9. Csendélet

Mini-csendélet

Mini-csendélet

Érdekes tanulmány, érdemes lenne ezzel behatóbban foglalkoznod, mert jó érzékkel válogatod a tárgyakat, egy picivel több derítés kellene, de a világítása is jó. Szeretném a figyelmed felhívni Giuseppe Arcimboldo munkásságára. A fokhagyma túl magas a többihez képest, vagy több elemmel kell fokozni a méretet, hogy ne legyen ekkora az ugrás, vagy világítással helyrebillenteni az árnyékokat, én játszanék még ezzel, hogy milyen puzzle rakható ki a különféle fűszerekkel. Ha lehet, várnám a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Reggel

Csendélet próbafotó, csak úgy hirtelen ébredés után.

Zoli bátortalan volt, a szorgalmiba küldte ezt a képet, én emeltem be leckébe, mert azt gondolom, hogy nagyon jó irány a csendélethez. Egyrészt az árnyjáték mindig hálás téma, de itt ráadásul ennél több is van, mert a textilek színe, a nap fénye és a textil struktúrája is hozzá tud ehhez adni. Amin még lehet csiszolni, az a tere a képnek, hogy több levegőt engedj köré, hogy ne fulladjon be a kompozícióba az a finomság és melankólia, ami ebben benne lakik. (hegyi)
értékelés:

3 citrom

3 citrom

Az ötlet tetszik, és az a helyzet, hogy engem annyira az se zavar, hogy nem éppen rideg-hideg citromsárgákat látunk. Talán a hátsó citromot elforgattam volna úgy, hogy a jellegzetes csőrösebb vége legyen közelebb felénk, mert az most takarásban van. A világításon viszont annyit finomítanék, hogy a hátsó citrom csúcsfényeiben is megmaradjon a részlet - egyszerűen csökkenteni kell a fénymennyiséget, és akkor nem bukik át a felület. Szívesen megnéznék egy ismétlést, pontosítva a fényeket, mert a kép megérné, ugyanis hordozza azt az érzelmi személyességet, ami elengedhetetlen csendélet esetén. (hegyi)
értékelés:

Narancs

Narancs

Kedves Ágnes, ahogy azt már mondtam, a csendélet mindig személyes. Sosem leltár. Szeresd a narancsot! Szeresd, mintha szeretőd lenne, mintha simogatnád, szeresd, figyeld, hogy kelleti magát a fényben, szeresd és kívánd, de ne edd meg, csak vágyj rá, vágyjad fizikailag is és érzelmileg is, és meg fog nyílni előtted. Akkor nem lesz rajta fehér tépett héjmaradék, mert akkor szeretőn leszedegeted majd, akkor nem lesz ekkora fénykülönbség az első és a hátsó gerezd között, mert az érzelmeid fognak segíteni ebben, hogy melyik is az, amit mutatni akarsz, szóval az érzelmek a kulcs. Kérek ismétlést. (hegyi)

Almák

Almák

Jó az irány, amit Eszter elkezdett, leginkább azért, mert a fényről szól, a fény a fő témája, és minden csendéletnél ez az egyik alap szempont. Az, hogy az almák miért a feneküket mutatják, nem teljesen értem, érdemes a tárgyakat úgy figyelni, hogy hogyan adják ki a legjobb formájukat. Ezekben a perspektivikus helyzetekben az is izgalmas lehet, ha a tárgyak méretével játszva mintegy vizuális játékként a kisebbet tesszük előre a nagyobbat hátra és ezzel megkeverjük picit a nézőt. Szóval sokféle dolgot el lehet ebből indítani, én azt javaslom Eszternek, hogy hallgassa meg Demeter szavait (a leckeleíráshoz be van linkelve) és ahogy mondjuk a villamosos képeinél, engedje át magán az élményt, figyelje a környezetét, és keresse a csendéleteket. (hegyi)
értékelés:

