Munkák | Látszótér

Szűrés

Hív az erdő

Órákig kinn voltam az erdőben, kíváncsi voltam, hogy milyen képeket tudok készíteni. Egyedül voltam, nyugodtan, nem jött arra senki, hogy megzavarjon, megkérdezze mit csinálok, vagy hogy megálljon mellettem, amíg elkattintok egy képet, hogy ne lógjon bele, ahogyan a városban szokták...

Kiváló megoldás, nagyon jó nézőpontot választottál, úgy látom, jó hatással volt rád az erdő. A határán egyensúlyozol annak, hogy ez most egy vidám kép és minden jól végződik, vagy valami házi thriller bevezetője, és majd félni kell, mi fog történni a szereplővel az erdőben, ha rásötétedik, és ez is jót tesz a képnek, mert foglalkoztatja a nézőt. A leckebesorolást továbbgondolnám, mert most a természetfotóban hatásos, de igényelne valami folytatást, viszont ha ez egy mese magadról, azaz önkép, ott helyén van minden. Jó a gesztus, ahogy karolod a fát, hogy körbetáncold, jó a kéz, jó a csípő kimozdítása, jó az égő mélyvörös haj, és ami a legjobban tetszik, hogy a mélységélességgel teret adtál azáltal, hogy előtérben is hagytál pár fűszálat, háttérben is lett életlenség, és így az egész mese tere kitágulhatott. Köszönet, három csillag, a leckemegoldásról elmondtam, miért nem 100-as. (hegyi)
értékelés:

Elfeledve

Ez az egyik legizgalmasabb kép, amit az utóbbi időkben kaptunk. Valahogy ez az egész ezzel a víz felszínén úszó pöszmöszökkel, a háttérrel, a rozsdaszínekkel, ezekkel a csövekkel, lyukakkal valami olyan élményt ad, ami nagyon lefojtott, visszafojtott helyzet, és tényleg nagyon különleges hangulat ahhoz, ami akár lehetne egy film is. Ritka eset az, hogy ilyen kevés eszközzel dolgozó képnél ennyire koncentráltan jöjjön egy érzés, egy érzet, egy hangulat. Tónusban maradnak a színeid, nem ugrik ki semmi túl erősen, mély és koncentrált színvilág, könnyed rtimusokkal. Én örülök neki, hogy ezt láthatjuk. (hegyi)
értékelés:

Pasztell kávéház

Érdekes az, ahogy ezt az egészet ritmusban létrehoztad, mert nagyon finom az asztalterítő és a csésze ritmus, nagyon jól találtad meg azt, hogy erre a kis könyvre rátetted ezt, a virággal is létrehoztál egy párhuzamot, ez önmagában is nagyon finom. Az is izgalmas, hogy ez a szék, bár formailag szintén egy lágyabb forma, de a tónusrend miatt mégis egy határozottabb, férfiasabb ügy, és nagyon jó, ahogy ez a kettő összejön. Talán a kép aljából egy leheletnyit vágnék, mert ott nekem az kifut, de egyébként az ötlet és a ritmus jó. Meglepő, mert nem egy szokványos megközelítés, az biztos. Én ezért megadom rá a három csillagot. Azt fontos észrevennünk, hogy a környezetünkben vannak olyan helyzetek, amik kínálják magukat, de ezeket meg is kell tudni csinálni, és nem elég megtalálni ezeket, hanem meg kell találni a formát, a helyszínt, azt hogy hova tesszük a gépet, hogy odatesszük-e a kisvirágot, vagy sem, vagy hova tesszük ezt a csészét, úgyhogy ez egy izgalmas helyzet lett. (hegyi)
értékelés:

Már csak egy nap...

Most a tanulás teszi ki időm nagy részét, de igyekszem fotótémává alakítani. Kellemeset a hasznossal...:)

Nekem tetszik ez a ritmus, a kamaszkoromat juttatja eszembe, mi is újságpapírral tapétáztunk, de azok nem verbális üzeneteket tartalmaztak, hanem képieket, nevezetesen a Bravo és egyéb zenei újságoknak a lapjairól voltak kivágva a fontosabb sztárok, de ez is egy abszolút jó irány, amit itt látunk. Nagyon jól rímel az előtérben heverő füzetekre, tollakra, és ez az egész nagyon jól hozza azt a gesztust, ami erre a tanulási helyzetre igaz. Van itt egy enyhe őrülési jelenet is, ahogy látom, ezzel a hajzuhataggal, és tényleg benne van az az élmény, amit az ember akkor él át, amikor rájön arra, hogy az egész éves bulizás, a tücsökciripelés miképp csapódik le akkor, amikor a vizsgaidőszakban bizonyítani kellene a tudást, és kiderül, hogy vannak hiányok. Egyetlen dolgot én kicsit erőltetettnek tartok: az óra. Ha az órát ráteszed a tanulnivaló könyvekre, akkor valószínű, hogy azok a könyvek nem lesznek kinyitva. Ha már az órát akarod szerepeltetni, akkor lehet, hogy ebbe a vörös térbe, az ajtónál jobban megoldható lett volna, hogy ott belógatod. Lehet, hogy szürreálisabb lett volna, de kompozícióban is jobbat tesz a képnek. Ettől függetlenül megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. Remélem sikerrel abszolváltad a vizsgákat. (hegyi)
értékelés:

Mulandó

Önportré kalapban, száraz virággal, "vicces" nadrágban...

Fantasztikus ez a kép, egészen őrület, ahogy ebbe a sarokba behúzódtál ezzel a tapétákkal, a kis tulipánokkal, meg a nadrágon a virágokkal, meg a kezedben is és a kalapon is virág. Van ebben valami angolos hatás, kicsit Marry Poppins-os, nagyon jó ritmus, nagyon tetszik ez a megoldás. Lehet, hogy valami fölsőt érdemes lett volna kitalálni még hozzá, tehát a rózsaszín és a félmeztelen karod most túlságosan egybeolvad, szinte alig veszem észre, hogy ott van egy kar. Érdemes lenne ezzel valamit kezdeni, de ez a vörös haj valami őrület. Egy szűkebb kivágásban még egy portrénak is tökéletesen megfelelő lenne, szeretnélek arra ösztökölni, hogy csak így tovább, és várjuk a folytatást, meg vagyunk véve. (hegyi)
értékelés:

To the bones

Sziasztok! A bemutatkozó képemről: a self-képek nem állnak távol tőlem, modell híján kénytelen vagyok magamat alkalmazni általában. Az életem szerves része a fotózás, célom az önkifejezés. Szavak helyett, a képeimmel szeretnék mesélni.

Nem tudom mit jelent a cím, az én angol tudásom kevés ehhez, de nem is kell, hogy ezzel foglalkozzak. Nagyon finom az a képi világ, amit itt mutatsz. Ritka erős első lecke. Gyönyörű a hát formája, a haj, ahogy megjelenik a háton, szép a lepel, amit életlenbe elviszel, nagyon izgalmas, ahogyan az élességgel játszol, szépen is van ez az egész világítva. Van ebben egy adag fáradtság, és ez egy nagyon jó fáradtság. Sade-re hallottam egyszer egy kritikustól, hogy olyan fáradt, hogy húzza a lábát. Ez itt is igaz, megvan ebben a képben is az a fajta fáradtság, és ez jót tesz neki. Köszönöm szépen, három csillag, és leckemegoldás is megvan, magával ragadó a kép. (hegyi)
értékelés: