Tényleg:) Milyen egyszerű lett volna, erre nem is gondoltam.

Mivel csak a kar látszik, oda egy sál is elég lehet, kék, zöld, ilyesmi akár. :) Várjuk a képeid!

Köszönöm az értékelést!

A kar és a háttér tényleg egybeolvad, egyetértek. Az eredeti képen nem így van, utómunkával színeztem a hátteret, hogy egységesebb legyen a színvilág, ott rontottam el...igyekszem odafigyelni a részletekre, remélem, minél kevesebb hibát vétek, minél többet gyakorolok.
Az öltözéknél törekszem arra, hogy odaillő legyen, gondosan kiválasztani a színeket, mintákat. Sajnos nem találtam olyan felsőt, ami illene ide.

Én köszönöm, megtisztelő!

A Szent Iván-éji LátSzóTér Marathonunkhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak köszönettel.

Szia! Igen, valami ilyesmire gondoltam a cím kapcsán, hogy ez a jó hangulat elmúlik, amiben éppen voltam. A bezártság nálam ott jelenik meg, hogy a "stúdióm" az a szobám, ami nagyon kicsi, és gyakran ezért nem tudom megvalósítani egy-egy ötletem. (Persze ki is mehetnék néha:D, de szeretek nyugodt környezetben "alkotni")
Lehet könnyedebbre venni;)

Azt hiszem, ez a könnyed virágos környezet/kedv/állapot lesz talán a mulandó... Talán ez a szépideál, ahogy az az élettől már idegen száraz dekoráció a kézben... Igaz, ha nem a cím felől, hanem a lecke felől közelítem meg, és az önportréságát tartom fontosnak, akkor az elvágyódó tekintet ragad meg leginkább... persze a kucorgó póz is beszédes...

Ha a fotót nézem, nekem az üres féltér hiányt, a másik oldal bezártságot sugall. Kontrasztként a vidám színek és formák keverik meg a gondolatokat. Az embernek sejtései támadnak csak leginkább... De ez a legizgalmasabb talán mindig.

Persze ha akarom, kicsit könnyedebre is vehetem. Csak egy példát, hátha elnézitek nekem :) ha az üres térfélre gondolok egy számlistát, akkor máris úgy érzem, hogy egy (retro) bakelit nagylemez hátulját nézem a 70-es évekből... :)

Köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket!

Attila, van benne valami, amit írsz, inkább befelé forduló típus vagyok, szeretek elmerengeni, aztán észre sem veszem, eltelt az idő, anélkül hogy valami konkrétat csináltam volna:D Csendes...az már nem mindig igaz, de szeretek meglepetést is okozni, remélem még sikerül itt is, fotókkal:)

Nem, nem Eszti van a képen:D

Igen, a virág kinyújtózott a képből...ez a nehéz a selfeknél, hogy gyakran kilóg valami a képből, ezért újra kell csinálni, rohanni tíz másodperc alatt, talán csak ennyi pózolás van benne:)

Nekem az Austen regények hölgyei jutottak eszembe, nem csak az angol hangulatot idéző kalap és rózsaszín miatt, hanem az arc komoly őszintesége, meg a talán a távolba néző visszafogott határozottság miatt is. Önportrénak szerintem ez nagyon erős, semmi pózolást nem érzek.

Én speciel le vagyok nyűgözve.
talán jobb lenne, ha az a sárga virág nem futna ki a képből, de csak, hogy hibát keressek ott, ahol nincs is.

Üdv az oldalon.

Mikor először megláttam a képet azt hittem a szemem káprázik mert nagyon hasonlítasz páromra, Esztire, néztem is nagyot aztán alaposabb megfigyelés után helyrekerültek a dolgok. :D

Ettől elvonatkoztatva maga a kép nagyon karakteres és jó kezdés, hajrá és cska így tovább.

Szia Barbara! Remek kép! Nagyon tetszik, ahogy a virág motívum végig szövi a képet miden elemében... A kép alapján azt gondolnám, hogy egy csendes szolid introvertált lány vagy, aki így meghúzódik a sarokban, csendben, és inkább a gondolataiban mereng, minthogy megszólítson valakit. Aki vigyáz a saját kis világára (virágára)... Kíváncsi lennék ez mennyire igaz Rád ;)