9. Csendélet

Ketten

Ketten

Közeledünk, jót tett, hogy kevesebb a tárgy. Jó a zöld és a vörös együtt. A fények finomítandók még, és ami a kulcs, az az érzelem, az a megközelítés, hogy belül, magadban milyen érzelmeket kelt a két alma, vagy hogy a benned lévő érzelmet hogyan lehet szimbolizálni a tárgyakkal. És ahogy Demeter mondta, figyeld fényben hogy a nap folyamán hogy változnak a dolgok, az segíthet abban, mit hol hogyan lehet jól megcsinálni. Hajrá! (hegyi)

Kábel

Kábel

Szabó István nyomán.

Azért tartom fontosnak ezt a képet, mert reakció egy másik látszóteres munkára, és az jó, ha nem csak kommentekkel, de képekkel is válaszoltok egymásnak, még akkor is, ha a megoldás nem lesz tökéletes, de az mindenképpen erénye a képnek, hogy új utat tud mutatni Istvánnak a saját kábeles elképzeléseiben. A csendélethez nekem ez túl sok, kevesebb több lenne, Tamás a szőlős képet ne feledd, az egy érzelmi töltés, azt ne add alább. A reakcióért egy csillag mindenképpen jár. (hegyi)
értékelés:

a csendélet halála

a csendélet halála

Pista, mindig meglepsz, csak ritkásan adod, az a baj. Többet kéne kapnunk tőled képeket. Lehetne kekeckedni, hogy mitől csendélet az, ha Pista felmegy a padlásra, és a rétegek közül előtúr néhány bondel keretdarabot, én meg azt mondom, hogy a csendélet alapja technikailag a kompozíció, de egy üres komponálás önmagában még nem zene. Szóval kellenek azok a fránya érzelmek is, anélkül nem megy (jegyzem meg, nem csak a csendélet nem). És kérem itt vannak érzelmek! Mert hát kinek ne volna meg az az emlék, hogy felmegyek a nagy házának padlására és a forró nyári délelőtt, reggeli és ebéd között, titokban, hogy senki se tudja, kutatok a régi bőröndben, ismeretlen arcokat fedezek fel, régi ruhákat, képeket, kereteket, bicajkereket és mindenféle más kincset, bennfentes lehetek, mégis ott a titok, hiszen a padlás tiltott vidék, még a végén leesel fiam, gyenge az a párnafa, beszorulsz és vihetünk az ügyeletre. Hát igen, és ha csak ennyi volna... de azért rafinált Pista, mert belenyúlt a képbe, a giccsre rárakott egy-két pöszmő ágacskát, virágot, és még ez sem elég, hiszen ki hiszi el, hogy így találta félrecsúszva a fénybe mászva azt a kék papírlapot? Ugye, ugye, a mesteri rendetlenségbe nem csak s szín, a forma visz rendező erőt, de a fény is, az a kevéske, ami hanyagul rárajzol a felületre, ami fellebbenti a titkot, és amitől ez az egész működni kezd, ami miatt szívesen mennénk, csak vigyen fel Pista a padlásra... Szóval nekem ez tetszik, megvettem kilóra, sőt, a leckét is megoldottnak gondolom, de csak akkor, ha Pista megígéri, hogy aktívabb lesz és küld még ilyen találmányrendezéseket. (hegyi)
értékelés:    

Csendélet váza (javított)

Csendélet váza (javított)

A kép elindított egy asszociációs folyamatot, amiről a verbálfotós filmben beszélek, itt most az elemzésben inkább a formai játékra tenném a hangsúlyt. Adva van egy virágcsendélet, szép, légies váza, nagyon szépen gyűrődő drapéria, szép árnyékjáték, és egy számomra értelmezhetetlen bal felső árnyék. Kicsit szűk a tere a képnek, főleg fölfelé, de szerintem megállná a lábát csendéletként, mint javítás azt gondolom, hogy teljesen másról mesél, mint a darálós kép, de az irány jó. Amit nem értek, hogy mit keres itt ez a machinált dróthálóutánzat, mert ez nekem nem csak hogy idegen, de ledobja magáról a kép, egy trükk, ami azt a szintet mélyen alullövi, ami a háttér képen látható. Azt is mondhatnám, hogy míg a kép a hibáit javítva falra is kerülhetne, addig ez a kézirajz igénytelen. Ha úgy gondolja Laci, hogy neki kell a háló a közléshez, akkor kell venni a sarki boltban csirkehálót és rendesen megcsinálni ezt. De a háló se oldja meg a nagy sötét árnyékfelhőt. (hegyi)

