a zöld tónusai nem az igaziak.
Szóval köszönöm, hogy a hónap képe lehet, illetve Zsoltnak is az állandó iránymutatást!
Elfogadom, valahol a kettő között lehet a jó, az enyém túl konkrét lett, Jánosé nekem elment a jellegvesztés irányába, fene tudja.
Ez akár Magyarországon is készülhetett volna, elsőre ez ugrott be