Az a helyzet Dóra, hogy kicsit sűrűbben kellene jelentkezni. Mégpedig azért, mert ahhoz, hogy tudjunk haladni, és előrelépni, ahhoz fontos lenne az, hogy ennél nagyobb legyen a folyamatosság a kommunikációnkban. Úgy érzem most, hogy az érzelem ott van benned, de ez a képen nem jön át. Valami más, egy félénkség, egy bujkálás jön át, miközben valószínűleg te a kettőtök kapcsolatáról szerettél volna mesélni. Azt gondolom, hogy kezek, kézfej és ölelés nélkül ez nehezebben fog menni, és azt sem tudom, hogy ez egy bálna, vagy egy nyúl, vagy milyen állatka, mert ez sem derül ki. Ezt a szégyenlősséget le kellene vetkőzni. Ahhoz, hogy továbblépjünk, az első három leckében kellene még keresni megoldásokat. Ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Dóra, ezzel a képpel több problémám van, úgyhogy sorolom őket. Nem mondok erről most túl sokat. Az egyik problémám az, hogy most se vízszintesünk, se függőlegesünk nincs kinevezve, tehát ilyen szempontból talált érzetet kelt, olyat, mintha utazás közben gyorsan lekaptad volna egy mozgó autóból, és így sikerült, ezt tudtuk létrehozni, holott ezek nem mennek el, nem másznak el, lehetett volna ott, a helyszínen megnézni azt, hogy mi legyen vízszintes és függőleges. Attól még, hogy skurcban fotózunk, hogy lejjebb is meg oldaltabb is, mint ami a fő kompozíciónknak a síkja, ettől még önkényesen kinevezhetünk ilyen vonalakat: vagy a háztető vonalát, vagy a templom függőlegesét, de valamit érdemes lett volna megfogni. Ez már olyan szinten problematikus ennél a képnél, hogy az élvezhetőség rovására megy. A másik az, hogy minden egyes ilyen helyzetet, építészeti fotót, városképet érdemes úgy megfigyelni, hogy akár gép nélkül is, amikor sétálunk, egy kis papírral a kezünkben följegyezzük, hogy hány óra hány perckor jártunk az adott helyen, amikor a legjobb fényviszonyokat adta. Most itt ez a fény balról érkezik, látszik a templomtornyon, és teljesen sötétben bebukva van maga a fő motívum. Nem tudom, hogy ez délelőtt, vagy délután, hogy merre van észak vagy dél, de valószínűsítem, hogy ez valamikor a nap folyamán kapna fényt. Érdemes ezt megnézni, hogy ez mikor van, és visszamenni már géppel, felkészülni fejben, hogy mit akarok csinálni, és akkor ezt kivárni, hogy mikor lesz plasztikus és térbeli a világítás. Épületeknél érdemes a surlófényt használni, ami kiemeli a díszítéseket, ennek is jót tett volna, és ez a nagy böszme angyalszárny is sokkal érthetőbb lenne. Itt most nem arról beszélek, hogy várjuk meg, amíg bekapcsolják a fényeket, és teljes pompájában élni kezd ez a giccs, hanem arról beszélek, hogy formákat kell tudnunk élővé tenni, és ehhez a fény lesz a segítségünkre. Nem tudom, hogy jársz-e még ott, ahol ez van, nem tudom, hogy kint van-e még, érdemes lenne ezt megismételni, ha neked ez fontos. Azért annyira nem érzem ezt annyira nagyon furcsának, legalábbis innen és így, ahogy ezt most megoldottad. Nyilvánvaló, van egy szürrealitása, hogy ezeket a giccs világításokat hogyan helyezzük el, és tulajdonképpen nincsen semmilyen határ, hogy meddig megyünk el, hanem mindenre ráhúzzuk ezt a karácsonyi érzetet, akkor is, ha ezzel elcsúfítunk valamit, de jelen állapotában ez a kép ennél többet nem tud mesélni. (hegyi)

