Órákig kinn voltam az erdőben, kíváncsi voltam, hogy milyen képeket tudok készíteni. Egyedül voltam, nyugodtan, nem jött arra senki, hogy megzavarjon, megkérdezze mit csinálok, vagy hogy megálljon mellettem, amíg elkattintok egy képet, hogy ne lógjon bele, ahogyan a városban szokták...
Kiváló megoldás, nagyon jó nézőpontot választottál, úgy látom, jó hatással volt rád az erdő. A határán egyensúlyozol annak, hogy ez most egy vidám kép és minden jól végződik, vagy valami házi thriller bevezetője, és majd félni kell, mi fog történni a szereplővel az erdőben, ha rásötétedik, és ez is jót tesz a képnek, mert foglalkoztatja a nézőt. A leckebesorolást továbbgondolnám, mert most a természetfotóban hatásos, de igényelne valami folytatást, viszont ha ez egy mese magadról, azaz önkép, ott helyén van minden. Jó a gesztus, ahogy karolod a fát, hogy körbetáncold, jó a kéz, jó a csípő kimozdítása, jó az égő mélyvörös haj, és ami a legjobban tetszik, hogy a mélységélességgel teret adtál azáltal, hogy előtérben is hagytál pár fűszálat, háttérben is lett életlenség, és így az egész mese tere kitágulhatott. Köszönet, három csillag, a leckemegoldásról elmondtam, miért nem 100-as. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm szépen!