9. Csendélet

Tulipánok

Tulipánok

A kép fekete-fehér filmre készült. Nem tudom, mit szokás ide írni. A fehér tulipánok fehér fal előtt álltak, de nem kaptak derítést a szoba felől. A fényt két ablak szolgáltatta hátulról oldalról.

Egy jó kompozíciót kaptunk Tímeától, aminek az az ereje, hogy ahogy a virág fejnek a formája különbözik a virág szirmától, ezt tónusban is sikerült különválasztani, magyarán nagyon szép az a az árnyalati terjedelem, amivel Tímea ezt az egészet két fő csoportra választotta: az egyik, a világosabb és a női formákra ritmizáló virágfejek, a másik a sötétebb, dárdaszerű, nyílhegyszerű levelek és a virág szárainak a formája. Ráadásul ezek a fejek olyanok, mintha balettáncosok lennének, szóval ez egy jó ritmus. Én egy kicsit talán a négyzetes felé vittem volna el, ha már közelítünk ehhez, mégpedig azért, mert amennyire könnyed a kép fölső rétegeinek az eloszlása, annyira feszes nekem a kép alsó része. Ha azt a nagyjából egy ujjnyi réteget megkapjuk, akkor lent is megjelenik az a fajta nagyvonalúság, ami a fönti részre jellemző. A három csillag abszolút megvan. Tímea, köszönöm, hogy egy ilyen könnyednek tűnő, de mégis átgondolt képpel jelentkezel. Azt azért tegyük hozzá, hogy ha megfigyeljük a tónusokat, még így monitoron keresztül is nagyon szép, sejtelmes, és nagyon anyagszerű az, ami a virágszirmokkal létrejön. (hegyi)
értékelés:    

Összetartás

Összetartás

Szép a felület, a fények és nagyon jó az az íves árnyék, ami áthúzódik ezen a fafelületen. Azt is jól látod, hogy ez az ív adja azt, amihez képest a dolgoknak meg kell történnie. Amin lehetne finomítani, hogy miképp jeleníted meg az almákat, mert most a fentebb lévőnél élesen kiugrik a szár, miközben a felület maga kiégett és ettől a térbelisége sem érvényesül. Hogy ami a kép bal oldalán van, az egy gesztenye, vagy mi, nem tudom, vele lehetne ezt a két másik tömeget ellenpontozni, ehhez kissé beljebb feljebb hoznám. Mindent egybevetve én mégis megadom a 3 csillagot, mert az irány fontos és az is érdekes, ahogy ezt megjeleníted, vagyis mindenképpen azt szeretném, ha dolgoznál még ezen, mert a felütés jó. (hegyi)
értékelés:

Olasz csendélet

Olasz csendélet

Sokat tipródtam, hogy csendélet, vagy enteriőr. De aztán, mivel kíntről fotóztam és a háttér megint külső, inkább exterőr lenne, bár a téma bent volt. Úgyhogy inkább csendéletnek csináltam meg.

Lehetne ez Gábor csendélet, ha a tipródásod eredményeképpen annak fotózod. Így most inkább enteriőrbe hajlik, annak viszont túl elrajzolt. Ezt nem a környezet, nem a szitu, és nem is a gép fogja eldönteni, meg nem is a nézőnek kell, hanem neked. Te vagy a főnök. Ha enteriőr, akkor több konkrétum kell. Ha csendélet, akkor viszont például a jobb oldali belógó fél leveleket nem komponáljuk bele, hanem valami belső kohézió által érzelmi hangulatba szervezzük a tárgyakat. Ez szinte meg is volna, ha a képkivágást konkretizáltad volna a keresődben. A hangulat jó, szóval érdemes lenne azt hiszem a csendélettel még molyolnod, ráadásul ez az a terület, amihez nem kell nagy apparátus, megoldható bármikor amikor ihletet kapsz. Jó lenne folytatni. (hegyi)
értékelés:

Fél alma

Fél alma

Ha a másik képhez mérem, ez már nem a csúcs. Ha önmagában veszem, akkor a kompozíció az, ami nem oké, a tér, amit használsz, hogy miért van ez betéve balra, nem tudom. De van másik kép, szóval az oké, legyünk elégedettek, ez meg tanulmánynak jó és fontos is. De inkább hatásvadász, mint koncentrált. (hegyi)

Titkos élet

Titkos élet

Nos, igazából ha kilépsz a fürdőszobádból, ha kilépsz a házadból, nem tudni mi történhet ott bent. Az elveszett kulcscsomók még beljebb vánszorognak a szekrény mögött, a pezsgőspohár készlet sznob partit csap, a fogkefék pedig... ha már egy pohárban laknak, khm...

