Majdnem egy évig én is passziváltam, már ha jól használom a szót, és nem készültek elemzések. Erről majd lesz egy bejegyzés hamarosan. Most azonban elkezdem bepótolni a lemaradásom. És remélem, te is reaktivizálod magad. A képről pár szó. Nem vagyok nagy barátja a gyerekfotóknak, vagy inkább úgy mondom, szuper kritikus vagyok velük, mert olyan terület, aminél a modellnek nincs beleszólása a történetbe, apa vagy anya mit és mikor kattint el. Ehhez képest ez egy egészen jól sikerült fotó. Jól eltalált helyzet, jó, hogy a párna motívumait is használod, a gesztus is kedves, sőt, ha akarom a középső ujj felmutatása még akár egy új jelentésréteget is bekapcsolhat. Talán egyetlen megjegyzés, hogy az objektív használatánál a teleobjektív felé kell elmozdulni, nyilván, amennyire a tér és hely engedi, hogy ne adjon hozzá ahhoz, hogy a fej formája torzuljon. Beküldhetted volna leckébe is, és akkor lenne 3 csillagod. (hegyi)

Lajos, én ezt szeretem, a felhők színeit, a város vörösét, azt, hogy az épület pont jól akasztja meg a tekintetet, a város, ahogy a kis pontokkal nyüzsög, él, köszönöm, hogy megmutattad. Ha lecke lenne, 3 csillag lenne. És várnám ám a munkáid. (hegyi)

A kép hordozza azt, amire gondoltál, benne van a kíváncsiság és az öröm is, de esztétikailag a dolog nincs megoldva. Egyik oka ennek a nagy fénykülönbség. Ha a lenti szekció kapott volna kis fényt, akár derítéssel, akár egy másik kis lámpával, nem égne ennyire ki a lámpásnál. Arra kell törekedni, hogy akármi fotó masina tónusátfogása közelében sincs a szemének, vagyis számolni kell vele, hogy amit mi még jól látunk és még nem égeti ki a szemünket, az a gépnek már sok. A másik a színkorrekció. Az a zöldes árnyalat fura, és a nagyon sárga környezet és szereplő elviszi a figyelmet a lámpáról. A megoldás az lehet, hogy nem este, nem teljes sötétben próbálkozol, vagy valami lámpával még rásegítesz. Zárójeles megjegyzés, a szorgalmik nem kapnak csillagot, csak a leckék.) (hegyi)