Még ma is tart ez a barátság.
Még ma is tart ez a barátság.
Az a helyzet Dóra, hogy kicsit sűrűbben kellene jelentkezni. Mégpedig azért, mert ahhoz, hogy tudjunk haladni, és előrelépni, ahhoz fontos lenne az, hogy ennél nagyobb legyen a folyamatosság a kommunikációnkban. Úgy érzem most, hogy az érzelem ott van benned, de ez a képen nem jön át. Valami más, egy félénkség, egy bujkálás jön át, miközben valószínűleg te a kettőtök kapcsolatáról szerettél volna mesélni. Azt gondolom, hogy kezek, kézfej és ölelés nélkül ez nehezebben fog menni, és azt sem tudom, hogy ez egy bálna, vagy egy nyúl, vagy milyen állatka, mert ez sem derül ki. Ezt a szégyenlősséget le kellene vetkőzni. Ahhoz, hogy továbblépjünk, az első három leckében kellene még keresni megoldásokat. Ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Előre leszögezem, hogy tetszik ez a fotód! De nekem ez nem barátságról szól, hanem egy megnövő kislányról, valakiről aki a gyermekkor mögül már kikandikál.
És én tartom még mindig magam ahhoz, hogy érzelmi kötődés lehet egy élő és egy élettelen között, az élettelent megszemélyesíthetjük is, de pont barátság nem lesz a dologból, mert a barátság szerintem kétoldalú, önkéntes és kölcsönös együttállás. Ha csak elképzelem, hogy valaki vagy valami a barátom, az nem barátság. Ebben is eltér pl a szerelemtől, és emiatt nem lehet sosem egy autóval való viszony (szerintem) barátság. Valami más érzelmi kötődés, valami hiány, valami élvezet, stb... Fontos, hogy ez az én értelmezésem, alapvetően nem mindenki gondolja így. De a fotód jó, tetszik, jól találtad meg, hogy azért Te vagy a hangsúlyos a képen. Én inkább önportrénak gondolom a képet, annak őszinte, tiszta, beszédes...