János, a sztori jó, a kép viszont még zavaros. Jó a kiindulási alap. Fehér a fehérrel, kevés szín, egyszerű formák, és csak a fogkefe fejei a színesek igazából, ez hálás és érdekes irány lehet. Viszont ahogy találtad, az nem elég még. Rendezni kell. A csendélet szinte sose áll készen rendelkezésre, mindig igényel némi matatást. A polc jó, a pohár jó, a fogkefék jók. Az árnyékok se rosszak, bár a fényekkel lehetne még játszani. De ami zavaros, az a jobb oldal, amire kifut a kép, a csempe, meg valami fémes is van ott, szóval azzal kell valamit kezdeni. Nem kötelezően kell sterilizálni a képet, de így most az ott bizonytalan. Kérek ismétlést. (hegyi)

TÖK KÖRTÉVEL

TÖK KÖRTÉVEL

Budapest, 2011.12.01.

Meglepő, ahogy Sándor a világról gondolkodik, párhuzamos világokban él. Van egy, legkönnyebben matematikusnak nevezhető világa, a rációé, a geometriáé, a kiszámíthatóságé, a biztonságé. Van egy másik, ami a felfedezőé, az álmodóé, a keresőé, ahol minden lehet, ahol nincs szabály, ez a mesék világa. Van egy, ami a szakralitásé, a bölcsességé, a meditációé, ebben a világban lakik a humor, az irónia is. És minden képe ezekből áll össze, mintha ez a három vitázna, játszana, versenyezne, Sándor megelégedésére. Van egy pöttyös terítőm! Hallod? Van tányérom, körtém is! Gyere, játsszunk valamit! Oké, jövök, de látom, van neked tököd is, tökös vagy, hallod? Na, ti ketten szépen összeraktátok itt a matematikát, nem mondom, jó lett, vicces is, de én most ezt picit megbolondítom, elhúzogatom, torzítgatom, hogy igazán jó íze legyen a tökös körtének! És Sándor játszik, vidáman, vagy szomorkásan, de fáradhatatlanul. Na jó, a kép nem makulátlan, de ahogy látom, javítva lett a társak segítségével, úgyhogy Sándor, ez akkor is megvan, ha közben azt mondom, hogy picit sprőd még ez a csendélet, na de nem is ez a lényeg, ahogy egy baráti kvaterkázáshoz feltálalt ebédnél sem a tálalást fogom kritizálni. Tökéletes a szándék, jó a ritmus, megőrülünk a pöttyektől, ahogy kell. Várom a csendéletre a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:

Párban

Párban

Zoli, a fények kitűnőek, szépen lehet ebben a környezetben dolgozni, tehát ezt mindenképpen tartsd meg. A két kis edény nekem túl hangsúlyos, vagyis olyan helyzet kell, aminél a mintájukhoz találsz párhuzamot, mert így ha csak ők állnak, akkor a minta elviszi a figyelmet. Nem könnyű ezekkel a mintázatokkal lírázni, mert annyira kemények, kopognak, ráadásul elviszik a figyelmet egy nagyon konkrét népies irányba, amit vagy ellenpontozol, vagy aládolgozol. A másik kérdés, hogy mik ezek a magok, és hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez? Nem mondom, hogy sehogy, de most nem érezni, hogy mi akar ennek a jelentése lenni. És még egy kérdés, ez pedig az élességé. Tárgyfotónál inkább elképzelhető a szűk élességi határ, de egy csendéletnél ez zavaró lehet, dörzsölgeti a néző a szemét, hogy ő nem lát jól? Ez persze akkor igaz, ha az élességi sávon kívülre teszel olyan tárgyat, ami jelentéssel kéne hogy bírjon. Szóval a hangulat, a környezet jó, a fények jók, ebben az irányban kéne keresgélni és ismételni. (hegyi)

váza

váza

Egyszerű tárgyak, egyszerű elemek, szinte monokróm világból kerültek elő, és jó fényekkel, jó ritmussal rendezted képpé. Nem tudom, mi lehet a háttér, de a hatása így a képnek olyan, mint egy polaroid lemezé, kifejezetten tetszik ez a világ. Bara, ezt nagyon megfogtad, köszönöm. Ez, látod, ez Bara olyan, ami új, erős, határozott és abszolút jó terep, hajrá, jó lenne, ha ebben elmélyülnél! (hegyi)
értékelés:    

Nikotonicum ('A Csillagkapu oldalról')

Nikotonicum ('A Csillagkapu oldalról')

Hát, erre nem tudom azt mondani, hogy így jó, itt most egy közepesen gyenge poénért megyünk, de ledobja magáról a fotó az ilyen ábrázolást, egész egyszerűen azért, mert esztétikailag nem megoldott ez. A cigaretta önmagában nem baj. A csikk se, az is fotózható. A lusta dohányos neveletlen szokása, hogy pohárba nyom csikket, ez az, ami nem működik. Étel közé nehezen elképzelhető, hogy betehető a csikk, még ha valami nagyon punk, nagyon durva közlést is szeretnénk, akkor se fog menni így, mert az ember ösztönszinten raktározott, kódolt szabályait és tilalmait kéne tudni átírni, ez nagyon ritkán sikerül. (hegyi)

Cím nélkül

Cím nélkül

Egy régebbi képem újragondolva.

Ezektől a fényjátékoktól ez a váza nekem olyan, mintha Öveges professzor műhelyében lennénk. Persze ez vicc, de van ebben valami ilyen 60-as, 70-es évek érzet. Egy nagyon izgalmas játékot indít el Feri, de annyit hozzátennék, hogy ha oldalról irányítottan ezekre a virágroncsokra erősebb fényt adtál volna, akár úgy, hogy hosszabb expozícióval egy nagyon koncentrált fényű lámpával megvilágítod, akkor talán még izgalmasabb lenne a dolog, hogy nem csak a fényhatáron belül látnánk a formákat, hanem azon kívül is. Maga az ötlet nagyon tetszik, végre valami olyat kezdesz el, Feri, amiben nem akarsz megfelelni, hanem a saját érzésedet, a saját gondolatodat hozod. Én ennek nagyon örülök. Ez három csillagos kép, és szeretném, ha ezzel a játékkal még foglalkoznál, látod, itt van egy olyan nyitott ajtó, ami abszolút neked való, szerintem ez izgalmas lehet. (hegyi)
értékelés:

Gyertyatartó

Gyertyatartó

Az a helyzet, hogy itt van egy képrészlet, ami gondolom valamilyen eseményen készülhetett, talán egy esküvőn, talán ezáltal azt is érteni vélem, hogy mi az a toll, ami ebben a szürreálisan csúnya tolltartóba beleszuszakolódik, de valahogy az egész nekem fura. Mint tanulmány abszolút jónak tartom, a ritmusok jók, ha elvonatkoztatok attól, hogy miből áll össze a kép, akkor maga az, ahogy ez a hármas gyertyatartó viszonyul ehhez a tolltartóhoz az jó. Aztán ha elkezdem mégiscsak megfejteni, hogy mit látok, akkor azt mondom, hogy de hát ez a tolltartó csúnya. Akárhogy próbálom ezt érzelmesen közelíteni, de inkább nekem ez ilyen furcsa szocreál kép irányát hozná inkább. Ha ebből egy szociót próbálnék kihozni, akkor azt mondom, hogy oké, akkor sem kell ez a barnítás, az egyébként se kell, de akkor azt mondom, hogy keressük a giccset benne és azt a borzalmat, ami ezzel létrejön, meg a kis masnival a gyertyatartón. Ha nem volna elég habos, akkor próbáljuk még habosítani, de ez ilyen ÁPISZ megoldás. Nagyon érdekes, vidéki anyakönyvvezetőknél szoktak ilyenek lenni. Most nekem fura így, meg az is, hogy akkor miért csak egy gyertya ég. Lehet, hogy ennek a szertartás szempontjából van szerepe, de a kép szempontjából nincs. Ez most nekem csendéletképként nem áll össze, szoció lehetne, de akkor tessék bátornak lenni, és tessék ezt a szociografikus vonalat erősíteni. Szerintem ha határozott vagy, nem fognak megverni, ha átrendezed az anyakönyvvezető kulipintyóját a fotó erejéig. Bolondot kell tettetni és legfeljebb mosolyogni fognak. (hegyi)

orchidea

orchidea

Nem tudom, hogy üvegfelület lehet-e, ami ezt az elmosódást hozza, vagy valami tükröződés, vagy mi az oka, de jót tesz ennek a képnek, jó ez a ritmus. Egyetlen egy kérdés van bennem: mi az indoka annak, hogy a kép jobb oldalán ez a nagy fehér tömeg ott van? Először ezt nem is nagyon vettem a képhez hozzá, aztán láttam, hogy ez nem a mi oldalunknak a háttere, hanem a képhez tartozik, szóval, ha ezt letakarom, akkor abszolút működőképes és jó ritmus az, amit kapok. Ezt a vágást megtenném, és akkor kész lenne. Megvan a három csillag, csak tessék végiggondolni, hogy mi értelme van ennek a tömegnek itt, mit kellene annak ellensúlyoznia? Elviszi egy kicsit a figyelmet, a koncentrációt csökkenti. (hegyi)
értékelés:

Pasztell kávéház

Pasztell kávéház

Érdekes az, ahogy ezt az egészet ritmusban létrehoztad, mert nagyon finom az asztalterítő és a csésze ritmus, nagyon jól találtad meg azt, hogy erre a kis könyvre rátetted ezt, a virággal is létrehoztál egy párhuzamot, ez önmagában is nagyon finom. Az is izgalmas, hogy ez a szék, bár formailag szintén egy lágyabb forma, de a tónusrend miatt mégis egy határozottabb, férfiasabb ügy, és nagyon jó, ahogy ez a kettő összejön. Talán a kép aljából egy leheletnyit vágnék, mert ott nekem az kifut, de egyébként az ötlet és a ritmus jó. Meglepő, mert nem egy szokványos megközelítés, az biztos. Én ezért megadom rá a három csillagot. Azt fontos észrevennünk, hogy a környezetünkben vannak olyan helyzetek, amik kínálják magukat, de ezeket meg is kell tudni csinálni, és nem elég megtalálni ezeket, hanem meg kell találni a formát, a helyszínt, azt hogy hova tesszük a gépet, hogy odatesszük-e a kisvirágot, vagy sem, vagy hova tesszük ezt a csészét, úgyhogy ez egy izgalmas helyzet lett. (hegyi)
értékelés:    

próbálkozásom

próbálkozásom

Még mindig nem megy ez a lecke. De azért próbálkozom...

Dóra, azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kis próbálkozás. Azért tetszik, mert finom, érződik benne a nőiség. Női, gömbölyű formák, miközben az egésznek van egy ilyen kicsit az elmúlásra hajazó érintettsége, de nagyon jó az irány, amit elkezdtél. A világításra érdemes odafigyelni: hasonlítsd össze a bal alsó sarkot a jobb alsó sarokkal, ezt az átlót nézd meg, hogy mekkora a tónuskülönbség. Ekkora tónuskülönbséget nem indokol maga a kompozíciód, ami egy centrális kompozíció, átlósan viszont ekkora világosságkülönbséget nem lehet jól tolerálni. A néződ nem fog tudni ezzel mit kezdeni. A bal alsó saroknál visszahoznék annyit a tónusban, mint amennyi a jobb alsó saroknál van, és a jobb felső saroknál pedig elmennék afelé, mint ami a bal felső saroknál van. Ha megnézed az ellenkező átlót, tehát a bal felső és jobb alsó sarok átlóját, az egy nyugalmasabb tónusrend, mint ami a másik irányból létrejött. Nagyon finom az a meglátás, amit létrehoztál ezzel a textillel, ez egy nagyon jól használható anyag. Ez a kosár ebből kivesz, látom, hogy ezt próbáltad csökkenteni. Az ívét meghagynám, érdekes az a fém pánt, az megmaradhat, de ezekből az ívekből az elején még takarnék. Ez egy kettő csillagos próbálkozás, ez egy nagyon jó dolog, én arra szeretnélek téged sarkallni, hogy folytasd, ne hagyd abba, játszunk még ezzel, nagyon szépek a textiljeid, szépen dolgozol velük. Egy lámpa nem lámpa, vagy derítéssel, vagy egy másik kislámpával lehet ellensúlyozni a fénynél. Most a fényhez közelebb eső része az almáidnak kilyukadtak, ezt célszerű elkerülni. Magyarán: minden tónus legyen meg, ne legyen olyan, hogy teljes feketébe bebuksz, és olyan se, ahol teljesen fehérbe kiég. De hát első próbálkozásnak ez gyönyörű, hajrá! (hegyi)
értékelés: