Karanténmindennapok

Én-ábrázolás karanténhangulatban. A lét összeszűkül, a tér örök. Figyelek befelé, az otthonom én vagyok.

Miért a hónap képe:

Kedves Tímea! Úgy érzem magam, mint akit sikerült lépre csalni. Bár a kifejezés önmagában elég száraz és durvának is hangzik, mégis az én fordításomban ez azt jelenti, hogy a “hónap képe” címet a Karanténmindennapok című alkotás kapja. Az az igazság, hogy jó sok időbe telt összeszedni a gondolatokat és még így is jónéhány kérdés felmerül bennem, amikre talán jobb is ha nem kap választ a szemlélő. Több dolgot látok a képen, lehet többet is, mint amennyit kéne és nem tudom eldönteni, hogy mennyire megtervezett a kompozíció és mi csupán a véletlen műve. Ugyanakkor látni vélem a főbb elemeket is: a tükör keretben rejlő fényképet, amit a függöny árnyéka kettévág?! A hangulata a képnek egyszerűen magával ragad, amit a fekete-fehér árnyalatok tovább fokoznak. Az én olvasatomban amolyan rend a káoszban hangulatú kép, ami a már szürke hétköznapoknak mondható rendszerességbe-monotonitásba nyújt betekintést egyedi megközelítésből. A tekintet szinte egyből az arcképre irányul, amin a tárgyak elrendezése is erősít. Tetszik benne az a minimális eklektika, amit a kép (vagy tükör) keret régiessége kölcsönöz. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenne, akkor a kép enyhe ferdesége zavar és az arckép mellett az a kör alakú árnyék. Ezt leszámítva remek alkotásnak gondolom és ezúton is gratulálok hozza! (Simon Zsolt)

Hozzászólások

0
Értékelem!

Kedves Tímea, gratulálunk a Hónap képéhez, írok mailt neked, hogy mi a teendőd, mert a májusi adagból te válogatsz!

0
Értékelem!

A tányérban telő idő tök jó meglátás, kár, hogy nem nekem jutott eszembe! Viszont erről meg eszembe jutott egy másik kanalas alkotás, amit Londonban láttam régen, a falon függőlegesen volt elhelyezve a számlap, és két kanál, 6 óránál indulva egymásba simulva mentek körbe, másodpercmutatóként, aztán 12 óra utáni első másodpercben az első kanálról kiderült, hogy azt a második vitte eddig, mert hirtelen leesett 6 órára, és ott ingázott, amíg a második kanál utol nem érte újra. Azt hiszem az volt a címe, hogy Love.

1
Értékelem!

Kedves Tímea!
Nagyon érdekes és sokrétegű kép. Különösen a perspektívája, a felülemelkedettsége ad hozzá sokat, miközben keveredik a múlt és a jövő, a régi és az új, a fény és árnyék... Semmi sem biztos, minden kicsit eklektikus... és csak tellik az idő (az a tányér + evőeszközök mintha csak egy óra számlapja lennének). Felvetődik a kérdés Lázár Ervin után szabadon: mit keres az a portré a konyhában?

Mindezek mellett szeretném egyben elkérni ezt a remek fotót a kedden este 20h-i kezdettel elhangzó GórCső című rádióműsorunkhoz ajánlóképnek. Adás közben szeretettel várunk a chat-en, hallgatni pedig itt tudod az adást.

0
Értékelem!

Az a kis fanyelű kézitükörszerű nemtommi, képkeret? megakadt valahol, mintha már láttam volna, és tényleg, 10 éve és 11 hónapja volt abban valaki, nem tudom eldönteni, ugyanaz-e, aki most van benne, érdekes árnyékok, kontúrok látszanak, dolgok vannak itt is, ott is, de mintha elrendezve, valaki letörölte a pultot, spontán rendetlenséget rakott, biztosan nem Pink a Falból, aki inkább törött tévéalkatrészekből és féligrágott csirkecsontokból próbálta volna újraépíteni a világot, itt minden rendben van, az otthonom én vagyok, azaz ahogy az otthonom kinéz, olyan vagyok én is? én inkább úgy érteném, nincs más otthonom, csak én magam, belül lakom, ahol lakom nem sok a koma, nincs mindennap lakoma, egyedül jöttünk, egyedül megyünk, az ember: sziget. De a korábbi képeid alapján úgy érzem, nem lehet ez a megfejtés. Persze nem kell mindent megfejteni, de akinek ugye kalapácsa van, mindent szögnek néz.

Új hozzászólás