Kivi

Kivi

Nyálcsordító ötlet, komolyan, nyeldeklek itt elemzés közben, mmm, kivi, de jó is lenne, de régen ettem... na de térjünk a tárgyra. A kép jó elrendezésű, a megvilágításnál arra kellett volna ügyelni, hogy inkább a kivi szeletekkel takarjunk, és ne csillanjon be a tányér, mert az elviszi a figyelmet, de amin mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy a tónusokkal mi legyen. Ugyanis most a kivi szürkéje és a tányér olyan közel van egymáshoz, hogy így nem tudnak élni a kivi szeletek, de ha a csúcsfényekre viszem a hangsúlyt, azaz picit emelek a kontraszton és a tónus tetejéből lecsípek, akkor szinte kifehéredik a tányér, miközben a kivim, ha megtartom a középtónust, akkor megmarad ebben a tartományban nagyjából, és egyből leugrik a tányérról. Ha van még kivid, meg kéne ismételni úgy, hogy a fények ne zavarjanak ennyire be. Az mindenképp erény és meg kell tartani, hogy a kivi nem száradt ki, érződik a nedve, ez fontos! (hegyi)

Gondolatok a csendéletről, Van Goghtól Kertészig - Zsoltnak arról meséltem, hogyan készítek én csendéletet, és mik a tanácsaim azoknak, akik szintén megpróbálkoznak vele.

Ketten

Ketten

Közeledünk, jót tett, hogy kevesebb a tárgy. Jó a zöld és a vörös együtt. A fények finomítandók még, és ami a kulcs, az az érzelem, az a megközelítés, hogy belül, magadban milyen érzelmeket kelt a két alma, vagy hogy a benned lévő érzelmet hogyan lehet szimbolizálni a tárgyakkal. És ahogy Demeter mondta, figyeld fényben hogy a nap folyamán hogy változnak a dolgok, az segíthet abban, mit hol hogyan lehet jól megcsinálni. Hajrá! (hegyi)

Kábel

Kábel

Szabó István nyomán.

Azért tartom fontosnak ezt a képet, mert reakció egy másik látszóteres munkára, és az jó, ha nem csak kommentekkel, de képekkel is válaszoltok egymásnak, még akkor is, ha a megoldás nem lesz tökéletes, de az mindenképpen erénye a képnek, hogy új utat tud mutatni Istvánnak a saját kábeles elképzeléseiben. A csendélethez nekem ez túl sok, kevesebb több lenne, Tamás a szőlős képet ne feledd, az egy érzelmi töltés, azt ne add alább. A reakcióért egy csillag mindenképpen jár. (hegyi)
értékelés:

a csendélet halála

a csendélet halála

Pista, mindig meglepsz, csak ritkásan adod, az a baj. Többet kéne kapnunk tőled képeket. Lehetne kekeckedni, hogy mitől csendélet az, ha Pista felmegy a padlásra, és a rétegek közül előtúr néhány bondel keretdarabot, én meg azt mondom, hogy a csendélet alapja technikailag a kompozíció, de egy üres komponálás önmagában még nem zene. Szóval kellenek azok a fránya érzelmek is, anélkül nem megy (jegyzem meg, nem csak a csendélet nem). És kérem itt vannak érzelmek! Mert hát kinek ne volna meg az az emlék, hogy felmegyek a nagy házának padlására és a forró nyári délelőtt, reggeli és ebéd között, titokban, hogy senki se tudja, kutatok a régi bőröndben, ismeretlen arcokat fedezek fel, régi ruhákat, képeket, kereteket, bicajkereket és mindenféle más kincset, bennfentes lehetek, mégis ott a titok, hiszen a padlás tiltott vidék, még a végén leesel fiam, gyenge az a párnafa, beszorulsz és vihetünk az ügyeletre. Hát igen, és ha csak ennyi volna... de azért rafinált Pista, mert belenyúlt a képbe, a giccsre rárakott egy-két pöszmő ágacskát, virágot, és még ez sem elég, hiszen ki hiszi el, hogy így találta félrecsúszva a fénybe mászva azt a kék papírlapot? Ugye, ugye, a mesteri rendetlenségbe nem csak s szín, a forma visz rendező erőt, de a fény is, az a kevéske, ami hanyagul rárajzol a felületre, ami fellebbenti a titkot, és amitől ez az egész működni kezd, ami miatt szívesen mennénk, csak vigyen fel Pista a padlásra... Szóval nekem ez tetszik, megvettem kilóra, sőt, a leckét is megoldottnak gondolom, de csak akkor, ha Pista megígéri, hogy aktívabb lesz és küld még ilyen találmányrendezéseket. (hegyi)
értékelés:    

Csendélet váza (javított)

Csendélet váza (javított)

A kép elindított egy asszociációs folyamatot, amiről a verbálfotós filmben beszélek, itt most az elemzésben inkább a formai játékra tenném a hangsúlyt. Adva van egy virágcsendélet, szép, légies váza, nagyon szépen gyűrődő drapéria, szép árnyékjáték, és egy számomra értelmezhetetlen bal felső árnyék. Kicsit szűk a tere a képnek, főleg fölfelé, de szerintem megállná a lábát csendéletként, mint javítás azt gondolom, hogy teljesen másról mesél, mint a darálós kép, de az irány jó. Amit nem értek, hogy mit keres itt ez a machinált dróthálóutánzat, mert ez nekem nem csak hogy idegen, de ledobja magáról a kép, egy trükk, ami azt a szintet mélyen alullövi, ami a háttér képen látható. Azt is mondhatnám, hogy míg a kép a hibáit javítva falra is kerülhetne, addig ez a kézirajz igénytelen. Ha úgy gondolja Laci, hogy neki kell a háló a közléshez, akkor kell venni a sarki boltban csirkehálót és rendesen megcsinálni ezt. De a háló se oldja meg a nagy sötét árnyékfelhőt. (hegyi)

Banális csendélet

Banális csendélet

Szép az anyagszerűség, jó ötlet és tetszetős, ahogy a banánformát újraértelmezi a lehántott banánhéj, de némi problémám van. Egyrészt egy lámpa kell és derítés, az egymás mellett nem sokkal lévő árnyékismétlések olyan érzetet keltenek, mintha vagy valami üvegfelület duplázna, vagy mintha én látnék rosszul. Másrészt nekem picit szűk a környezet, ezt a formajátékot nagyobb térbe helyezném. És végül: szép a banán, jó a héj belseje, szépek a tónusok - talán leheletnyi derítés jobb-lentről nem ártott volna meg - de a banán végének feketéje kilóg a tónusrendből. Akár a héjból lehetett volna odahajtani picit, és akkor ez már nem zavaró. Laci, lehet azt, hogy ezt a képet megismételd helyrehozott világítással? Megérné, nem csak a harmadik csillagért, hanem mert a kép jó. (hegyi)
értékelés:

Ablakban

Ablakban

Na, ez a kép a három csendélet irány közül a legjobb, a legmesszebb ezzel jutottunk, ugyanis itt van az a belső történet, megfigyelés és irány, ami fontos eleme a csendéletfotózásnak. Banán, dió, paprika és hagyma nem kell, alma, körte, tál és az üveg elég. Ezzel lehet kezdeni már valamit. Nagyon érdekes az, ahogy az ablaktáblán roncsolódva megjelenik az üvegnyak tükörképe, az is izgalmas, ami az üvegen átlátszódó ablakelemmel történik, egy kis derítést kéne alkalmazni hogy ebből az óriási fénymennyiségből valamit visszakapjon az előtér, és akkor lehet növelni a záridőt, hogy az alap fénymennyiség csökkenhessen. (hegyi)
értékelés:

Gyümölcsös

Gyümölcsös

Ez a kép már sokkal nyugodtabb, köszönhetően annak, hogy a fények homogénebbek és nincs tányér, nincs paprika. Csökkentsd a számát a tárgyaknak, és ha megvan, melyek azok, akik szerepelni fognak, nézegesd őket természetes fényben, egy kis tükörrel vagy fehér kartonnal lehet visszaverni fényt, és így figyeld, hogy játszik a fény a tárgyakon, játssz velük! (hegyi)

Zöldséggel

Zöldséggel

Örülök, hogy nekiállt Ágnes a csendéletnek, és szeretném leszögezni, hogy minden kísérlet előre visz, akkor is, ha adott kép nem tökéletes. Tehát így tessék szemlélni a csendélet tanulmányokat minden látszóteresnél, hogy a legfontosabb a gyakorlás, a tapasztalás. Demeterrel beszélgettem a csendéletről, ez a hangfile felkerült a szertár kategóriába. Ami talán a legfontosabb alapelv a csendéletet illetően, hogy a formai játék következmény, a belső kép, a belső indíttatás következménye. Itt egy olyan tárgyi gyűjtés látható, ami mint alapanyag felhozatal jó irány, de egy fontos kérdés van, az érzelmi megközelítés. Csendélet nem létezhet érzelmi töltés nélkül. Tehát az első kérdés a MIÉRT. Leginkább úgy tudnám ezt jól megfogalmazni, hogy kell találni valami érzelmi kötést a tárgyak és az alkotó között. Lehet mondani alapszabályokat, de természetesen ez is csak annyira igaz, mint bármi szabály a műalkotásoknál: alap irány, de érvényes az ellenkezője is, nincsenek betonba öntött törvények. Tehát ha szabályokat említek, akkor ezt mindig szem előtt kell tartani, hogy a szabályok addig érvényesek, amíg egy erősebb érzelmi és esztétikai kötés nem késztet azok felrúgására, minden szabály felrúgható, ha azt tudom, hogy miért teszem. Első ilyen szabály, hogy gyümölcsöt és zöldséget nem jó vegyíteni. Azt is mondhatom, hogy a főzés jó alap irány, zöldséget zöldséggel és hússal, gyümölcsöt desszerttel eszünk, ritkán keverjük. A dió megint furcsa dolog, mert a dió nagyon határozott formája rendszerint nehezen vegyíthető egyszerűbb formákkal. A másik alapszabály a formák szabálya, hogy például a banán formája nehéz forma, nehezen lehet mással összerakni, a maszkulin és feminin formák szerepét tisztáznunk kell a képünkön. A harmadik a kiegészítők kérdése: a mintázat fontos, hogy csak sokadlagos szereplő legyen, ne vonja el a figyelmet. És végül a fények: a világítás puha, szórt fény, sejtelmes vagy káprázatos, de erős árnyékokat nem nagyon használunk csendéletnél. Ezeket most itt mint lábjegyzet leírtam, jó, ha ezekre is figyelünk, de leginkább a belső hangunkra, az érzelmeinkre kell figyelnünk, mert az érzelmi megközelítés segít, hogy mit hogy és hova teszek. Az is jó irány, ha a megfigyelést a környezetemben teszem, ott keresek tárgycsoportokat, amik emóciókat váltanak ki bennem és aztán ezeket próbálom finomítani. 5 tárgynál többet ne használjunk, persze későbbiekben ez is felrúgható, de saját dolgunkat nehezítjük vele elsőre. Az elrendezésnél a páros számú tárgyak szoros viszonyt feltételeznek egymás között, a néző óhatatlanul keresi a kapcsot, ezért ha 2, 4, 6 tárgy van, az mindenképp abban a tekintetben bonyolult, hogy mi a köze ezeknek egymáshoz. A páratlan számú tárgyak stabilabb, kevésbé egymással, mint inkább a forma egészével keresik a stabilitást, tehát 1, 3, 5 tárgy esetén ez a kérdés javarészt egyszerűsödik. Az is fontos, hogy a tárgyak elrendezésénél milyen alap formákat alakítunk ki. A háromszög talpán állva nyugalmas forma, hegyére állítva feszültséget kelt. A kör instabil, de ugyanakkor belső összetartó ereje van, a négyzet, rombusz, trapéz kerettörténetet hoz létre. Tehát a tárgyak egymáshoz való viszonyában is fontos, hogy nyugalmat vagy feszültséget akarunk érzékeltetni. Kérdezhetitek, mi a különbség a tárgyfotó és a csendélet között. A tárgyfotó a funkcióra helyezi a hangsúlyt. Egy teáskanna teáskanna kell legyen, láthatóan a fülével, kiöntőjével, tetejével, hogy érthető legyen, mi hogy működik benne. A csendélet esetében a funkció csak másodlagos, az elsődleges szerep az érzelmeké. Azt kérem Ágnestől, hogy ezeket elolvasva próbálja a maga érzelmeit felhozva megtalálni a csendéleteit a környezetében. (hegyi)