Banális csendélet

Banális csendélet

Szép az anyagszerűség, jó ötlet és tetszetős, ahogy a banánformát újraértelmezi a lehántott banánhéj, de némi problémám van. Egyrészt egy lámpa kell és derítés, az egymás mellett nem sokkal lévő árnyékismétlések olyan érzetet keltenek, mintha vagy valami üvegfelület duplázna, vagy mintha én látnék rosszul. Másrészt nekem picit szűk a környezet, ezt a formajátékot nagyobb térbe helyezném. És végül: szép a banán, jó a héj belseje, szépek a tónusok - talán leheletnyi derítés jobb-lentről nem ártott volna meg - de a banán végének feketéje kilóg a tónusrendből. Akár a héjból lehetett volna odahajtani picit, és akkor ez már nem zavaró. Laci, lehet azt, hogy ezt a képet megismételd helyrehozott világítással? Megérné, nem csak a harmadik csillagért, hanem mert a kép jó. (hegyi)
értékelés:

Ablakban

Ablakban

Na, ez a kép a három csendélet irány közül a legjobb, a legmesszebb ezzel jutottunk, ugyanis itt van az a belső történet, megfigyelés és irány, ami fontos eleme a csendéletfotózásnak. Banán, dió, paprika és hagyma nem kell, alma, körte, tál és az üveg elég. Ezzel lehet kezdeni már valamit. Nagyon érdekes az, ahogy az ablaktáblán roncsolódva megjelenik az üvegnyak tükörképe, az is izgalmas, ami az üvegen átlátszódó ablakelemmel történik, egy kis derítést kéne alkalmazni hogy ebből az óriási fénymennyiségből valamit visszakapjon az előtér, és akkor lehet növelni a záridőt, hogy az alap fénymennyiség csökkenhessen. (hegyi)
értékelés:

Gyümölcsös

Gyümölcsös

Ez a kép már sokkal nyugodtabb, köszönhetően annak, hogy a fények homogénebbek és nincs tányér, nincs paprika. Csökkentsd a számát a tárgyaknak, és ha megvan, melyek azok, akik szerepelni fognak, nézegesd őket természetes fényben, egy kis tükörrel vagy fehér kartonnal lehet visszaverni fényt, és így figyeld, hogy játszik a fény a tárgyakon, játssz velük! (hegyi)

Zöldséggel

Zöldséggel

Örülök, hogy nekiállt Ágnes a csendéletnek, és szeretném leszögezni, hogy minden kísérlet előre visz, akkor is, ha adott kép nem tökéletes. Tehát így tessék szemlélni a csendélet tanulmányokat minden látszóteresnél, hogy a legfontosabb a gyakorlás, a tapasztalás. Demeterrel beszélgettem a csendéletről, ez a hangfile felkerült a szertár kategóriába. Ami talán a legfontosabb alapelv a csendéletet illetően, hogy a formai játék következmény, a belső kép, a belső indíttatás következménye. Itt egy olyan tárgyi gyűjtés látható, ami mint alapanyag felhozatal jó irány, de egy fontos kérdés van, az érzelmi megközelítés. Csendélet nem létezhet érzelmi töltés nélkül. Tehát az első kérdés a MIÉRT. Leginkább úgy tudnám ezt jól megfogalmazni, hogy kell találni valami érzelmi kötést a tárgyak és az alkotó között. Lehet mondani alapszabályokat, de természetesen ez is csak annyira igaz, mint bármi szabály a műalkotásoknál: alap irány, de érvényes az ellenkezője is, nincsenek betonba öntött törvények. Tehát ha szabályokat említek, akkor ezt mindig szem előtt kell tartani, hogy a szabályok addig érvényesek, amíg egy erősebb érzelmi és esztétikai kötés nem késztet azok felrúgására, minden szabály felrúgható, ha azt tudom, hogy miért teszem. Első ilyen szabály, hogy gyümölcsöt és zöldséget nem jó vegyíteni. Azt is mondhatom, hogy a főzés jó alap irány, zöldséget zöldséggel és hússal, gyümölcsöt desszerttel eszünk, ritkán keverjük. A dió megint furcsa dolog, mert a dió nagyon határozott formája rendszerint nehezen vegyíthető egyszerűbb formákkal. A másik alapszabály a formák szabálya, hogy például a banán formája nehéz forma, nehezen lehet mással összerakni, a maszkulin és feminin formák szerepét tisztáznunk kell a képünkön. A harmadik a kiegészítők kérdése: a mintázat fontos, hogy csak sokadlagos szereplő legyen, ne vonja el a figyelmet. És végül a fények: a világítás puha, szórt fény, sejtelmes vagy káprázatos, de erős árnyékokat nem nagyon használunk csendéletnél. Ezeket most itt mint lábjegyzet leírtam, jó, ha ezekre is figyelünk, de leginkább a belső hangunkra, az érzelmeinkre kell figyelnünk, mert az érzelmi megközelítés segít, hogy mit hogy és hova teszek. Az is jó irány, ha a megfigyelést a környezetemben teszem, ott keresek tárgycsoportokat, amik emóciókat váltanak ki bennem és aztán ezeket próbálom finomítani. 5 tárgynál többet ne használjunk, persze későbbiekben ez is felrúgható, de saját dolgunkat nehezítjük vele elsőre. Az elrendezésnél a páros számú tárgyak szoros viszonyt feltételeznek egymás között, a néző óhatatlanul keresi a kapcsot, ezért ha 2, 4, 6 tárgy van, az mindenképp abban a tekintetben bonyolult, hogy mi a köze ezeknek egymáshoz. A páratlan számú tárgyak stabilabb, kevésbé egymással, mint inkább a forma egészével keresik a stabilitást, tehát 1, 3, 5 tárgy esetén ez a kérdés javarészt egyszerűsödik. Az is fontos, hogy a tárgyak elrendezésénél milyen alap formákat alakítunk ki. A háromszög talpán állva nyugalmas forma, hegyére állítva feszültséget kelt. A kör instabil, de ugyanakkor belső összetartó ereje van, a négyzet, rombusz, trapéz kerettörténetet hoz létre. Tehát a tárgyak egymáshoz való viszonyában is fontos, hogy nyugalmat vagy feszültséget akarunk érzékeltetni. Kérdezhetitek, mi a különbség a tárgyfotó és a csendélet között. A tárgyfotó a funkcióra helyezi a hangsúlyt. Egy teáskanna teáskanna kell legyen, láthatóan a fülével, kiöntőjével, tetejével, hogy érthető legyen, mi hogy működik benne. A csendélet esetében a funkció csak másodlagos, az elsődleges szerep az érzelmeké. Azt kérem Ágnestől, hogy ezeket elolvasva próbálja a maga érzelmeit felhozva megtalálni a csendéleteit a környezetében. (hegyi)

Hal és pohár (javított)

Hal és pohár (javított)

Hát, protest akcióművészetnek ez most így nekem nincs kész, az ötlet nem is rossz, lehetne ezzel valamit kezdeni, ha komolyabban tudnád venni. Ne computerrel írj, vegyél tollat és papírt, írd tele a terítőt, fess rá tussal, vérrel, szóval ha játszunk, akkor játsszunk tétekkel. (hegyi)

Színfolt

Színfolt

Saját kezűleg gyártott függőváza kiégett izzóból, Vadjutka ötlete alapján. A virág a bolond sárga hibiszkuszom 'termése', aki egész télen virágzik.

Nagyon örülök ennek a képnek azért, mert egy olyan helyzetet mutat Nóra, ami nem csak a háztartási kreativitásról szól, persze ez is benne van, hanem arról, hogy hogyan rendezzük a magunk kis terét. Ehhez ez egy nagyon jó ritmus. Annyit hozzátennék, hogy kevésbé szűkre vágtam volna, ugyanis akkor lenne ez igazán csendélet, és akkor lenne igazán jó ritmus, ha megkapnám azt is, hogy ez mihez képest van odahelyezve. Nagyon kevés kell ám, ott sejtődik az ablakon valami ebből, hogy az egy kinti, hideg, téli helyzet, itt fél-fél centivel lenne csak nagyobb ez az egész, és már azt mondom, hogy megvettél kilóra, szuper. Így is megvan a három csillag rá. (hegyi)
értékelés:

Csendélet váza (javított)

Csendélet váza (javított)

Én ezt a képet elemeztem, elmondtam, hogy mit gondolok róla, ennél sem tudok mást mondani. Lekerült a gumigyűrű, de engem ez kevésbé zavart, én arra sarkallnám Lacit, hogy dolgozzon, mutasson képeket, ne hagyja abba a csendélettel való foglalkozást. (hegyi)

Kábel

Kábel

A kommentároknál sok mindent elmondtunk már, igyekszem összefoglalni. A csendélet a leckeleírásnál és az estiklopédiában is elég jól meghatározott dolog, egy viszonyrendszer, formailag és tartalmilag is. Valami viszonyul valamihez. Lehet kevés tárggyal is csendéletet csinálni, ha a tárgyak a környezethez adnak valami arányrendszert. Most kábeleket látunk egy nagyjából homogén háttér előtt, és arról kéne meggyőznie Istvánnak a kép által, hogy ezek a kábelek szépek, esztétikusak, vonzóak, érzelmesek, hogy valami módon a néző is azonosulhasson azzal az élménnyel, ami Istvánnak megvan a kábelekkel. Valószínű, hogy a csomagoló drót, a bekötési felirat ezt nehezíti, a formák összevisszasága pedig esztétikailag problémás. Azért javasoltam Istvánnak, hogy az első 3 leckével foglalkozzunk, mert jó lenne, ha abban az irányban mozdulna el, hogy ezt az esztétikai, formai szigort elsajátíthassa. Nem mondok mást, mint saját világából példát: az autó ha gondos tervezés gyümölcse, akkor logikusan van összerakva és akár még az utas számára nem látható dolgok is rendben, tehát esztétikai formában jelennek meg. A kábel így csak kábel, amit kivettem a fiókból, de a néző nem kap semmiféle többletet, sem az által hogy ezekből a formákból valamit a néző számára meglepőt vagy újszerűt állítsunk össze, sem abban, hogy közelebb jusson érzelmileg a kábelhez. Nem a tárgyiasság a megoldás, hiszen tárgyiasan akárki láthat ilyet a barkácsboltban, itt a lényeg az lenne, hogy a tárgyak elhelyezésével, megvilágításával és kompozíciójával új dolog jöjjön létre. (hegyi)

Csendélet váza

Csendélet váza

Végre valaki elkezd a csendélettel foglalkozni! Nagyon szép az, ahogy a fény rajzol a felületre, izgalmas áttűnéseket ad a váza is, láttam, hogy érkezett javítás a gumit illetően, bevallom, engem nagyon nem zavart, de akár kiretusálható is. Ami átgondolandó lenne, hogy valóban muszáj-e ennyire a szélre tolni a vázát, mert ott most nekem hiányzik oldalt a levegő, a tér, szorongató érzés, mintha belevágtunk volna a tárgy "aurájába". A másik kérdés a darálóé, lehet hogy érdemes lenne picit előrébb hozni, hogy kissé önállósulhasson, mert most erősen megbújik a váza mellett. Nem sokat, néhány milliméter is számíthat. Laci, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hal és pohár

Hal és pohár

Az a helyzet, hogy én ezt a képet mintha már láttam volna valahol, de nem is ez a kérdés, hanem az, hogy miért és hogyan kerülnek ezek a tárgyak így össze, hogy mi abban a logika, hogy a hallal összerakom közösbe a poharat? Miért nem lehetett a poharat otthagyni a terítőn? Ha azt otthagyod, és töltesz bele egy kis vörösbort, akkor a vörösbor és ez a halfej és szelet nyersen izgalmas helyzetet hozna, lenne benne egy furcsa irány, ami egy furcsa lakoma, egy enyhén horrortörténet felé vivő izgalmas helyzetet hozhatna. Ez az egyik meglátásom, hogy én nem tettem volna a poharamat bele ide, mert ez olyan, mintha jönnének a vendégek, és előbb toppantak be, és jaj, gyorsan vigyük el innen az asztalról mindent, mert már ülnének le, és ne lássák, hogy még csak most tartok a halászlénél a fejnél. Nekem ez az érzésem így, hogy ez ilyen rendrakásos helyzet. Van még egy dolog: szépek ezek a fények, szép játékot hoznak, de mindenképpen jó lenne valamilyen derítést alkalmazni. Azt hiányolom, hogy a képnek a jobb oldalából nincsen visszaverve fény, ettől a halfejnek az a felülete, ami érdekes, izgalmas lenne, az sötétben marad, és ott elindul egy olyan árnyékforma, ami most nincs kiegyensúlyozva. Ettől most egy kicsit fáradt lesz az egész. Tessék ezt átgondolni, hogy mit jelent ez. A színrend megint kérdés, de ezt el tudom fogadni, hogy ebben a kékes-zöldes színben van tartva. Lehet, hogy én az ünnepre vittem volna a hangsúlyt, a vörösekre, az aranyokra, narancsokra, nyilvánvaló, hogy ezzel azt is elérem, hogy még szörnyetegebbé válik a halszelet, de ha már kitettem ide ezeket a nyers halakat, akkor tessék ezt fölvállalni, nem kell megijedni tőle. Biztos lesznek olyanok, akik ezen szörnyülködni fognak, hogy „jaj, de milyen gusztustalan, ezt én így nem akarom”, de szerintem ezt gyönyörűen be lehetne rendezni egy olyan csendéletté, ahol ezek a halszeletek a meghökkentés erejével, de ott vannak. A pohár borral, akár ezzel az aranytányérral, szép fényekkel ezt meg lehet táncoltatni, és utána ehhez még hozzá lehet tenni egy csokor lestyánt, vagy fokhagymát szárastól, vagy valami olyan dolgokkal körbe lehet ezt venni, hogy az egész elmozdulhat egy Arcimboldo-féle világ felé, vagy akár Rousseau felé, akkor az egésznek meglenne a szürrealitása. Szóval az irány nagyon jó, tetszik, de kellene ezzel még dolgozni. Visszaadom ezt most ismétlésre, tessék még ezen elgondolkodni, hogy mit tetszik ebből kihozni, kihámozni magának. Jó lenne, ha a saját melódat nagyobb időráfordítással és egy kis önkínzással elvinnéd ebbe az irányba, megérné, mert a gondolatfölvetés tetszik. Ismétlés. (hegyi)

Szőlő

Szőlő

próbálkozunk, próbálkozunk...

Nagyon finom kép, nagyon szépen van világítva, nagyon szép a technika, nagyon jó a meglátás. A tömegelhelyezés is zseniális, és az, ami ebben a nagyszerű, hogy egyszerű eszközzel dolgozik Tamás, miközben tessék megfigyelni: ehhez ki kellett választani a szőlőfürtöt, azt a pillanatot, amikor ez a fürt egészséges és rendben van, viszonylag kevés hibával rendelkezik. Ezt úgy hívják ezt a technikát, hogy high key, nagyon finom, nagyon rendben lévő, nagyon puha. Azt is mondhatnám, hogy nőies, miközben inkább tiszteletadó a nőiesség felé. Én nagyon örülök ennek, és Tamás, mesteri szinten megoldottad a Csendélet leckét, ugyanis tessék megfigyelni, ha külön formákként nézem, annak ellenére, hogy ez egy fürt szőlőnek látszik lehet, hogy kettő. A mai világban már a szőlőfürtök sem a régiek, egészen extrém méretűeket is lehet néha vadászni a piacon. Ahogy ez elhelyeződik, a képen van egy enyhén átlós formánk a szőlőszárral, és utána ez az egész ív végigvonul, és van egy háttérben lévő formai helyzet, ami ezt az egészet megtámasztja. Izgalmas, erotikus és nagyon jó folthatás. A tömeg is nagyon jól működik, tehát stabil, de mégis dinamikus. Stabilan áll a lábán, de ezzel az egész átlós S formájú ritmussal létrejön valami olyan, amitől az egészben van egy élni akarás és nagy feszültség is, dinamikája, egy életerő. Köszönöm szépen, jó ez a próbálkozás. Tamás, egyet ígérj meg: nem hagyod abba a csendéletezést. (hegyi)
értékelés: