Munkák | Látszótér

Szűrés

Szeretném, ha a másik két képemmel sorozatként tekintenétek rá.

Színesben is nagyon szép, de most a formákra koncentráltam.

Vili a mindent megoldó barát, akire 38 éve lehet számítani. (Nagyon szeretnék portrékat készíteni, de csak azokkal merek, akikkel szorosabb a kapcsolatom. Nem tudnék úgy odamenni valakihez azzal, hogy szeretném lefotózni. Így maradnak a családtagok és a barátok.)

Szerethető kép ez, kedves. Csináltam egy verziót, egyrészt kimozgattam középről, mert a bal oldal most sok, másrészt a lehetőségekhez képest a tónust próbáltam a szürkéből kimozgatni, persze ez így utólag nem adja azt, amit az eredeti képpel lehetne. És egy kis élesség az talán nem ártana, nem sok, meg nem kell utólag sharpen, isten ments, szóval ha ez mobillal készült, akkor oké, ha fényképezővel, akkor nem árt, ha megvárod, míg éleset állít. Hát, és még valami, amit csak azért merek leírni, mivel jómagam is küzdök a kilókkal, és fontos beszélni róla. Ha picit fentebbről fotózol és így a modelled követ téged a fejével, akkor a nyak kevésbé lesz kritikus. Az is egy trükk a toka eltüntetéséhez, hogy mondjuk rákönyökölteted egy szék karfájára, és onnan néz előre, így kénytelen húzni a nyakát és az segít ebben. (hegyi)
értékelés:

Egészen kiskoromtól szeretem az ilyen típusú képeket. Talán ez egy ritkábban látott nézőpont. A fényképezés helyét nem írhatom ki. Legyen elég annyi, hogy egy nagy kötöttpályás közlekedés területén tevékenykedő vállalat székházának teraszáról készült a kép. (Canon EOS 80 D, ISO 100, f9, exp: 30 s, Canon EF 28 mm objektív)

Lajos, én ezt szeretem, a felhők színeit, a város vörösét, azt, hogy az épület pont jól akasztja meg a tekintetet, a város, ahogy a kis pontokkal nyüzsög, él, köszönöm, hogy megmutattad. Ha lecke lenne, 3 csillag lenne. És várnám ám a munkáid. (hegyi)

Zsuzsi lányom merengő tekintete.

Jó lenne a tekintet, a háttér is jó, a kettő együtt is jó, van benne valami hippi hangulat, de túl közel vagyunk. Így a váll, a térd darabja inkább zavaró forma, holott lehetne szerepe, de akkor távolabbról kéne fotózni őt. (hegyi)
értékelés:

A kisfiamék az iskolában "töklámpást" készítettek. Ez a kép akkor készült, amikor először meggyújtottuk a lámpásban a mécsest. A kép tavaly októberben készült.

A kép hordozza azt, amire gondoltál, benne van a kíváncsiság és az öröm is, de esztétikailag a dolog nincs megoldva. Egyik oka ennek a nagy fénykülönbség. Ha a lenti szekció kapott volna kis fényt, akár derítéssel, akár egy másik kis lámpával, nem égne ennyire ki a lámpásnál. Arra kell törekedni, hogy akármi fotó masina tónusátfogása közelében sincs a szemének, vagyis számolni kell vele, hogy amit mi még jól látunk és még nem égeti ki a szemünket, az a gépnek már sok. A másik a színkorrekció. Az a zöldes árnyalat fura, és a nagyon sárga környezet és szereplő elviszi a figyelmet a lámpáról. A megoldás az lehet, hogy nem este, nem teljes sötétben próbálkozol, vagy valami lámpával még rásegítesz. Zárójeles megjegyzés, a szorgalmik nem kapnak csillagot, csak a leckék.) (hegyi)

A munkahelyem épülete és annak nagy üvegfelületei nagyon megfogtak. Valószínűleg több képet is készítenék az épületből. Akár tekinthetjük ezt úgy is, mint egy tanulmány első kockáját. Sajnos a Canon 10-18 optikai hibái kiütköznek, ezért igen nehéz vízszintest, függőlegest találni. Arra jutottam, hogy a kép közepén lévő ablakkeretet teszem függőlegessé. Az utómunka nem profi szoftverrel készült, így annak lehetőségei behatároltak. (Technikai adatok: Canon D80, Canon EF-S 10-18, 4,5-5,6; beállítások: 20", F16, ISO 100)

Írod a kommentnél a berázást, valóban van némi csóvája a fényeknek, de engem ez bevallom, nem zavar igazán. A hely maga elég jó, van hangulata annak, amit mutatsz, érdemes lesz ezzel dolgozni, keresni modellt hozzá, aki ha jól látom, hogy ez valami folyosó vagy erkély vagy mi, ott megjelenhet, persze ebből most nem látszik sok, de nem baj, mert a tükör játék jól működik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A bemutatkozásként feltöltött képpel nem voltam elégedett, ezért változtattam a kivágáson, valamint a tónusrenden. Nekem így jobbnak tűnik. Persze a genetikai állományom adta lehetőségek keretein belül.

Bemutatkozásként töltöttem fel ezt a képet. Szívesebben állok a gép másik oldalán. A kép a munkahelyemen készült. Az állvány két egymásra rakott szék, és egy cipő volt.

Kedves Lajos, üdv a Téren. Ez egy elég jó bemutatkozás, némi utómunkát és vágást még elbír ugyan, de az őszintesége fontos, és átjön. Persze az is fontos kérdés, hogy a fáradtság mint olyan, alapjában jó fotótéma-e, ezen lehet vitatkozni, ha klasszikus iskolát vesszük, akkor nem optimális a modell szempontjából, mert az üzenetében van így egy kis dekadencia is, de én meg azt mondom, hogy nekem ez belefér. Na, szóval jó lesz ez, és kérlek, készíts még önportrékat, mert érdemes ezzel még foglalkozni, biztonságérzetet tud adni. (hegyi
értékelés: