9. Csendélet

Csendélet próbafotó, csak úgy hirtelen ébredés után.

Zoli bátortalan volt, a szorgalmiba küldte ezt a képet, én emeltem be leckébe, mert azt gondolom, hogy nagyon jó irány a csendélethez. Egyrészt az árnyjáték mindig hálás téma, de itt ráadásul ennél több is van, mert a textilek színe, a nap fénye és a textil struktúrája is hozzá tud ehhez adni. Amin még lehet csiszolni, az a tere a képnek, hogy több levegőt engedj köré, hogy ne fulladjon be a kompozícióba az a finomság és melankólia, ami ebben benne lakik. (hegyi)
értékelés:

Kedves Ágnes, ahogy azt már mondtam, a csendélet mindig személyes. Sosem leltár. Szeresd a narancsot! Szeresd, mintha szeretőd lenne, mintha simogatnád, szeresd, figyeld, hogy kelleti magát a fényben, szeresd és kívánd, de ne edd meg, csak vágyj rá, vágyjad fizikailag is és érzelmileg is, és meg fog nyílni előtted. Akkor nem lesz rajta fehér tépett héjmaradék, mert akkor szeretőn leszedegeted majd, akkor nem lesz ekkora fénykülönbség az első és a hátsó gerezd között, mert az érzelmeid fognak segíteni ebben, hogy melyik is az, amit mutatni akarsz, szóval az érzelmek a kulcs. Kérek ismétlést. (hegyi)

Nyálcsordító ötlet, komolyan, nyeldeklek itt elemzés közben, mmm, kivi, de jó is lenne, de régen ettem... na de térjünk a tárgyra. A kép jó elrendezésű, a megvilágításnál arra kellett volna ügyelni, hogy inkább a kivi szeletekkel takarjunk, és ne csillanjon be a tányér, mert az elviszi a figyelmet, de amin mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy a tónusokkal mi legyen. Ugyanis most a kivi szürkéje és a tányér olyan közel van egymáshoz, hogy így nem tudnak élni a kivi szeletek, de ha a csúcsfényekre viszem a hangsúlyt, azaz picit emelek a kontraszton és a tónus tetejéből lecsípek, akkor szinte kifehéredik a tányér, miközben a kivim, ha megtartom a középtónust, akkor megmarad ebben a tartományban nagyjából, és egyből leugrik a tányérról. Ha van még kivid, meg kéne ismételni úgy, hogy a fények ne zavarjanak ennyire be. Az mindenképp erény és meg kell tartani, hogy a kivi nem száradt ki, érződik a nedve, ez fontos! (hegyi)

Közeledünk, jót tett, hogy kevesebb a tárgy. Jó a zöld és a vörös együtt. A fények finomítandók még, és ami a kulcs, az az érzelem, az a megközelítés, hogy belül, magadban milyen érzelmeket kelt a két alma, vagy hogy a benned lévő érzelmet hogyan lehet szimbolizálni a tárgyakkal. És ahogy Demeter mondta, figyeld fényben hogy a nap folyamán hogy változnak a dolgok, az segíthet abban, mit hol hogyan lehet jól megcsinálni. Hajrá! (hegyi)

Pista, mindig meglepsz, csak ritkásan adod, az a baj. Többet kéne kapnunk tőled képeket. Lehetne kekeckedni, hogy mitől csendélet az, ha Pista felmegy a padlásra, és a rétegek közül előtúr néhány bondel keretdarabot, én meg azt mondom, hogy a csendélet alapja technikailag a kompozíció, de egy üres komponálás önmagában még nem zene. Szóval kellenek azok a fránya érzelmek is, anélkül nem megy (jegyzem meg, nem csak a csendélet nem). És kérem itt vannak érzelmek! Mert hát kinek ne volna meg az az emlék, hogy felmegyek a nagy házának padlására és a forró nyári délelőtt, reggeli és ebéd között, titokban, hogy senki se tudja, kutatok a régi bőröndben, ismeretlen arcokat fedezek fel, régi ruhákat, képeket, kereteket, bicajkereket és mindenféle más kincset, bennfentes lehetek, mégis ott a titok, hiszen a padlás tiltott vidék, még a végén leesel fiam, gyenge az a párnafa, beszorulsz és vihetünk az ügyeletre. Hát igen, és ha csak ennyi volna... de azért rafinált Pista, mert belenyúlt a képbe, a giccsre rárakott egy-két pöszmő ágacskát, virágot, és még ez sem elég, hiszen ki hiszi el, hogy így találta félrecsúszva a fénybe mászva azt a kék papírlapot? Ugye, ugye, a mesteri rendetlenségbe nem csak s szín, a forma visz rendező erőt, de a fény is, az a kevéske, ami hanyagul rárajzol a felületre, ami fellebbenti a titkot, és amitől ez az egész működni kezd, ami miatt szívesen mennénk, csak vigyen fel Pista a padlásra... Szóval nekem ez tetszik, megvettem kilóra, sőt, a leckét is megoldottnak gondolom, de csak akkor, ha Pista megígéri, hogy aktívabb lesz és küld még ilyen találmányrendezéseket. (hegyi)
értékelés:    

Szép az anyagszerűség, jó ötlet és tetszetős, ahogy a banánformát újraértelmezi a lehántott banánhéj, de némi problémám van. Egyrészt egy lámpa kell és derítés, az egymás mellett nem sokkal lévő árnyékismétlések olyan érzetet keltenek, mintha vagy valami üvegfelület duplázna, vagy mintha én látnék rosszul. Másrészt nekem picit szűk a környezet, ezt a formajátékot nagyobb térbe helyezném. És végül: szép a banán, jó a héj belseje, szépek a tónusok - talán leheletnyi derítés jobb-lentről nem ártott volna meg - de a banán végének feketéje kilóg a tónusrendből. Akár a héjból lehetett volna odahajtani picit, és akkor ez már nem zavaró. Laci, lehet azt, hogy ezt a képet megismételd helyrehozott világítással? Megérné, nem csak a harmadik csillagért, hanem mert a kép jó. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép már sokkal nyugodtabb, köszönhetően annak, hogy a fények homogénebbek és nincs tányér, nincs paprika. Csökkentsd a számát a tárgyaknak, és ha megvan, melyek azok, akik szerepelni fognak, nézegesd őket természetes fényben, egy kis tükörrel vagy fehér kartonnal lehet visszaverni fényt, és így figyeld, hogy játszik a fény a tárgyakon, játssz velük! (hegyi)