Dóra, ez egy nagyon személyes üzenet és én nagyon örülök neki, hogy beengedsz a magad környezetébe és beengedsz a magad gondolatai, álmai, vágyai közé. És ezért már most az elején leszögezem, hogy megvan a 3 csillag. És megvan a leckemegoldás is. És én azt kérném, hogy ezt a képet próbáljuk meg megismételni. Mert nem nagyon értem, hogy miért van az, hogy háttal ülsz a fénynek. Ugyanis, ha megfigyeled, most a világosabb részek, amelyek hozzánk közelebb esőknek érződnek és ettől nagyobb hangsúlyt kapnak, és két ilyen világos rész van, a lepedő és az ágy, meg a sípcsontod, a lábaid. Ha nézed a monitort, ha letakarod a kezeddel a lábad és az az alatti részt, akkor egy nagyon finom önportét kapunk. De a kettő most elválik egymástól. Van egy tárgyias megközelítése a lábnak, az ágyon és ez is nagyon szép. Egy pici derítés még lehet, hogy nem ártott volna, de a lepedő is deríti a lábadat, tehát tulajdonképpen ez egy szép struktúra. És aztán itt elválik a kép ketté, és van a fölső része, ahol megkapjuk magát az önportrét, egy nagyon finom rezgésekkel dolgozó képet. Igen ám, de a kettőt jó lenne valahogy egy szintre hozni. Kettő eset lehetséges. Az egyik, hogy visszafogsz valamennyit abból a fényből, ami most az ágyra kerül. De ha onnan visszafogsz, akkor nincsen derítésünk. Mégis valamennyit vissza lehet ebből venni – takarással. Tehát a fény útjába teszel egy paravánt, vagy egy széket, vagy valamit fölrajzszögezel az ablakra, nem tudom, mert a helyszínt magát nem ismerem, mindenesetre megoldható, hogy oda kevesebb fény jusson. A másik megoldás és a másik irány, hogy meghagyod ezt a fénymennyiséget, és akár egy lámpával az arcodra egy kicsit világítasz, meg a mellkasra, tehát hogy visszaadsz abból a fényből, ami most az egyik oldalról viszonylag nagy mennyiségben bejön, hogy a másik oldalon nem az árnyékba ülj, mert bár álmokról beszélünk, de azt mondom, hogy ez csak egy része a közlésnek, a másik pedig az, hogy képileg ennek kiegyenlítettnek kell, hogy legyen. Nem lehetnek ekkora tónusugrások, pontosabban lehetnek, de akkor elviszed a fókuszt arról, hogy miről akarsz beszélni. Ez olyan, mint hogyha most az egész tested tulajdonképpen a lábadat szolgálná. És még egy dolog, hogy most az egyik kezedet elvesztettük. Átfoghatod vele a térdet, a bokád, beletúrhatsz vele a hajadba, ez már a te dolgot, de elkezdhetsz vele dolgozni. Tehát én azt mondom, hogy azt neked kell tudni, hogy neked mi a fontos: az önmegmutatás, vagy annak, amit itt a cím mond, az álmoknak a megmutatása. Ha az álmoknak, akkor kevesebb fénnyel lehetne dolgozni, akár hosszabb expozícióval, de akkor valamennyit az arcból érdemes lenne visszaadni. Ne hagyd ezt abba és én kérlek, hogy ezen az úton most menjünk tovább, ne tegyük félre, hanem ezzel dolgozzunk, jó? Tehát a 3 csillag és a leckemegoldás megvan azzal a felhívással, hogy kérlek, hogy ismételd ezt a leckét, ebben a beállításban. (hegyi)
értékelés:    

Finom a jelzés, jó irány, és azt kell mondjam, hogy kevés hiányzik a tökéletességhez, a megoldást a geometria adja, hogy ha a lánc íve ilyen erős, akkor ezt stabilizálni a dekoltázs tudja, ami most - és itt nem a kukucskálás beszél belőlem - kevés. Ezen kívül egy kicsit lehetne a kontraszton emelni ahhoz, hogy kevéssé legyen szürke, hogy élni tudjon az ezüstös csillogás. De megvan a 3 csillag, viszont ha gondolod, plusz egy csillagért jöhetne egy ismétlés! (hegyi)
értékelés:

Dóra, ez egy tisztesen megoldott munka, már ami azt illeti, hogy jó helyről fotóztál, nem dől, és amit kell, rá is tettél a képre. Viszont nem mehetek el szó nélkül az utómunka hiánya mellett. Ez a híd zöld. Ha nem is haragos, de nem ennyire bágyadt. A másik, hogy az nem baj, hogy emberek mennek rajta, hisz ez a híd lényege, hogy használják. Az is jó, hogy épp egy vörös pólós ember jött feléd, de hamarabb kellett volna sétatempótól függően akár egy perccel is exponálnod, hogy a két gyalogos tömege érvényes képelem lehessen, ne pedig egy hiba, hogy épp kiszaladnak a képből. Ezekre kérlek figyelj, ha már szereted ezt a hidat és javaslom, hogy ha van módod, fényképezd őt még, meghálálja. (hegyi)
értékelés: